Meglepő hírt olvastam a minap. Arról szólt a tudósítás, hogy a magyar kormány viharos sebességgel szándékozik egy svájci–magyar bankközi megállapodást kötni, mellyel a Svájcban elhelyezett magyar tulajdonú számlákon lévő pénzek utáni kamatokat megadóztatnák.
Svájc az utóbbi időben ilyen szerződést kötött Németországgal, Ausztriával, a legutóbb pedig Angliával is. A konstrukció lényege, hogy a svájci számlák kvázi megőriznék anonimitásukat, mert az adott partnerállam egyben kapja meg az adó összegét. Magyarán, minden magyar ember számlájáról a kamatnyereség után, tegyük fel 10 százalékot levon a svájci bank és egy összegben átutalja a szerződött partnerországnak, jelen esetben hazánknak.
Ez a rendszer egyrészt megőrzi a svájci bankszámlák „névtelenségét”. Nem kell az illetőnek tehát tartania vagyonosodási vizsgálatoktól és egyéb kellemetlenségektől. Másrészt a partnerállam is pénzhez, adópénzhez jut. Kétség nem férhet hozzá, hogy minderre a költségvetés sanyarú sorsa kényszeríti rá a kormányt. A viharos sebességet pedig az indokolja, hogy a „befektetőknek” ne legyen idejük elmenekíteni a pénzüket a Távol-Keletre. Malajziával vagy Szingapúrral mondjuk, nem mostanában lehetne ilyen megállapodást kötni.
Persze a hír a sajtóra jellemző szenzációhajhász címmel jelent meg, Lecsap a NAV a svájci bankszámlákra! Nem ez a lényeg, hanem a számok. Arról írnak, hogy nagy adókulcs nem helyénvaló, mert azonnal elmozdulnak a pénzek máshová. Nagyjából 10 százalék körüli kamatadót még tolerálnának a kimenekített pénzeik után a magyarok. Azt is megemlítik, hogy ettől több százmilliárdot vár a magyar állam, bár a realitások inkább az 50–100 milliárd forint között mozognak. Kitérnek arra is, hogy ezen megállapodás nem hat ki az off-shore pénzekre, mert azok nem azonosíthatók egyértelműen.
Rendben, ennyi a hír. Akkor javaslom, számoljunk egy kicsit. Vegyük a legkisebb becsült várható adóbevételt, 50 milliárd forintot és az emlegetett még „elviselt” 10 százalék kamatadót. Figyelem, megint százalékszámítás! Ha 50 milliárd a bevétel 10 százalékos kulcsú adó után, akkor a teljes kamat az összes magyar számla után 500 milliárd forint ugyebár. A svájci bankok most gyakorlatilag nem is fizetnek kamatot vagy nagyon keveset, számoljunk mondjuk 2 százalékkal. Mennyi betétnek a 2 százaléka tehát 500 milliárd forint? (természetesen svájci frankban vannak a betétek elhelyezve, de a könnyebbség kedvéért végig forintban számolunk.) Nos, az alap egyenlő, a százalékérték százszorosa osztva a százaléklábbal (percent). Ez annyi, mint 25000 milliárd forint! Tudják mennyi ez? Több mint a magyar nemzeti össztermék, azaz több mint a teljes magyar egy évi GDP! Ebből következik, hogy több mint a magyar államadósság!
És ez mindössze csak Svájc off-shore nélkül. Felvetődik a kérdés, milyen becslésekre alapoz a kormány. Amennyiben igaza van és ténylegesen befolyik ebből az adónemből a költségvetésbe 50 milliárd forint, akkor ebből az következik, hogy igaz az a sokak által állított tétel, ami eddig csak városi legendák körébe tartozott, hogy a rendszerváltás óta eddig a teljes magyar adósságállomány több mint kétszerese hagyta el az országot.
Lehetséges, hogy a teljes magyar államadósságnak megfelelő pénz lapul magyar állampolgárok svájci bankszámláin? Érdekes adat!
És figyelem! Hoppá! Eddig jórészt azt hittük, hogy a szemét multik és bankok vitték ki a pénzt! Erre kiderül, hogy nem, hanem a MAGYAR emberek! Nos, feltételezem, hogy a Kedves olvasók között aránylag kevés embernek van svájci bankszámlája. Mennyi ez a 25000 milliárd? Nos, átlagosan lennie kell 50 ezer magyarnak, akinek van kint 500 millió forintja. (Figyelem! Átlagosan!) Hihetetlen, mondhatnánk, nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy mondjuk Budapesten van 30 ezer és még megyénként, 1000 ember. Nem lehetséges, mondom magamban elsőként. Aztán azon veszem magam észre, hogy hirtelenjében tudok csak én 3-4 emberről a környezetemből, akiről feltételezem, hogy az említett körbe tartozik.
