Hívjuk gulyásnak, gulasch-nak, goulash-nak - mind a mienk. Állitólag ott a világ 100 legismertebb étele között, függetlenül attól, hogy éppen világhíres-e a magyar konyha vagy sem. Hol szégyelljük, hol ünnepeljük. Most éppen az utóbbi történik, több száz éves eledelünk visszakerülhet a trónjára, melyről legújabb idők gasztroforradalmi szele lesöpörte. Meghalt a király, éljen a király! Gourmetek készüljetek a gulyásra!

Mielőtt tavaly ősszel a Bocuse d'Or-ra készülő magyar séf versenymenüjének próbái megkezdődtek, Bíró Lajos,a Magyar Bocuse d'Or Akadémia elnőke, a lyoni döntő zsüritagja majdnem infarktust kapott. Kiderült, hogy amit a legjobban ellenzett, éppen az készülne az egyik tányérra: a gulyás. Nem mintha a Bock bisztró séfje, a magyar szakácstársadalom emblematikus alakja ne szeretné a gulyást. Csak éppen neki is jó ideje elege volt már a "gulyásország" imidzsből.

Aztán, ami tőle teljességgel szokatlan, nagyon gyorsan önkritikát gyakorolt. S ami megszokott: segített is ezerrel.Kiderült,hogy fel lehet mutatni nemzeti kincsünket úgy is, ha nincs agyon újragondolva, ha felismerhető marad, és mégis megfelel a mai kor könnyed követelményeinek. Utóbb még azt is hallottuk a szigorú ítésztől, ha nincs Széll Tamás gulyása, nincs meg a 10. hely. A nemzeti sajátosságokra ezúttal különösen érzékeny nemzetközi zsűri tagjai szerint egyenesen fantasztikus volt.

Forrás: hvg.hu