A magyar egyházi elit római és bécsi integrációját vizsgálja a középkortól 1918-ig Tusor Péter történész. A forrásőrző helyeken folytatott politika-, diplomácia-, egyház- és művelődéstörténeti kutatásoktól azt várja, hogy új ismeretekkel gazdagítják a magyar történeti önértékelést, nemzetközi programokhoz kapcsolódó munkájukkal pedig növelik a hazai történettudomány külföldi kooperációs lehetőségeit.

"Az Akadémia kiválósági programja számomra azt jelenti, mintha az általam fabrikált kétfedelű, légcsavaros repülőgép, amely ugyan megbízhatóan, szépen repült, varázsütésre sugármeghajtású Lockheedre cserélődött volna" – érzékeltette Tusor Péter azt a változást, amely a Lendület nyomán kutatási lehetőségeiben bekövetkezett. Az egyháztörténet iránt egyetemista kora óta érdeklődő és a vatikáni, illetve bécsi levéltárakban rendszeresen kutató történész a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen alakítja meg kutatócsoportját, amely az ott folyó tudományos munkában is részt vesz majd: "Az együttműködés a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoportjával a lehető legszorosabb, mondhatni szimbiotikus lesz." Ugyanis a Lendület programnak köszönhetően a már korábban megkezdett, eddigi leghatékonyabb kutatási iránya intézményesül most valós szuverenitást, önállóságot kapva, és viszi tovább a kutatás specifikus könyvsorozatát (Collectanea Vaticana Hungariae). A kutatást a befogadó intézmény identitásából fakadó szellemiségével segíti.
A történész az évtizedek óta jól működő akadémiai kutatócsoport-hálózathoz (értelmezésében a meglévő akadémiai, egyetemi entitásokhoz rendelt "mini kutatóintézetekhez") sorolja Lendület-kutatócsoportját. Rajta kívül volt tanítványa, a PhD-disszertációja megírása előtt álló Tóth Krisztina vesz részt főállású kutatóként a munkában, amelynek keretében több, szinte kivétel nélkül a nemzetközi trendekhez, római és bécsi programokhoz kapcsolódó vizsgálatot végeznek majd el. Tusor Péter számít azonban más, tapasztalt, a helyi iratanyagot kiválóan ismerő szakemberek részvételére is: "A Camera Apostolica magyar vonatkozásainak horvát és lengyel mintára történő feldolgozását, illetve a Bécsi Egyetem vállalkozásainak, a 19-20. századi Bischofslexikon és Frintaneumslexikon számottevő magyar részének vizsgálatát csak úgy tudjuk elvégezni, ha szélesebb szakembergárdát is mozgósítunk." A történész példaként említette Fedeles Tamás PhD egyháztörténészt, illetve Fazekas István PhD bécsi levéltári fődelegátus nevét. A Concilium Vaticanum II történeti értékelésére irányuló nemzetközi kooperációba pedig elsősorban frissen végzett hallgatók bevonását tervezi. Mint elmondta, ez a munka kiváló lehetőséget nyújt számukra, hogy tájékozódjanak a hazai egyházmegyei levéltárakban.
     "A kutatás központi célja annak részletes, új adatokon alapuló megértése és megértetése, hogy az integrációs folyamatokat jellegüknél fogva kezelhetetlennek tűnő problémák sorozata alkotja – összegezte munkája fő irányát a kutató, aki azt is szeretné tudományos igényességgel bemutatni, hogy a dezintegrációs trendekben legalább akkora a növekedési potenciál, mint az integrációban. – Amikor évekkel korábban elkezdtem megfogalmazni munkatervem alapját, és igyekeztem kutatásaim tárgyát egyetlen mondatba, címbe foglalni, a közbeszéd még csak az integráció fogalmától volt hangos. Szinte csak a történészek számára volt magától értetődő az ellenkező irányú folyamatok megkerülhetetlensége." Egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy maga az egyháztörténet is egy dezintegrációs paradigmával írható le: "E folyamatkomplexum adatszerű vizsgálata, »terepszintű« megértése hallatlanul izgalmas feladat, mivelhogy alakulásában mindig kellő mélységben megragadható a ténylegesen irányt szabó emberi tényező, döntési szabadság. A világosan látszó történeti láncolatok »genomjának« felfejtésében rejlő kutatási perspektíva jószerével beláthatatlan, a végtelenbe látszik hajolni. Kiváltképpen azért, mert a történelemnek egyelőre még sincs vége, sőt napról napra növekszik"
A Collectanea Vaticana Hungariae bemutatója Rómában
A kutató szerint az öt évig tartó Lendület program nemcsak optimális lehetőséget kínál a hosszú távú, nyugodt alkotómunka körülményeinek megteremtéséhez, hanem kifejezetten kötelezi is a kutatókat a hosszabb távú tervezésre. Tusor Péter elképzelése szerint munkájuk egyes részprojektjeinek közvetlen eredményei olyan könyvek lesznek, amelyek tematikájukat, metodikájukat és színvonalukat, illetve nemzetközi recepciójukat tekintve igazodási pontul fognak szolgálni. Bízik benne, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak a magyarság „reális európai identitásának tisztázásához". A kutató ugyanis úgy véli: a magyar történeti önértékelés, a »balsors« Scyllája és a »régi dicsőség« Charybdise között hányódik. Miközben – mint hangsúlyozta – a történettudomány módszereivel, újabb és újabb adatok – így szempontok, érvek – sorával egzakt módon feltárható a múlt, és bebizonyítható, hogy "sosem valami misztikus nagyságról vagy démoni determinációról volt szó, hanem egy-egy adott, jól körülhatárolható kihívásnak történő megfelelésről vagy nem meg nem felelésről. Személyi és közösségi, nemzeti szinten egyaránt."
További információkat a kutatóról ide kattintva olvashat.