A gyermekem, az életem értelme, a párom, az életem mindensége, a szüleim,az életem oltalmazói, testvérem, az életem szövetségese
Életemben egyetlen egy olyan tekintet van, mely erőt ad a mindennapokhoz, mely átsegít a nehezebb napokon,mely mindig életet varázsol kicsiny lelkembe,mely úgy tudja megdobog- tatni a szívemet,ahogy semmi és senki más,az egész földkeregségen!
Ha ezt a szempárt látom a való életben,vagy akár a képzeletemben, abban a pillanatban me- legség önti el a szívemet,tudom hogy van akinek sokat számítok,akinek én vagyok a min- den,a világ közepe, és nekem ő, bármi is történjék!Ha ez a szempár sír,akkor én is vele sí- rok,ha ez a szempár kacag,akkor az pedig a legnagyobb boldogság egész lényemnek és vele kacagok én is! Ez a két szem a gyermekemé!
Párommal a legerősebb kapocs köztünk, a lelkünk arany szálai,melyet senki álnok tettei nem tudnak már soha sem szét szakítani. Besározhatnak gonosz hadak sötét gondolatai,de Ő már csak bennem hisz és én csak benne hiszek,suttogják lelkünk szerető hangjai. Ő az szívemnek, ki a mennyekbe repít,de ha kell a pokolban is velem van. Amikor nem látom ŐT még akkor is arca az, mi szemeim horizontján megpihen. Nem kell, hogy küzdjünk egymás létéért,hisz mit Isten egyesít, azt emberi lény szét nem tépheti. Mindig érzem, hogy oly közel van hozzám, hisz lelki társam nékem az idők végtelen létében, szerető szívemben. Nem hallom, de mégis hallgatom ŐT,hisz fülemben csilingelnek szerető szavainak lágy dallamai. Ő az, ki szent né- kem,örök nyomott hagyván lelkem éltében. Lényem része lett Ő, örök társamként kísérve engemet,a halhatatlan lelkünk fényében. A boldogságunk titka az,hogy nem a csodára vár- tunk,csak a nagy Ő-re , aki úgy bánik velünk , mint ha mi lennénk az egyetlen egy igazi drága kő e föld kerekségén. Aki a tisztelet fehér fátylával öleli lelkünket. Aki óvó tekintetével kíséri minden léptünket. Aki ölelő karjai által nyújt vigaszt sajgó szívűnknek. Aki gyémántként őrzi szerető szívünk minden dobbanását, szerető szívében. Aki megbecsüli életünk létét, életünk minden pillanatában. Aki tud,megtud bocsájtani neheztelés nélkül lelkünk olykori tévelyének, szavaink nehézkes súlyának. Aki büszke arra,hogy létezünk e földi paradicsomban, a lelkének életében, szívének dobbanásában. Aki évek múltán is képes erre, a rohanó,sokszor oly nehéz életben.
Drága jó szüleim azok, akik megértenek, akik éreznek engemet, akik elfogadnak engemet o- lyannak, amilyen vagyok, úgy, mint senki más lelke. Ők azok, akik úgy szeretnek,amire más nem képes. Ők azok, akik úgy tisztelnek,mint senki más. Ők azok, akik úgy féltenek, az élet rögös útjait járva, mint senki más, és aggódnak értem, szívük minden dobbanásában, mint senki más, és mindig velem maradnak, bármi történjen is. Romokba heverhet az életem,vagy akár lehetek a csúcson, de Ők mindig fogják a kezemet,és ölelő karjaikkal adják nekem az energiát a boldogsághoz. Ők azok, akik soha el nem hagynak, se emberért, se javakért, sem álnok,de szépen csengő szavakért. Azt mondják, semmi se tart örökké, de viszont én még is, szilárdan és eltökélten hiszek abban, hogy van e földi létben örök szeretet… a SZÜLŐI SZERETET
Testvérem az,akivel megtudom osztani őszintén a tegnapok emlékeit,az elmúlt történetek fáj- dalmait, a ma örömeit, bánatait, a holnapok reményeit,aggodalmait,kételyeit. Az életem érzel- meinek örök kísérője, lelkem hangjainak meghallgatója. Életemtől elválaszthatatlan érzés az, hogy mindig érezzük egymás lényét. Ezt az erős érzelmi kapcsot, semmilyen más érzelmi ha- tás nem tudja darabokra tépni. Sem a testvéri civakodások, melyek legfeljebb egy-egy pilla- natra megakaszthatják. Sem érzelmi traumák, mely a szenvedések tűzében, legfeljebb sértést adható pillanatok. Sem igaz szerelem, sem igaz barátságok, sem távolságok, legfeljebb egy-egy múló pillanatokra versenyre kelhetnek vele. Sőt! Ezek is mind - mind olyan érzelmi ha- tások, melyek a múlt pillanataiba veszve, csak még erősebbé teszik a testvérem iránt érzett ö- rök szeretetet.
Azt gondoljuk sokszor oly helytelenül, és talán kicsit naivan is, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez ha jobban belegondolunk, akkor csak csalfa illúzió és valójában nem igaz. Nem tagadom fontos a pénz is az életben, de pénzzel még szeretetet, a biztonságot adó társat, a gyermekünk létét, az óvó édesanya tekintetét, az oltalmazó édesapa ölelő karjait, a minden jóban és rosszban szövetséges testvér lényét,a lelkünket melengető,szívünknek az élet lüktető ritmusát adó családunkat nem tudjuk pótolni. Pénzért csak a kopott kérgét kapom meg a böl-csesség fájának, mely a szeretet odújának a háza, de a fa magvát már nem.
