Világosvár romjai a 496 m magas várhegyen állnak.

 Kezdetben királyi vár volt, várnagyai egyben a zarándi ispán tisztjét is betöltötték. 1330-ban várnagya, Dezső mentette meg Károly Róbert életét.

 1458 őszétől 1459 júniusáig itt raboskodott Szilágyi Mihály, amikor szakácsa, Lábatlan Gergely megszöktette. 1514-ben a parasztsereg, 1528-ban a törökök ostromolták.
 1551-ben királyi kézre került, 1566-ban a törökök szállták meg.
 Az 1570-es években száznál kevesebb török állomásozott benne.
 1588-ban palánkot emeltek köré. 1595-ben Borbély Gábor lugos–karánsebesi bán foglalta vissza és az erdélyiek kezén maradt 1606-ig.
 1613-ban Petneházi István tizennégy napig ágyúzta, de nem tudta bevenni. 1614-ben az erdélyiek visszafoglalták, de fellázadt őrsége 1615-ben a lippai pasának engedte át.

 Evlija Cselebi látogatásakor falai festve voltak. 1693-ban Sigbert Heister tábornok serege szabadította fel.
 1779-ben Bél Mátyás már nagyrészt romosnak írja. 1784-ben, a Horea-felkelés idején ép részeit is felrobbantották, hogy a felkelők ne foglalhassák el.

 1944 őszén ide vette be magát az I. Horthy Miklós Páncéloshadosztály egy visszamaradt egysége.