A szeptember 15-én véget ért nemzetközi hegedű- és brácsaverseny első helyezettjeivel, valamint második, egyben közönségdíjasával beszélgettünk.
 

Kállai Ernő (Magyarország) - második- és közöndségdíj (névjegye itt található): Minden díj elismerés és minden díjnak nagyon örülök! Erre a versenyre azért jelentkeztem, mert régen játszottam Magyarországon, sokat koncerteztem külföldön és szerettem volna, ha egy elért jó eredmény fejében itthonról is több meghívást kaphatok. Idén májusban tértem haza hat év után Amerikából és most szeretnék többet tevékenykedni a szülőhazámban. Egy versenyen számomra mindig az első forduló a legnehezebb, akkor izgulok a leginkább, hiszen új zsűri előtt állok színpadra, viszonylag ismeretlen körülmények között. Ebben a fordulóban pedig Bachot és Paganinit kellett egymás után játszani, ami technikailag sem könnyű és a stílusváltás miatt is kényes. Már januárban elkezdtem a felkészülést annak ellenére, hogy a művek jó részét már évek óta játszom. A koncertjeimbe is igyekeztem beilleszteni a műsorból, hogy minél többször kipróbálhassam azokat színpadon is.

Amerikába egyébként egyszerű tudásvágyból kerültem. Nagyon szerettem volna Itzhak Perlmannál, a kedvenc hegedűművészemnél tanulni és először egy hathetes kurzusára jelentkeztem, ahova felvettek. Ez alatt az idő alatt annyira megtetszett az ő tanítási stílusa, személyisége, hogy mindenféleképpen szerettem volna nála maradni. Amivel vele nagyon sokat foglalkoztunk, az a hegedűhang, ami elsősorban adottság: kinek, milyen keze van, hogyan nyúl a hangszerhez. Ez olyan mint egy ujjlenyomat, felismerhető róla a hegedűs - én legalábbis nagyon szeretném, ha engem felismernének róla! De sok munka is van benne. El kell tudni képzelni a hangot, csak utána jön a megvalósítás és a technikai akadályok leküzdése. Ez, és a darabok zeneisége, felépítése a legfontosabb Perlman számára és ez a legfontosabb szemléletmód, amit tőle tanultam. Bartók II. hegedűversenyét is először vele tanultam meg pár évvel ezelőtt. Általában könnyen sajátítom el a hegedűversenyek anyagát, de ez nehezebb volt, tovább gyakoroltam és most újból elővettem. Egyik kedvenc hegedűversenyem a Brahms és a Beethoven mellett. Az előadók közül Szigeti József felvételeit is nagyon sokat hallgattam - nemcsak a verseny miatt -, szeretem a hangszínét és Bartókkal készült felvételeiből lehet csak igazán megtanulni a bartóki stílust.

A legközelebbi koncertem Párizsban lesz jövő héten, ahol ifj. Balázs János barátommal lépünk fel a Louvre auditóriumában, és Beethoven- valamint Debussy-szonátát, Bartók Rapszódiát és pár tangót játszunk majd. Pihenésre sajnos most nincs idő, de nagyon szeretek fellépni és utazni, úgyhogy cseppet sem bánom! Kamarazenélni pedig nagyon jó, a színpadon akkor érzem magam a legjobban, ha kamaraprogramot játszhatok. Nagyon fontos minél előbb megtanulni közösen zenélni, hiszen az itt szerzett tudás sokféleképp kamatoztatható más területeken is.
 

