Gobbi Hilda-emlékévet tart az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) 2013-ban; az eseménysorozat keretében kiállítások, beszélgetések, vetélkedő és kirándulás is várja az érdeklődőket. 

Ács Piroska, az OSZMI igazgatója az emlékévet megnyitó pénteki budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a színésznő születésének 100. évfordulóját egész éves programsorozattal ünnepli az intézmény. A Bajor Gizi Színészmúzeum mellett különböző helyszíneken megrendezett emlékév eseményeivel az örökké tevékeny ember és művész alakját szeretnék a figyelem középpontjába állítani.

Somogyi Zsolt főmuzeológus elmondta: azért fontos számukra az emlékév megrendezése, mert Gobbi Hilda (1913-1988) személye a magyar színház egységét fejezte ki. "Lehet, hogy személyesen valaki nem szerette őt, de a ténykedését mindenki maximálisan elismerte" - hangsúlyozta. Hozzátette: nemcsak a színpadon volt fontos a művész munkája, hanem a színészmúzeum, színészotthonok létrehozójaként, díjalapítóként és a Nemzeti Színház felépítéséért folytatott tevékenysége miatt is. Ezt szeretnék a fiatalabb generációknak is bemutatni - tette hozzá.

Tájékoztatása szerint az első jelentős eseményt március 8-án, a nőnapon tartják, ekkor indul a 100 éves barátnőnk: Gobbi Hilda című programmal az emlékéven végighúzódó beszélgetéssorozat. Az év folyamán a beszélgetéseken archív felvételeket is bemutatnak, a művész életének minden területére igyekeznek kitérni: a színésznő fiatalkorától kezdve szerepein - köztük a Csirkefej című darabban nyújtott alakításán - át a társadalmi felelősségvállalásig számos témát érintenek. Március 27., a színházi világnap a Gobbi Hilda-életműdíj átadásának napja is. Az OSZMI Krisztina körúti épületén a színésznő életszakaszait fotókon bemutató molinó-kiállítást láthat majd a közönség.

A nyár elején kirándulást szerveznek Gobbi Hilda legendás nyaralójába, Visegrád-Szentgyörgyhegyre. Június 5-én, Gobbi Hilda születésnapjának előestéjén megemlékezést szerveznek a Bajor Gizi Színészmúzeumban, másnap a Pécsi Országos Színházi Találkozón - a fesztivál megnyitójával egy időben - nyílik tárlat. A júniusi Múzeumok éjszakáján Vendégségben Gobbi Hildánál címmel rendeznek programokat. A művész halálának 25. évfordulójáról is megemlékeznek, emléksétát terveznek július 13-án a Farkasréti temetőben lévő sírhoz.

A művész pályájáról a Rózsavölgyi Szalonban és azokban a színházakban, amelyekhez komoly kapcsolat fűzte, ősszel kamara-kiállítást rendeznek. A Bajor Gizi Színészmúzeumban pedig átfogó emlékkiállítást nyitnak a magyar dráma napján, szeptember 21-én. Az emlékkiállításon bemutatják az eddigi Aase-díjasokat, a művész által létrehozott (mára megszűnt) Horváth Árpád Színészkollégiumot, a Jászai Mari Színészházat, az Ódry Árpád Színészotthont és a politikatörténet is helyet kap a válogatásban.

A Múzeumok Őszi Fesztiválján nyugdíjasoknak hirdetnek kétfordulós vetélkedőt. Az emlékév zárásaként tartják meg a színésznő által alapított Aase-díj átadását decemberben, az elismerést az idén 25. alkalommal vehetik át a színészek. A főmuzeológus kitért arra, hogy az emlékévet megelőző kutatások során eddig kevéssé ismert tényekre is fény derült, például meglepetés volt számukra, hogy Gobbi Hilda már 1940-ben, a Nemzeti Színházban játszva akadémiát szervezett fiatal színészek számára, tehát már 27 évesen elkezdte a színésztársadalom nevelését.


Gobbi Hilda életpályája

Gobbi Hilda (Budapest, 1913. június 6. – Budapest, 1988. július 13.) Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. Gobbi Ede Alajos papírkárpitgyári üzletvezető és Schneckenburger Margit római katolikus vallású szülők gyermekeként született Budapesten. Az apai ágon olasz származású Gobbi Hilda a gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjében gyakornokoskodott. 1932 és 1935 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola ösztöndíjas növendéke volt. A diploma átvétele után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 1982-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja volt.

1945 előtt részt vett a munkásszínjátszásban, szerepelt a Vasas Szakszervezet művészestjein és szerepet vállalt az ellenállási mozgalomban is. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. Apjától, Gobbi Ede századostól, egy munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokától, katonai mentesítő űrlapokat szerzett az ellenállás részére, melyeket felsőbb kapcsolatain, Horváth Árpádon és Major Tamáson keresztül továbbított.

A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Egy interjúban mondta egyszer: „Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá.” Kezdeményezésére jött létre a Bajor Gizi Színészmúzeum, a színinövendékeknek a Horváth Árpád kollégium, az idős színészek számára pedig a Jászai Mari és az Ódry Árpád színészotthon. A Jászai Otthonból később – szintén az ő kezdeményezésére – a fiatal színészek otthona lett. A Színházművészeti Szövetségben, valamint a Színész Szakszervezetben sokat tett a rászoruló színésztársaiért.

Nőkhöz fűződő vonzalmát nyíltan vállalta, hosszú éveken keresztül élt együtt Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel. Végrendeletében – mivel családja nem volt – vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg, illetve az összeg kis részéből rászoruló, idős színésztársait támogató alapot hozott létre – ez a támogatás azonban mára jelentéktelen összegűvé vált. Visegrád- Szentgyörgypusztai (a Kisoroszi-révnél) nyaralóját alkotóház céljára ajánlotta fel. Tiszteletére alapították meg a Gobbi Hilda-díjat a pályájuk delén túl lévő, korábban nem díjazott színészek számára.