A hit az, ami a lelkemnek, a minden napi kenyeret adó, erő forrása
Mindnyájan kik e földi létben élünk, keresztünket hordozzuk. Keresztünk súlya vállainkon pihen, terhének otthona lelkünk élete.
Az egyik ember keresztje kisebb, míg a másik ember keresztje súlyosabb a léleknek, de minden földi halandónak megvan a maga keresztje. Születhetünk akár vályog falak oltalmá- ban,akár márványok közt cifra paloták hajlékában,de az élet által elkészített keresztfa minden lelket várja,élete útjának során. Van aki némán, lehajtott fejjel, alázattal, a szívébe zárván vi- szi a keresztjét, Krisztusi erővel egy életen át, koporsójába zárván e teher kínzó létét. Van aki-nek e kereszt lesz sírhantjának fejfája, megroppanván "vérző vállai" a keresztjének súlya alatt, lelkének kínjaiban. Van, aki keresztje alatt a földre rogy, de hitének erejével felállván, tovább viszi életének keresztjét, míg e földi paradicsomban létezik, hogy a mennyek országának ka- puját átlépvén megpihenhessen.
A gondolataim hitében a létem ereje. A létemben én vagyok benne, önön magam, a gondola- taim,a vágyaim, cselekedeteim. A gondolataimban való hitem,a cselekedeteim mozgató rugó- ja,a vágyaim megvalósítója,mely az egész létem élete. Elgondolni pedig csak is azt tudom a- mire vágyok,s amilyen vágyakban képes vagyok hinni,és csak is ennek függvényében vagyok képes cselekedeteimet,tetteimet életre kelteni. Ha hiszek a boldogságban,akkor érzi lelkem is az örömöt. Ha hiszek a szeretetben,akkor tetteimben a szeretet életre kel. Ha hiszek az élet fájdalmas létében, életemet a fájdalom üressége tölti be. Ha hiszek a boldogtalanság érzésé-
ben, lelkem sötét katlanná válik. Ha hiszek abban, hogy nincs szeretet a Földön,tetteimben és cselekedeteidben a gonosz lesz az úr. Nem teszek mást,mint a gondolataim hite által képzelem el,hogy mit kívánok,és cselekedeteim hitében kívánom amit elképzeltem,tetteimben hiszem a megvalósítását a gondolataim általi vágyaknak.
Minden nap esti imámban kérem,az én jó Istenemet, hogy
Adj Istenem nékem egészséget,és engedd,hogy a betegség messze járjon tőlem.
Adj Istenem nékem szeretetet,és engedd,hogy a gyűlölet ne érintse szívemet.
Adj Istenem nékem szerelmet,forrót,és engedd,hogy az egyedül lét társa ne én legyek.
Adj Istenem nékem ölelő családot,és engedd,hogy a magány ne élhessen lelkemben.
Adj Istenem nékem otthont,és engedd,hogy ne felhők alatt legyen pázsit ágyam.
Adj Istenem nékem szerencsét,és engedd,hogy a balsors elkerüljön.
Adj Istenem nékem minden napi kenyeret,és engedd,hogy testemet éhség ne sanyargassa.
Adj Istenem nékem hitet,az élethez,és engedd,hogy a hitetlenkedés mérgét ne igyam én.
Drága Istenem,nekem a kérés nem a kenyerem, kérlek ne engedd,hogy koldusként éljek,hát adj nékem úgy is,hogy ha nem kérek.
Ámen
Minden nap reggelén kérem Jézust és Szűz Máriát, hogy az ő áldásuk szálljon én reám
Legyen áldott utam,melyen járok,hogy életem boldog lehessen.
Legyen áldott szívem minden dobbanása,hogy a szeretetre szomjas lelkek kehelyemből ihassanak.
Legyen áldott az én kezem,hogy segítséget nyújthassak a bánat és a bűn bűzös mocsarában fuldoklóknak.
Legyen áldott az én karom,hogy támaszt nyújthassak,az elesetteknek.
Legyen áldott lelkem fényessége,hogy fényt tudjak vinni a bajba jutottaknak.
Legyen áldott a mosolyom,hogy örömöt varázsolhassak,szomorú sorsoknak.
Legyen áldott lényem,hogy melegséget adhassak rideg lelkek hajlékában.
Legyen áldott minden léptem, a szavaim éke, a tetteim léte,hogy a bűn messze
elkerülhessen,vétkem így nékem ne légyen.
Legyen áldott az én nevem,hogy az emberek ajakának ige lehessen:ő az aki segít,ő az aki velem van,még akkor is,ha nincs itt,ő az aki lényem elfogadja és ő az,aki megért és szeret.
Költözzön e áldás lelkem hajlékába,szívem melegséget adó otthonába,elmém bölcsességébe, így őrizvén engemet, földi életem létében.
Ámen
Hiszem,hogy a hitem ereje az én sorsom,ezért hitem erejében teszek egy lépést a sorsom felé,s meglátom hitem létében,hogy a sorsom is tenni fog felém,értem. Kinyújtom kezem a jó Isten felé és érzem,hogy ő kézen fogva vezet engemet a sorsomban. Elindulok a hitem sors útján,és Istenem előre visz életem útján. Hagyom,hogy átöleljen a hit „sorskeze”,és lelkemhez kegyes lesz ő. Nem teszek mást,csak élek a sorsom hitében és a sors lesz maga,az élet,a hit nekem.
A sors, mely olykor kegyetlen, olykor kegyes, de mindig a létemben él, a hit reményében.
