A felvilágosult honi demokraták jól látható módon féktelen tombolásba kezdtek. Dániel Péter Kerekiben kiengedte a gátlástalan és értelmetlen rombolás szellemét a palackból, melyet ezek után már nagyon nehéz lesz visszatuszkolni az üvegbe. Az ember a hírek hallatán, hirtelen és jogos felháborodásában azonnal bosszúért kiáltana, de azt gondolom, hogy nekünk, radikálisoknak nem szabad felülnünk a provokációnak. Nem szabad, hogy mi is lemenjünk arra a szintre, amire a honi balliberáltak az elmúlt időszakban lesüllyedtek. Ha így tennénk, semmi sem különböztetne meg minket a Dániel Péter-féléktől. Persze azért mindennek van határa. A türelem is véges. Így a miénk is…

2012. május 16.
Vörös festékkel öntötték le Horthy Miklós a napokban felavatott szobrát a Somogy megyei Kerekiben.

2012. május 20.
Vörös festékkel öntötték le Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját.

2012. május 21.
Vörös festékkel fordított horogkeresztet és náci feliratot festettek Wass Albert debreceni szobrára.


Ezek az elmúlt napok magyarellenes támadásainak a mérföldkövei. Hét nap, három gyalázatos tett.

A felvilágosult honi demokraták jól látható módon féktelen tombolásba kezdtek. Dániel Péter Kerekiben kiengedte a gátlástalan és értelmetlen rombolás szellemét a palackból, melyet ezek után már nagyon nehéz lesz visszatuszkolni az üvegbe. A rendőrség szokásos határozatlansága és a gyors intézkedések elmulasztása pedig csak tovább súlyosbította a helyzetet, mintegy azt üzenve a lelkes Dániel-követőknek, hogy nyugodtan lehet a nekik nem tetsző szobrokat, emléktáblákat gyalázni, annak semmilyen következménye nem lesz.

Az ember a hírek hallatán, hirtelen és jogos felháborodásában azonnal bosszúért kiáltana, de azt gondolom, hogy nekünk, radikálisoknak nem szabad felülnünk a provokációnak. Nem szabad, hogy mi is lemenjünk arra a szintre, amire a honi balliberáltak az elmúlt időszakban lesüllyedtek. Ha így tennénk, semmi sem különböztetne meg minket a Dániel Péter-féléktől.

Az országban egyértelműen egyre durvább kultúrharc van kibontakozóban. A balliberális oldal, mégha egyelőre tartja is a befolyását, gyengülőben van és a bukásuk előbb-utóbb a narancsosok megalkuvó kultúrpolitikája ellenére is elkerülhetetlen. És ezt ők is pontosan tudják, ezért a napjainkban folyó kétségbeesett kísérlet részükről a befolyás megtartására, ezért van az, hogy megpróbálják a lehető legtöbb alkalommal beletörölni lábukat a nemzeti oldalba, a nemzeti jelképekbe.

Az események ilyetén alakulása azt jelzi, hogy jó úton járunk, hogy az a kultúrpolitika, az a felvilágosító és ismeretterjesztő munka, ami a nemzeti honlapokon, ami a nemzeti rendezvényeken és a tágabb baráti társaságokban folyik, az sikeres, hogy egyre több embernek kezd felnyílni a szeme, hogy a balliberáltak által eddig bűnösnek bélyegzett igazi, tiszta magyar gondolatok egyre több emberhez jutnak el, egyre több ember gondolkodását és világlátását befolyásolják.

Ezt kell tovább folytatni, ezt az irányt kell tovább vinni. Azzal nem megyünk előre, ha felülve a provokációnak festékkel szennyezünk be szobrokat, ha ilyen-olyan emléktáblákat rongálunk meg. Ezekkel az akciókkal csak azt érjük el, hogy egy szintre kerülünk velük, hogy lehetőséget adunk arra, hogy relativizálják az általuk elkövetett gyalázatot, mondván, hogy a másik oldal is hasonló eszközökhöz folyamodik.

Persze azért mindennek van határa. A türelem is véges. Így a miénk is.

Ha visszatekintünk a történelemre, akkor azért az jól látható, hogy egy nemzettel sok mindent meg lehet csinálni. Ideig-óráig ki lehet rabolni, meg lehet alázni, gúnyt lehet belőle űzni, de nem lehet elvenni a történelmét, a hőseit, az önbecsülését, mert abba vagy belehal, vagy kegyetlen bosszút fog állni.

Az elmúlt évszázadok már bebizonyították, hogy az első verzió ránk, magyarokra nem igazán érvényes. Ebből adódóan marad a második.

Ezért aztán még időben szólunk: álljatok le!