Aleksandra Kuls (Lengyelország) - megosztott első díj (névjegye itt található): Ez az eddigi legnagyobb értékű díjam és büszke vagyok, hogy megkaptam azt! Ez egy nagy múltra visszatekintő és régi tradíciókkal rendelkező verseny és nagyon örülök, hogy részt vehettem benne, éppen Budapesten, ebben a gyönyörű városban. A verseny legnehezebb része számomra az első színpadra lépés volt. A többi szereplés fontosabb volt, de akkor már túl voltam a zsűri előtti első bemutatkozáson. Ha első alkalommal nem játszol elég színesen és érdekesen, akkor nem jutsz tovább és eltűnsz a látóhatárról. A felkészülés során nagyon sok koncerten játszottam, mert ez segített abban, hogy érezzem a színpadot és rátaláljak a legtökéletesebb előadásmódra. Maga a felkészülés több hónapot vett igénybe, de néhány darabot - köztük a Paganini Capricciót vagy a Bach Chaconne-t - már évek óta repertoáron tartom. A Brahms-szonátát fél éve kezdtem el tanulni. Jó stratégia, ha jó darabokat játszol, de nem mindig ugyanazt, és sohasem hosszú ideig. Mindig kell új művel is foglalkozni, ilyen volt számomra Hubay Zefírje, amit három hónap alatt tanultam meg. Mindig más a kedvenc zeneszerzőm, épp most Brahms és Ravel, de természetesen szívesen játszom Bachot és Prokofjevet is. Szeretem, ha különböző korokból, stílusokból állíthatom össze a műsoromat. Hat éve vezetek egy kvartettet is, mert úgy gondolom, a kamarazene a zene lényeges része. Fontos játszani szólóban, zongorával, de a kamarazene nagyban segíti a fejlődést. Megtanulom, hogyan kell hallgatni a zongorát, a zenekart és a zenekar megérzi ezt: a Brahms hegedűversenynél a döntőben ezért is nem álltam a színpad elejére (ahová a szólisták általában szoktak), hanem inkább közelebb a zenekarhoz. A következő koncertem Lengyelországban lesz, ahol Wieniawski hegedűversenyét játszom szeptember 28-án, aztán két nap múlva Krakkóban lépek fel, úgyhogy nem unatkozom! A jövőről szólva ez a versenygyőzelem fontos állomás számomra, de nem a karrierem vége, tehát szeretnék még fejlődni, hiszen nagyon jó tanárom van Danczowska személyében. Szeretnék koncertezni, ameddig csak lehet, és ameddig csak tudok: ezt szeretném csinálni egész életemben!
 

Wang Xiao (Kína) - megosztott első díj (névjegye itt található): Ez nem az első díj pályafutáson során, de nagyon lényeges és sok mindent jelent számomra. Sok gyakorlás eredménye mindez és bebizonyítottam, hogy minőségi zenész lettem. Nagyon örülök ennek az első helyezésnek! Kemény időszak volt a felkészülés, mert amikor gyakorolok, vannak olyan pillanatok, amikor úgy érzem, nem találom az utat. Volt már olyan, hogy nagyon keményen dolgoztam, de mégsem érem el a céljaimat. Ezek a pillanatok nagyon frusztrálnak, de a gyakorlás később jobbá teszi a dolgokat. A felkészülés során leckéket vettem a tanáromtól, majd a barátaimnak és másoknak is eljátszottam a műveket és kikértem a véleményüket. Három-négy hónapja készülök intenzíven a versenyre, egy egész nyarat, mégpedig forró nyarat végigdolgoztam, de megérte! Szigeti előadásmódja nagyon fontos számomra. Egyedi ízlése és rengeteg ötlete van. Kedvenc hegedűsből számomra sok létezik, mert minden ember teljesen máshogy játszik, mindegyiknek különböző a hangja - ugyanúgy, ahogy az emberi hang is egyedi. Nálam az abszolút favorit Kreisler és Heifetz, de azok közül, akik élnek, Perlman és Vengerov áll az első helyen. A verseny után visszatérek New Yorkba, hogy befejezzem a tanulmányaimat. Szeretnék a szólózás mellett kamarazenével is többet foglalkozni (bármilyen formációban), mert szeretem azt érezni, hogy beszélgethetek valakivel. Egy kvartettben vagy együttesben mindenkinek megvan az egyéni ötlete és mindig jó mások gondolatait meghallgatni. Tanulhatok tőlük és ők is tőlem, és miközben kommunikálunk és játszunk, a közönségnek is örömet szerzünk.