Nem csoda, hogy alig hallottunk róla: a hatvanas években ugyanis az amerikai katonai kutatók kisajátították, polgári tudós nem foglalkozhatott vele. Az amaranthusról van szó, amely sok helyen afféle gyomként él. Bírja a rossz földet, az aszályt, és a viszontagságos időjárás mellett is bőséges termést ad. A növény hivatalos leírásában már igen régi - mégis szerfölött új - adatokat találunk: Amaranthaceae, amaranthus, közel hatvan alfaja létezik.

A virága vörös színű. Apró magvai bőven teremnek, elefántcsont színűek vagy feketék. A régészek szerint ez az egyik legrégibb háziasított növény. Már hatezer évvel ezelőtt latin-amerikai sírokból is előkerült, és más bizonyítékok is vannak arra, hogy folyamatosan termesztették, hasznosították.

A XVI. században, amikor a spanyol hódítók eljutottak Mexikóba és Peruba, az amaranthust már széles körben használták a bennszülöttek. Úgy is, mint gabonát, és úgy is, mint kultikus célú növényt. Ez lett a veszte később. Az amaranthusból őrölt liszt, amely ma is alapvető tápláléka sok indián népnek, alapanyaga volt a kicsiny istenszobroknak is. Ezekbe tésztából gyúrt szobrokba később az elfogott és megölt kegyetlen spanyol hódítók vérét is belekeverték. Egyszer egy spanyol szerzetes is így járt. Később kiderült, hogy az illető az akkori pápa rokona volt. Rómából parancs érkezett: meg kell semmisíteni az amaranthus-ültetvényeket, a növénynek még az emlékét is el kell törölni!

A megszállók tűzzel-vassal irtották az amaranthust; a növény csak néhány, a lakott helyektől távol eső, rejtett ültetvényen maradt fenn. Ennyit a véres előtörténetről. És mi van ma?

A katonai alkalmazására azért került sor, mert kiderült: az amaranthusból kivonható egy bizonyos anyag, ami katonai célokra is hasznosítható. A számítógépek kemény korongjait, lemezeit ezzel a ritka anyaggal kell bekenni, s ettől a berendezések hibátlanok lesznek. Addig ezt az anyagot csak és kizárólag a szerencsétlen bálnák agyalapi mirigyéből lehetett kivonni (többek között ezért sem akarnak egyes államok lemondani a könyörtelen bálnairtásról...

De most talán a bálnáknak könnyebb sorsa lesz, az amaranthusnak köszönhetően. Ugyanakkor a magvaiból készíthető liszt sokkal jobb, mint a gabonaliszt! Az elemzések egészen meglepő tulajdonságokat és összetételeket tártak fel.

Igazi fehérjebomba
Mindenekelőtt az amaranthus sokkal több fehérjét (16 százalékot) tartalmaz, mint bármelyik gabona! Ráadásul az amaranthus-fehérjét az emberi szervezet sokkal jobban hasznosítja, mint a tejben találhatót. Nem lehet hát véletlen, hogy az inkák a kemény harci feladattal megbízott férfiakkal amaranthusból készült ételt etettek indulás előtt. Több hasznos aminosavat is tartalmaz: lizinből például háromszor többet található benne, mint a búzában, és négyszer annyi, mint a kukoricában.

Magas a mész- és a vastartalma is. A rosttartalma miatt a koleszterin elleni küzdelemben számíthat érdeklődésre, a gyógyszeripar pedig máris az érszűkület elleni szerek gyártásánál alkalmazza alapanyagként.

Annyira csodálatosnak tűnt a növény és termése, hogy a kutatók egy csoportja gyanút fogott. Különleges "negatív" vizsgálatnak vetették alá, hogy megállapítsák: mik a rossz tulajdonságai? Ilyet viszont egyszerűen nem találtak. Sőt, még az is kiderült a vizsgálat során, hogy A-provitamin, és C-, valamint B-vitamin tartalma is szokatlanul magas.

Forrás: astronet.hu