Cseke Péter színházigazgatói mandátuma egyik legnagyobb sikerének tartja, hogy a Kecskeméti Katona József Színház nemcsak szakmai körökben vívott ki jelentős elismeréseket, hanem a város szellemi és kulturális központjává nőtte ki magát. Igazgatói pályázatában, melyet jövőre újra benyújt, a már megkezdett utat folytatná.


Jövő nyáron jár le a színházigazgatói mandátuma, melyet 2008. augusztus elsejétől tölt be. Mire összpontosít az új pályázatban?
Dolgos 4 és fél év után vagyunk. Sikerült a szakmai hidegséget feloldanunk, ugyanakkor visszacsábítottuk a közönséget, amely elpártolt az előző ciklusok alatt a kecskeméti színháztól. Ez máris két nagy eredmény. A negyedik évadunkban egyszerre lehetett eggyel több bérletet hirdetnünk, vagy azt olvasni rólunk, hogy a vidék egyik legjobban kvalifikált színháza vagyunk. Mi jöhet még? Esetleg a nemzetközi terep. Vagy a színházi műfajok különleges párosítása, esetleg egy erősebb társadalmi szerepvállalás. Mindez együtt benne lesz a pályázatomban.

Mi volt a legnehezebb feladat vezetőként? Milyen kompetenciák szükségesek a színházigazgatáshoz?
Nyilván az embernek nap, mint nap akadnak örömei és nehézségei a munkában, az első periódusban például egész napokat töltöttem a színházban és gyakran csak este kilenckor jutott eszembe, hogy aznap még nem is ebédeltem. A nagyobb nehézségeken többek közt az a csapat segített át, amellyel együtt dolgozom.
A színházigazgatás bizonyos részei taníthatók, nagy szívfájdalmam, hogy ezekre az ismeretekre a felsőoktatás keretein belül Magyarországon nem lehet szert tenni. Nekem hatalmas szerencsém volt és rengeteg helyzetben megkönnyítette a dolgomat, hogy külkeren végeztem, ahol a statisztikától kezdve a könyvelésen és gépíráson át olyan ismeretekre tettem szert, melyek hasznosak az igazgatói pozíció betöltésénél. Emellett az is segített, hogy természetemből kifolyólag szeretek mindennek utánanézni, bepillantást nyerni a dolgokba.

A Kecskeméti Katona számos elismerést vívott ki igazgatása alatt. Nehéz kiemelni, mégis, mire a legbüszkébb?
Mandátumom ötödik évében már látszanak az igazi eredményeink: részt vettünk a POSZT-on, ahonnan díjat is hoztunk, a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválján mi lettünk a legjobb társulat, mi kaptuk a legjobb előadás díját, valamint, meghívást kaptunk 2013. április 28-ára Londonba, ami azért is hatalmas elismerés, mert magyar színház még nem játszott a West Enden.
Örülök, hogy sikerült olyan színházat létrehozni, amely szakmai berkekben is egyre nagyobb elismerésnek örvend, valamint Kecskemét szellemi és kulturális központjaként működik. Az külön büszkeséggel tölt el, hogy nemcsak Bács-Kiskun, hanem a környező megyékből is, így Békésből, Csongrádból, de még Zemplénből és Pest megyéből is vannak bérleteseink. A sikerekről szólva meg kell említeni azokat a népszerű programokat is, melyeket az előadások mellett készítettünk. Ilyen a SZÍN-TÁR Találkozó, melynek keretein belül három ország színművészeti egyetemeinek hallgatói gyűltek össze, valamint a Műérték és Mű érték című ingyenes kurzusunk is.

2011 óta a Magyar Színházi Társaságnál is elnökségi tag, a szakmán belüli megosztottság csökkentését tűzte ki céljául. Mennyire sikerült ezt megvalósítani egy év alatt?
Addig vállaltam az elnökségi tagságot, ameddig azt érzem, hogy segíteni tudok ebben az ügyben. Úgy tartom, a szakmánknak – mely nagyon kicsi, de annál meghatározóbb - vannak olyan nagy horderejű döntései, amelyeknél muszáj összefognunk. Ilyen volt például az Előadó-művészeti törvény, amely véleményem szerint nagyon sok sebből vérzett, így magától értetődött, hogy tovább kell gondolni. Emellett jelentős volt a Színház a Gödörben beszélgetéssorozat is, ahol a szakmánkat, hivatásunkat érintő kérdésekben kellett döntést hoznunk.
Művészi körökben mindenki tudja a másikról, hogy milyen színész, vagy rendező, inkább a politika az, amely a szakmát két nagy részre, oldalra osztja - holott a művészetben, ha oldalakról van szó, az csupán a rendező felöli jobb, vagy baloldal lehet.
 (Forrás és fotó: Kultúra.hu)