Szaltóznak futás közben, negyven méterről lógnak le a mélybe, és a falról ugrálnak át a magasban lévő ablakpárkányra. Ők a parkourosok, magyar nevükön a „szabad futók”.

A legtöbb ember kinézni is fél onnan, ahol ők a hosszú évek alatt begyakorolt trükkjeiket végzik, a bámészkodók meghökkenésére. Egyfajta turistalátványosság is lett, mondja Kocsis Ábel, hazánk egyik legjobb parkourosa.

– Előfordul olyan, hogy külföldi csoportok vezetője jön oda hozzánk, hadd csináljanak rólunk néhány képet. Örülünk ennek, de nem ezért csináljuk, csak imádjuk ezt a sportágat.

Ábel 13 évesen kezdte el ezt a mozgásfajtát a Yamakasi-film hatására. Szeptember óta ebből tartja fenn magát, ám hazánkban – ellentétben a külföldi gyakorlattal – nehéz megélni belőle, még akkor is, ha egyre több rendezvényre hívják őket.

– Külföldön is jártam már néhány versenyen, a következő nagyobb megmérettetésem Monte-Carlóban lesz.

2010-ben, egy bécsi versenyen esett le olyan szerencsétlenül hét méter magasból, hogy sípcsonttörést és szárkapocscsonttörést szenvedett. Szerencsére jól sikerült a műtét, így három hónappal később már újra a magasban állhatott és mutatványaival rémisztgethette a járókelőket és olykor a rendőröket is.

– Sajnos nem mindenki nézi jó szemmel, amit csinálunk. Az első kerületben például törvényt hoztak az extrém sportok megtiltására, pedig semmiben nem teszünk kárt. Van olyan falfelület, ahova direkt nem megyünk, mert nem szeretnénk bepiszkolni.