A nehéz helyzetekben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy szeressük magunkat. Pedig muszáj. Mert egyszer fent, egyszer lent. Élnek közöttünk néhányan – egyre többen –, akiket az élet megtanított elfogadni saját korlátaikat. Ők azok, akik folyamatosan a boldogságukért küzdenek, mi, a többségi társadalom pedig fogyatékos embereknek nevezzük őket. Pedig az lenne a feladatunk, hogy az ő példájukat, az élni akarást ne csak elfogadjuk, hanem megfogadjuk.

A KézenFogva Alapítvány azért dolgozik, hogy fogyatékos embertársaink minél nagyobb figyelmet kaphassanak. Az alapítvány egyre több programot valósít meg ennek érdekében. Az alapítvány életében az egyik legmeghatározóbb törekvés a fiatalok érzékenyítése. A fogyatékos emberekkel napi szinten foglalkozó szakemberek vallják, hogy már gyerekkorban el kell kezdeni az ismerkedést a fogyatékos emberek világával, hiszen a gyerekekben még megtalálható a természetes kíváncsiság mindenki iránt.

A KézenFogva Alapítvány által életre hívott osztályfőnöki óra egy pedagógusképzés, mely arra ad lehetőséget, hogy a tanárok a tizenéves korosztályt megismertessék a fogyatékos emberekkel. A közös élményeken, beszélgetéseken alapuló programok szervezésében fogyatékos emberek tapasztalati szakértőként segítenek és aktívan részt vesznek a képzésben.

A Fogadd el, fogadj el! kampány során az ország nagyobb városaiba szerveznek társadalomérzékenyítő napot, ahol helyi szervezetek segítségévek bemutatják az összes fogyatékossági típust. Egy ilyen nap alkalmával a résztvevő iskolások játékos formában, személyesen találkozhatnak fogyatékos emberekkel.

„A fogyatékos ember egész életén át fejleszthető” – állítja Pordán Ákos, a KézenFogva Alapítvány ügyvezetője. Ez a mondat rávilágít, miért is érdemes tanulnunk fogyatékos társainktól. Ők, akik állandó nehézséggel élnek, képesek a fejlődésre – nekünk, akiknek megadatott az egészség állapota, nekünk is illene egyre jobban lenni. A belső béke állapota ott kezdődik, hogy mindenkire rá tudunk mosolyogni – főleg tükörképünkre.

Forrás: nlcafe