Életemben egyetlen egy olyan tekintet van, mely erőt ad a mindennapokhoz, mely átsegít a nehezebb napokon,mely mindig életet varázsol kicsiny lelkembe,mely úgy tudja megdobog- tatni a szívemet,ahogy semmi és senki más,az egész földkeregségen!
Ha ezt a szempárt látom a való életben,vagy akár a képzeletemben, abban a pillanatban me- legség önti el a szívemet,tudom hogy van akinek sokat számítok,akinek én vagyok a min- den,a világ közepe, és nekem ő, bármi is történjék!Ha ez a szempár sír,akkor én is vele sí- rok,ha ez a szempár kacag,akkor az pedig a legnagyobb boldogság egész lényemnek és vele kacagok én is! Ez a két szem a gyermekemé!
Párommal a legerősebb kapocs köztünk, a lelkünk arany szálai,melyet senki álnok tettei nem tudnak már soha sem szét szakítani. Besározhatnak gonosz hadak sötét gondolatai,de Ő már csak bennem hisz és én csak benne hiszek,suttogják lelkünk szerető hangjai. Ő az szívemnek, ki a mennyekbe repít,de ha kell a pokolban is velem van. Amikor nem látom ŐT még akkor is arca az, mi szemeim horizontján megpihen. Nem kell, hogy küzdjünk egymás létéért,hisz mit Isten egyesít, azt emberi lény szét nem tépheti. Mindig érzem, hogy oly közel van hozzám, hisz lelki társam nékem az idők végtelen létében, szerető szívemben. Nem hallom, de mégis hallgatom ŐT,hisz fülemben csilingelnek szerető szavainak lágy dallamai. Ő az, ki szent né- kem,örök nyomott hagyván lelkem éltében. Lényem része lett Ő, örök társamként kísérve engemet,a halhatatlan lelkünk fényében. A boldogságunk titka az,hogy nem a csodára vár- tunk,csak a nagy Ő-re , aki úgy bánik velünk , mint ha mi lennénk az egyetlen egy igazi drága kő e föld kerekségén. Aki a tisztelet fehér fátylával öleli lelkünket. Aki óvó tekintetével kíséri minden léptünket. Aki ölelő karjai által nyújt vigaszt sajgó szívűnknek. Aki gyémántként őrzi szerető szívünk minden dobbanását, szerető szívében. Aki megbecsüli életünk létét, életünk minden pillanatában. Aki tud,megtud bocsájtani neheztelés nélkül lelkünk olykori tévelyének, szavaink nehézkes súlyának. Aki büszke arra,hogy létezünk e földi paradicsomban, a lelkének életében, szívének dobbanásában. Aki évek múltán is képes erre, a rohanó,sokszor oly nehéz életben.
Drága jó szüleim azok, akik megértenek, akik éreznek engemet, akik elfogadnak engemet o- lyannak, amilyen vagyok, úgy, mint senki más lelke. Ők azok, akik úgy szeretnek,amire más nem képes. Ők azok, akik úgy tisztelnek,mint senki más. Ők azok, akik úgy féltenek, az élet rögös útjait járva, mint senki más, és aggódnak értem, szívük minden dobbanásában, mint senki más, és mindig velem maradnak, bármi történjen is. Romokba heverhet az életem,vagy akár lehetek a csúcson, de Ők mindig fogják a kezemet,és ölelő karjaikkal adják nekem az energiát a boldogsághoz. Ők azok, akik soha el nem hagynak, se emberért, se javakért, sem álnok,de szépen csengő szavakért. Azt mondják, semmi se tart örökké, de viszont én még is, szilárdan és eltökélten hiszek abban, hogy van e földi létben örök szeretet… a SZÜLŐI SZERETET
Testvérem az,akivel megtudom osztani őszintén a tegnapok emlékeit,az elmúlt történetek fáj- dalmait, a ma örömeit, bánatait, a holnapok reményeit,aggodalmait,kételyeit. Az életem érzel- meinek örök kísérője, lelkem hangjainak meghallgatója. Életemtől elválaszthatatlan érzés az, hogy mindig érezzük egymás lényét. Ezt az erős érzelmi kapcsot, semmilyen más érzelmi ha- tás nem tudja darabokra tépni. Sem a testvéri civakodások, melyek legfeljebb egy-egy pilla- natra megakaszthatják. Sem érzelmi traumák, mely a szenvedések tűzében, legfeljebb sértést adható pillanatok. Sem igaz szerelem, sem igaz barátságok, sem távolságok, legfeljebb egy-egy múló pillanatokra versenyre kelhetnek vele. Sőt! Ezek is mind - mind olyan érzelmi ha- tások, melyek a múlt pillanataiba veszve, csak még erősebbé teszik a testvérem iránt érzett ö- rök szeretetet.
Azt gondoljuk sokszor oly helytelenül, és talán kicsit naivan is, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez ha jobban belegondolunk, akkor csak csalfa illúzió és valójában nem igaz. Nem tagadom fontos a pénz is az életben, de pénzzel még szeretetet, a biztonságot adó társat, a gyermekünk létét, az óvó édesanya tekintetét, az oltalmazó édesapa ölelő karjait, a minden jóban és rosszban szövetséges testvér lényét,a lelkünket melengető,szívünknek az élet lüktető ritmusát adó családunkat nem tudjuk pótolni. Pénzért csak a kopott kérgét kapom meg a böl-csesség fájának, mely a szeretet odújának a háza, de a fa magvát már nem.
0 Megjegyzések