Ami a gyermeknevelést illeti, társadalmunk még ma is erősen
nőközpontú. Vannak ugyan kivételek, de jóval kevesebb férfi vállalja, hogy
kimaradjon a munkából, és ő vegye igénybe a gyermeknevelési ellátásokat. Ennek
többféle magyarázata is van. Az egyik a megszokás: néhány évtizeddel ezelőtt a
nők még nem, vagy nem ennyit dolgoztak, mint manapság. Akkor még jóval több
család engedhette meg magának, hogy az anya „csak” háztartásbeli legyen, s ne
vállaljon napi 8 órás munkát.
A második ok egészen természetes eredetű: a gyermek életének
kezdeti éveiben általában jobban kötődik az anyához, mint az apához, hiszen az
ő testéből fejlődött ki. Már a magzati korban ismerték, valamelyest értették is
egymást, nem meglepő tehát, ha kezdetben az apák kissé félve közelítenek az új
jövevényhez.
A harmadik ok egyenesen következik a másodikból: mivel az
apák némi hátránnyal indulnak el a szülőség útján az anyákhoz képest, nehezebb
behozniuk a „lemaradást”, vagy kialakítani azt a fajta bensőséges kapcsolatot,
ami az anyával az első perctől adott.
Végül pedig tagadhatatlan, hogy gazdasági okai is vannak az
apák háttérben maradásának. Általában a férfi a fő kereső a családban, érthető
hát, hogy a családok igyekeznek megtartani a magasabb bért.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a helyzeten nem is
lehet, nem is kell változtatni. Ma már bizonyított, hogy az apák is ugyanolyan
mértékben képesek kielégíteni egy gyermek testi-lelki igényeit, mint az anyák.
Miért kell az apaminta?
Azt, hogy egy kisfiúnak miért fontos az apaminta, talán nem
kell magyarázni. Mindazt, ami egy férfit jellemez, szerencsés esetben az
édesapjuktól lesik, tanulják el a kisfiúk. Így azt, hogyan kell becsavarni egy
villanykörtét, hogyan kell eljárni, dolgozni a családért, de azt is, hogyan
kell bánni a feleséggel, és a gyermekekkel. Ha nincs apakép, a kisfiúk akkor is
megtanulják ugyanezt, de akkor valaki mástól: nagypapától, szomszéd bácsitól,
vagy a családhoz legközelebb álló férfitól. Ekkor azonban már nem a klasszikus
apakép fog rögzülni, hiszen az anya, és ezen férfiak viszonya eltér a
házastársi, párkapcsolati viszonytól.
A kislányok számára sem kevésbé fontos a megfelelő apakép,
hiszen ők a leendő párjuk főbb személyiségjegyeit kapják az apjuktól. Azt is
mondhatnánk, az apáknak úgy kellene viselkedniük a családjukban, mint amilyen
párt kívánnak majdan a lányuknak.
Hogyan segítsük az apává válást?
Azt már több alkalommal leszögeztük, hogy az anya sem
születik együtt a gyermekkel, azaz az anyaszerepre is kell készülni egy kicsit,
és időt adni magunknak, hogy kialakuljon bennünk a „nagy érzés”. Érthető, hogy
az apaszerep átérzéséhez egy férfinek még több időre van szüksége, hiszen
egészen a születésig az apa nem találkozik a gyermekével. Nincsenek olyan közös
élményeik, mint a magzatmozgás (a tenyerével persze érezheti, de ez más, mint
amikor belülről rúgnak az apró lábak), vagy a vajúdás fájdalma. Kénytelen ezért
az ultrahang képekre, és az anya elbeszéléseire hagyatkozni, amikor próbál
megismerkedni születendő gyermekével. Ez azonban egyáltalán nem kevés, sőt
tovább fokozható! Sok férfinek talán nyűg, de nem felesleges procedúra részt
venni az ultrahang vizsgálatokon, terhes tornán, szülésfelkészítőn, vagy egyéb,
elsősorban az anyáknak szánt foglalkozásokon. Minden, amit az apa a gyermeke,
vagy saját szülősége érdekében tesz, már a magzati korban erősíti az
apa-gyermek kapcsolatot. Nem kell különösebb kutatásokat végeznünk azért, hogy
észrevegyük, a magzat valóban reagál a kívülről érkező zajokra. Ezt a
lehetőséget kihasználva, az apa akár minden este olvashat mesét a még pocakban
lévő gyermekének, de hozzászoktathatja kedvenc zenéihez a kicsit.
Ha a család úgy dönt, hogy az anya marad otthon a
gyermekkel, biztos, hogy az apa a nap részét távol tölti az otthonától. Annak
érdekében, hogy mégse maradjon le a cseperedő gyermek életének nagy
eseményeiről, helyes, ha hazaérve kiveszi a részét a gyermekgondozásból. Sehol
nincs előírva, hogy az apa nem fürdethet, nem pelenkázhat, nem altathat, vagy
nem kelhet fel az éjjel síró csecsemőhöz! Szerencsére ma már az apák
többségének ezt mondani sem kell, önként és örömmel vállalják, hogy gyengéd, és
odafigyelő szülők legyenek.
A játszótér a legtöbb apa rémálma, pedig ezen a „porondon”
is értékes ajándékokat nyerhetnek, ami az apaságot illeti. Minél többször, és
minél többféle helyzetben szerez az apa közös élményeket a gyermekével, annál
erősebb lesz a szerepe a családban.
Anyukák, figyelem!
Erőltetni semmit sem szabad, vagyis, ha az apa nem akar,
vagy nem mer felvállalni bizonyos szerepeket, ne akarjuk minden áron rátukmálni
azt. A bizonytalanság, a rosszkedvvel végzett tevékenység mindkét fél számára
csalódásokat hozhat, legyünk ezért inkább türelmesek, és biztassuk a párunkat!
Ki a jó apa?
Amint a jó anya, úgy a jó apa ismérveit sem könnyű
meghatározni, talán nem is lehet. Minden ember más, és minden család eltérő
szabályok, szokások szerint éli az életét. Van, aki nem lehet ott minden
fürdetésnél, lévén csak hetente, vagy havonta jár haza, van, aki minden estét
otthon tölt, mégsem alakul ki szoros kapcsolata a gyermekeivel.
A jó apaság konkrétumok nélkül inkább abban mérhető,
mennyire tartalmas az együtt töltött idő. Vagyis lehet, hogy naponta csak
félóra, vagy hetente csak egy nap jut egymásra, de az legyen az elejétől a
végéig örömteli, meghitt, vagy éppen élményekben gazdag.
Azt sem állíthatjuk, hogy az a jó apa, aki minden nap
elviszi a gyermeket az óvodába, aki minden fürdetésre hazaér, vagy aki nem
feledkezik meg a születésnapokról. A lényeg, hogy a szülőpár közösen tudjon
dönteni a feladatok megosztásáról, s ez úgy alakuljon, hogy a család minden
tagjának megfeleljen.
Azokban a családokban, ahol a szülők elváltak, szintén meg
kell találni a módját annak, hogy a gyermek megfelelő mennyiségű, tartalmas
időt töltsön az édesapjával. (Amennyiben ez nem veszélyes rá nézve.) Egy közös
vacsora, egy társasjáték, egy kirándulás, vagy egy árnyékban heverészés együtt,
szebb élmény, és követendőbb apaminta lehet a gyermek számára, mint egy folyton
dolgozó, ingerült, vagy fáradt apa, aki sosem mosolyog a gyermekére.
Forrás: .noiportal.hu
0 Megjegyzések