Pont elcsípte az „időt megállító pillanatot”, Nemes Jeles András mosolya szerinte őszinte volt, de az is látszott, hogy nagyon meglepődött – jelentette ki Koltai Lajos operatőr-rendező az M1 Ma délelőtt című műsorában annak kapcsán, hogy Oscar-díjat kapott a Saul fia.
Felidézte: kétszer is átélte Szabó István rendezővel azt, hogy noha esélyesnek tartották őket az Oscar-díjra, az elismerést végül mégsem kapták meg. Egyszer csak bejönnek, és bemondanak egy másik nevet, miközben érzed, feléd fúj a szél – fogalmazott.
Az borzasztó, amikor „ki van szemelve az ember”, egyszer csak azt mondják, „ne tessék kérem jönni” – ismételte meg.
Hozzátette: azt ugyanakkor hiányolta, hogy a filmrendező csak a film főszereplőjének, Röhrig Gézának mondott köszönetet, Erdélyi Mátyásnak, a film operatőrének nem. Illett volna ennyi személyiség, Szabó István engem nem felejtett el a Mephistónál – hangoztatta.
Nagyon speciális területre mentek, a Sonderkommandó a holokauszton belül is egy érintetlen terület. Erről nem tud szinte senki semmit, még azok sem, akik ott voltak, hiszen elpusztították őket, vagy önmaguk végeztek saját életükkel, mert nem lehetett feldolgozni, hogy ezt a munkát végzik saját rabtársaikkal szemben – hívta fel a figyelmet.
Az operatőri munkának a titka a filmben az, hogy „közel voltak” – válaszolta egy kérdésre. A kézikamera használata olyan érzést ad a nézőnek, mintha tanú lenne, aki nem is tudja, hogyan került a helyszínre. Egyfajta állandó közelség, melytől nem lehet szabadulni. Ugyanakkor nem mutatták meg a szörnyűségeket, amit elkövettek, mind életlen és a háttérben van. A szenvedés hangja ugyanakkor közel kerül hozzánk. Mind a kép, mind a hang nagyon erős, és a kettő elkapja az embert a torkánál – mondta Koltai Lajos.
A stábnak azt üzente: egy ilyen siker után mindig az újrakezdés a legnehezebb, de maradjanak az ösvényükön, ennek ára van, de ez a legszebb dolog.