Mindnyájan kik e földi létben élünk, keresztünket hordozzuk. Keresztünk súlya vállainkon pihen, terhének otthona lelkünk élete.
Az egyik ember keresztje kisebb, míg a másik ember keresztje súlyosabb a léleknek, de minden földi halandónak megvan a maga keresztje. Születhetünk akár vályog falak oltalmá- ban,akár márványok közt cifra paloták hajlékában,de az élet által elkészített keresztfa minden lelket várja,élete útjának során. Van aki némán, lehajtott fejjel, alázattal, a szívébe zárván vi- szi a keresztjét, Krisztusi erővel egy életen át, koporsójába zárván e teher kínzó létét. Van aki-nek e kereszt lesz sírhantjának fejfája, megroppanván "vérző vállai" a keresztjének súlya alatt, lelkének kínjaiban. Van, aki keresztje alatt a földre rogy, de hitének erejével felállván, tovább viszi életének keresztjét, míg e földi paradicsomban létezik, hogy a mennyek országának ka- puját átlépvén megpihenhessen.
A gondolataim hitében a létem ereje. A létemben én vagyok benne, önön magam, a gondola- taim,a vágyaim, cselekedeteim. A gondolataimban való hitem,a cselekedeteim mozgató rugó- ja,a vágyaim megvalósítója,mely az egész létem élete. Elgondolni pedig csak is azt tudom a- mire vágyok,s amilyen vágyakban képes vagyok hinni,és csak is ennek függvényében vagyok képes cselekedeteimet,tetteimet életre kelteni. Ha hiszek a boldogságban,akkor érzi lelkem is az örömöt. Ha hiszek a szeretetben,akkor tetteimben a szeretet életre kel. Ha hiszek az élet fájdalmas létében, életemet a fájdalom üressége tölti be. Ha hiszek a boldogtalanság érzésé-
ben, lelkem sötét katlanná válik. Ha hiszek abban, hogy nincs szeretet a Földön,tetteimben és cselekedeteidben a gonosz lesz az úr. Nem teszek mást,mint a gondolataim hite által képzelem el,hogy mit kívánok,és cselekedeteim hitében kívánom amit elképzeltem,tetteimben hiszem a megvalósítását a gondolataim általi vágyaknak.
Minden nap esti imámban kérem,az én jó Istenemet, hogy
Adj Istenem nékem egészséget,és engedd,hogy a betegség messze járjon tőlem.
Adj Istenem nékem szeretetet,és engedd,hogy a gyűlölet ne érintse szívemet.
Adj Istenem nékem szerelmet,forrót,és engedd,hogy az egyedül lét társa ne én legyek.
Adj Istenem nékem ölelő családot,és engedd,hogy a magány ne élhessen lelkemben.
Adj Istenem nékem otthont,és engedd,hogy ne felhők alatt legyen pázsit ágyam.
Adj Istenem nékem szerencsét,és engedd,hogy a balsors elkerüljön.
Adj Istenem nékem minden napi kenyeret,és engedd,hogy testemet éhség ne sanyargassa.
Adj Istenem nékem hitet,az élethez,és engedd,hogy a hitetlenkedés mérgét ne igyam én.
Drága Istenem,nekem a kérés nem a kenyerem, kérlek ne engedd,hogy koldusként éljek,hát adj nékem úgy is,hogy ha nem kérek.
Ámen
Minden nap reggelén kérem Jézust és Szűz Máriát, hogy az ő áldásuk szálljon én reám
Legyen áldott utam,melyen járok,hogy életem boldog lehessen.
Legyen áldott szívem minden dobbanása,hogy a szeretetre szomjas lelkek kehelyemből ihassanak.
Legyen áldott az én kezem,hogy segítséget nyújthassak a bánat és a bűn bűzös mocsarában fuldoklóknak.
Legyen áldott az én karom,hogy támaszt nyújthassak,az elesetteknek.
Legyen áldott lelkem fényessége,hogy fényt tudjak vinni a bajba jutottaknak.
Legyen áldott a mosolyom,hogy örömöt varázsolhassak,szomorú sorsoknak.
Legyen áldott lényem,hogy melegséget adhassak rideg lelkek hajlékában.
Legyen áldott minden léptem, a szavaim éke, a tetteim léte,hogy a bűn messze
elkerülhessen,vétkem így nékem ne légyen.
Legyen áldott az én nevem,hogy az emberek ajakának ige lehessen:ő az aki segít,ő az aki velem van,még akkor is,ha nincs itt,ő az aki lényem elfogadja és ő az,aki megért és szeret.
Költözzön e áldás lelkem hajlékába,szívem melegséget adó otthonába,elmém bölcsességébe, így őrizvén engemet, földi életem létében.
Ámen
Hiszem,hogy a hitem ereje az én sorsom,ezért hitem erejében teszek egy lépést a sorsom felé,s meglátom hitem létében,hogy a sorsom is tenni fog felém,értem. Kinyújtom kezem a jó Isten felé és érzem,hogy ő kézen fogva vezet engemet a sorsomban. Elindulok a hitem sors útján,és Istenem előre visz életem útján. Hagyom,hogy átöleljen a hit „sorskeze”,és lelkemhez kegyes lesz ő. Nem teszek mást,csak élek a sorsom hitében és a sors lesz maga,az élet,a hit nekem.
A sors, mely olykor kegyetlen, olykor kegyes, de mindig a létemben él, a hit reményében.
0 Megjegyzések