1958-ban és 1961-ben kis híján nukleáris katasztrófát eredményezett az amerikai légierő figyelmetlensége. Polgári áldozatok nem voltak, de három katona így is életét vesztette. A két eset közül az utóbbi volt a veszélyesebb, a Kongresszus 1992-es jelentése szerint a földbe csapódott bomba hiányzó része urániumot tartalmazott.

Néhány karolinai lakosnak valóságnak tetszett az eladdig csak a filmekben látható, de a hidegháború fegyverkezési versenye miatt egyre élénkebbnek tűnő apokaliptikus vízió. 1958-ban és 1961-ben az American Air Force két nukleáris fegyvert is elvesztett Észak-és Dél-Karolina ege felett – mindkét esetben csak hajszálon múlt, hogy a légierő bakija nem vezetett szerencsétlenséghez.

Az első balesetre 1958. március 11-én, nem sokkal délután fél öt után került sor a dél-karolinai Florenceben. Egy amerikai B-47E bombázó Savannából (Georgia) repült az angliai bruntingthorpe-i légi bázisra repülési gyakorlatra, fedélzetén egy Mark 6-os atombombával. Az utazás során azonban gondok támadtak a bomba rögzítő csapjával: Bruce Kulka kapitány nem találta, a bombakioldó pedig azt mondta, hogy az magasan a bombatárnál lehet, csak a bomba görbülete miatt nem látszik.

A kapitány és a szakember ügyetlenkedése végül oda vezetett, hogy a bombát kioldották, a közel három és fél tonnás szerkezet pedig egy 37 éves farmer, Walter Gregg földjére esett, 21 méter széles, 10 méter mély krátert okozva kertjében – egészen pontosan lányai babaházánál. A légierő és a kapitány legnagyobb szerencséje az volt, hogy a nukleáris töltetet a bombázón valahol máshol őrizték. A balesetben ugyan senki nem halt meg, de a Gregg család öt tagja mind megsérült. A család be is perelte a légierőt, a bíróság pedig 54 ezer dollár kártérítésre kötelezte az American Air Force-t.

A második eset alig három évvel később, 1961. január 24-én történt. Egy B-52G bombázó az észak-karolinai Goldsboro felett zuhant le, miután egy légi utántöltés során szivárgást észleltek. A repülőgép egy faro-i gazdaságba csapódott, de a legénység nyolc tagja közül öt túlélte a szerencsétlenséget, Adam Maddocks pilóta pedig sikeresen katapultált. A fedélzeten volt két Mark 39 termonukleáris bomba is: ezek közül az egyik sikeresen landolt egy arra kifejlesztett ejtőernyő segítségével, de a másik 1100 kilométer/óra sebességgel a farmer földjébe csapódott. 1992-ben az amerikai Kongresszus egyik bizottságának vizsgálata rámutatott, hogy a bomba több darabra esett, s a még mindig hiányzó darab urániumot tartalmazott.