A véget ért Fölszállott a páva döntőjébe jutott Kubinyi Júlia, aki moldvai, majd a mezőségi Magyarszovátról gyűjtött dalokkal vívta ki az esélyét. Dalokról, népzenéről, tájépítészetről beszélgettünk vele.

Több népzenei együttesben énekelt már, mégis úgy érezte, meg kell mutatnia magát egy ilyen tévéműsorban. Miért?
Egy énekes más arcát tudja megmutatni zenekar mellett énekelve, mint szólóban, egyedül a színpadra állva. Ezért éreztem magamban motivációt, hogy most egy kicsit megmutathassam a szólóénekesi mivoltomat. Saját összeállítások, és azon tájegységek dalai kerülhettek így bemutatásra, melyekkel ezidáig talán legtöbbet és legmélyrehatóbban foglalkoztam, és hozzám legközelebb állnak. Az, hogy jelentkezem-e a műsorba, nem nagyon volt kérdés. Valamiért természetesnek éreztem, ha már ilyenformán teret kap az a műfaj a médiában, amit én kiskorom óta szeretek, művelek és igen fontos szerepet tölt be az életemben, akkor részt veszek benne, és hozzáteszem a vetélkedőhöz, ami tőlem telik. Lehetőség nyílt arra, hogy most mi, fiatalok mutassuk meg az erre kíváncsi tévénézőknek, milyen sokszínű a magyar népzene, néptánc és népdalkincs.

Milyen tapasztalatokat gyűjtött a versenyen? Miként érezte magát?
Számomra mindenképpen nagy élmény volt. Emlékszem, milyen jól eső érzés fogott el, mikor legelőször, az elődöntő adásán részt vettem. Látni és tapasztalni azt, hogy a versenyzőkhöz rendelt felkészülést segítő mesterek, a zsűri, a TV-stáb és tulajdonképpen körülöttünk mindenki azon volt, hogy mi versenyzők a lehető leghitelesebbet és legszebbet tudjuk mutatni a közönségnek és a tévénézőknek. Az pedig egy különös hangulatot adott az egész vetélkedőnek, hogy a feszült versengésnek nyoma sem volt, együtt örültünk egymás szépen sikerült előadásának.

Nem csak zenél, hanem tanul is, méghozzá tájépítészetet. Hogyan tudja összehangolni ezeket az elfoglaltságokat?
Általában ez könnyen megy. A hétköznapokon egyetemre járok, hétvégente pedig fellépések vannak. Így, ha éppen az éneklés nem köti le teljesen az energiáimat, ott van az egyetem az éjszakákon át készülő műszaki rajzokkal, a korábbi növényismereti beszámolókkal, határidőre leadandó tervezési feladatokkal. Igyekszem az egyensúlyt fenntartani, hogy egyik se: se az egyetem, se az éneklés, ne szorítsa ki teljesen a másikat. Az utóbbi időben a Páva műsorokkal és az egyetemi alapképzésem utolsó félévével együtt járó teendők kissé megsokasodtak, de végül az államvizsga és a pávás döntőbe jutás is örömre ad okot.

A Fölszállott a páván elért sikere mit jelent az Ön számára?
Mindenképpen erőt ad a továbbiakhoz. A verseny egésze pedig megerősített abban, hogy alázattal, nagy körültekintéssel és alapossággal kell végezni a dolgomat ezentúl is. Csak akkor lehet a színpadról igazán szépet közvetíteni.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: Duna TV)