Roy J. Glauber a jelenleg a Nagy Hadronütköztetőben folyó hét kutatási projekt egyikében, a TOTEM kísérlet adatainak elemzésében részt vevő magyar tudósokkal dolgozik együtt. A kísérlet célja a nagy energián történő proton-proton ütközések megfigyelése, valamint a részecskék előreszórási szögének mérése. A professzor már hosszú ideje közreműködik a CERN projektjeiben, a magyar kutatókkal folytatott közös munkája is jelentős múltra tekint vissza. 18 éves korában felkérték, hogy vegyen részt az Új-Mexikóból irányított Manhattan-tervben, ahol a fiatal Harvard-hallgató a magyar tudományos világ olyan kimagasló óriásaival ismerkedhetett meg, mint Neumann János, Teller Ede, Wigner Jenő vagy Szilárd Leó.
Glauber professzor érdeklődése a fizika iránt még korábbra tehető. Tízéves lehetett, amikor technikai eszközök építésébe fogott, amelyekkel különféle kísérleteket végzett. Saját rádiót, távírót és távcsövet épített, utóbbival díjat is nyert egy diákok számára meghirdetett helyi tudományos kiállításon. "Soha nem gondoltam volna, hogy elméleti területen fogok majd dolgozni" – ismerte el, bár később éppen az optikai koherencia kvantumelméletének területén végzett munkájáért jutalmazták Nobel-díjjal. "A valódi probléma az volt, hogy felismerjük, mi is tulajdonképpen a fény, és hogyan magyarázható kvantumelméleti megközelítésben. Először megtanultam, hogy a fény hullámtermészetű, de idővel arra is rájöttem, hogy részecsketulajdonságokkal is bír. Ezért viselkedése csak a kvantumelmélet segítségével írható le helyesen. A fény kis energiacsomagokból áll, amelyek bizonyos körülmények között részecskeként, más körülmények között pedig hullámként viselkednek: ezek az ún. fénykvantumok, azaz a fotonok. A kvantumelmélet kidolgozói kezdetben csupán olyan rendszereket vizsgáltak, amelyekben mindössze néhány fényrészecske van jelen, az optikai vizsgálatokhoz azonban az igen sok fényrészecskét tartalmazó fénysugarak pontos elméleti leírására volt szükség. Ez nagyon szövevényes matematikai problémákhoz vezetett, és olyan területet nyitott meg, amelynek a tanulmányozása még ma is jelentős erőkkel folytatódik" – magyarázta Glauber professzor az mta.hu-nak adott interjújában.
A Nobel-díjas tudós a jelenleg legérdekesebbnek ítélt kutatási eredményekről is beszámolt. Az amerikai BNL RHIC gyorsító PHENIX kísérletében a relativisztikus nehézion-ütközések során előállított 4-5 terakelvines hőmérsékletekről elmondta: "Különleges jelenségek után kutatni lebilincselő tevékenység. Igyekszünk megismerni a világunkat egyben tartó, alapvető szabályokat. Teljesen nyilvánvaló kapcsolat áll fenn a nagy energiák és a kis távolságok között. A nagy energiák vizsgálata révén a rendkívül kis távolságokon, közvetve a proton átmérőjénél ezerszer kisebb távolságon belül végbemenő folyamatok vizsgálatára is módunk nyílik. Habár e folyamatokat nem értjük teljes egészében, ismereteink folyamatosan gyarapszanak. A hétköznapi tapasztalatainktól távol eső különleges állapotokat azonban csak különlegesen szélsőséges körülmények megteremtésével tudjuk tanulmányozni.
A professzor megosztotta a Nagy Hadronütköztetőben a közelmúltban felfedezett Higgs-bozon-szerű részecskékkel kapcsolatos véleményét is: "Az elmúlt negyven évben sok találgatás látott napvilágot a részecske létezését illetően. Senki nem tudott választ adni a tömegét illető kérdésre, amelyet mind ez idáig rejtély övez. Részecskék ütköztetésekor rengeteg újabb részecske keletkezik, és komoly fejtörést okoz különbséget tenni közöttük. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy homokdűnében keresünk egyetlen aranyszemcsét. Hogyan látnánk hozzá e részecske megkereséséhez? Ebben a kísérletben ilyen statisztikai jellegű nehézségbe botlottunk. Most azonban a kutatók egy valóban ígéretes jelöltre bukkantak, amely legalább egy, a Higgs-részecskétől elvárt tulajdonságot felmutat. További kutatás tárgyát képezi annak megállapítása, hogy a részecske rendelkezik-e a kutatók által előrevetített egyéb jellemzőkkel, és vajon ez-e az a részecske, amelyet kerestünk. Könnyen meglehet, hogy egy másikra bukkantak."
A 87 éves professzor továbbra is aktív részt vállal számos, a fizikusok és a közvélemény érdeklődésére számot tartó projektben. Az mta.hu-nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy mi motiválja a tudományos kutatásban, azt felelte: "Az a vágyam, hogy felfedezzem a világ egy eddig ismeretlen és érdekes tulajdonságát." Továbbá úgy gondolja, a gyermekeket akkor tudjuk leginkább bevonni a tudományos életbe, ha felismerjük, hogy "a világ többé nem az, mint amiben felnőttünk, és meg kell dolgoznunk azért, hogy megérthessük a tényleges valóságot".
A Magyar Tudományos Akadémia atommag és részecskefizikus doktorának, Csörgő Tamásnak a meghívására hazánkba érkezett Glauber professzor látogatást tett a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium és az egri Dobó István Gimnázium Természettudományos Önképzőköreinek középiskolás nyári táborában Viszneken, ahol meghallgatta a diákok előadásait, majd elültette a tudás fáját jelképező óriás mamutfenyő-csemetét. Két nappal később a fény útjáról tartott előadást egy hódmezővásárhelyi középiskolában azzal a céllal, hogy a természettudományos szakirány választására ösztönözze a következő nemzedék potenciális tudósait. A diákok hatalmas lelkesedése mély benyomást tett rá. Hangsúlyozta a természettudományos önképzőkörök és tanulócsoportok, valamint a kísérletek fontosságát, amelyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok megismerjék a világot, hiszen mint elmondta: "minél távolabb kerülünk hétköznapi tapasztalataink körétől, annál különösebbé és érdekesebbé válik számunkra a világ, amelyben élünk".
0 Megjegyzések