Alátámasztja az adatokat, hogy a kormány ez év végéig 10 százalék adóamnesztiával szorgalmazta az off-shore pénzek hazahozatalát. A NAV szerint kb. 80 milliárdot hoztak így haza. Felteszem, hogy a hazahozott pénz elenyésző része a valósan kimentett off-shore vagyonoknak. Igaz lehet a szám tehát, hogy 200 milliárd dollárt vittek ki MAGYAROK külföldre. Kérdés miért? Miért viszi ki valaki a vagyonát? Félti? Ugyan már! Nemigen tudok más választ találni, mint azt hogy szégyelli, szégyelli azt, hogy hogyan, miből szerezte. Mert az ember olyan fából van faragva, ha egy rossz dolgot tesz, azt szereti titokban tartani. Így van ez, és így is lesz mindig.
Halkan jegyzem meg, milyen magyar az olyan, aki kiviszi a pénzét az országból? Aránylag kevés nyugdíjast tudok elképzelni, amint félévente viszi ki pénzét Svájcba fialtatni. Ez inkább olyan nagyságos asszony és méltóságos úr passziónak tűnik. Nagyon remélem, az ilyen nem vesz részt a békemenetben és nem magyarkodik túlságosan.
Addig is arra biztatom olvasóimat, hogy tartsanak velem legközelebb is! Köszönöm!
Ez a rendszer egyrészt megőrzi a svájci bankszámlák „névtelenségét”. Nem kell az illetőnek tehát tartania vagyonosodási vizsgálatoktól és egyéb kellemetlenségektől. Másrészt a partnerállam is pénzhez, adópénzhez jut. Kétség nem férhet hozzá, hogy minderre a költségvetés sanyarú sorsa kényszeríti rá a kormányt. A viharos sebességet pedig az indokolja, hogy a „befektetőknek” ne legyen idejük elmenekíteni a pénzüket a Távol-Keletre. Malajziával vagy Szingapúrral mondjuk, nem mostanában lehetne ilyen megállapodást kötni.
Persze a hír a sajtóra jellemző szenzációhajhász címmel jelent meg, Lecsap a NAV a svájci bankszámlákra! Nem ez a lényeg, hanem a számok. Arról írnak, hogy nagy adókulcs nem helyénvaló, mert azonnal elmozdulnak a pénzek máshová. Nagyjából 10 százalék körüli kamatadót még tolerálnának a kimenekített pénzeik után a magyarok. Azt is megemlítik, hogy ettől több százmilliárdot vár a magyar állam, bár a realitások inkább az 50–100 milliárd forint között mozognak. Kitérnek arra is, hogy ezen megállapodás nem hat ki az off-shore pénzekre, mert azok nem azonosíthatók egyértelműen.
Rendben, ennyi a hír. Akkor javaslom, számoljunk egy kicsit. Vegyük a legkisebb becsült várható adóbevételt, 50 milliárd forintot és az emlegetett még „elviselt” 10 százalék kamatadót. Figyelem, megint százalékszámítás! Ha 50 milliárd a bevétel 10 százalékos kulcsú adó után, akkor a teljes kamat az összes magyar számla után 500 milliárd forint ugyebár. A svájci bankok most gyakorlatilag nem is fizetnek kamatot vagy nagyon keveset, számoljunk mondjuk 2 százalékkal. Mennyi betétnek a 2 százaléka tehát 500 milliárd forint? (természetesen svájci frankban vannak a betétek elhelyezve, de a könnyebbség kedvéért végig forintban számolunk.) Nos, az alap egyenlő, a százalékérték százszorosa osztva a százaléklábbal (percent). Ez annyi, mint 25000 milliárd forint! Tudják mennyi ez? Több mint a magyar nemzeti össztermék, azaz több mint a teljes magyar egy évi GDP! Ebből következik, hogy több mint a magyar államadósság!
És ez mindössze csak Svájc off-shore nélkül. Felvetődik a kérdés, milyen becslésekre alapoz a kormány. Amennyiben igaza van és ténylegesen befolyik ebből az adónemből a költségvetésbe 50 milliárd forint, akkor ebből az következik, hogy igaz az a sokak által állított tétel, ami eddig csak városi legendák körébe tartozott, hogy a rendszerváltás óta eddig a teljes magyar adósságállomány több mint kétszerese hagyta el az országot.
Lehetséges, hogy a teljes magyar államadósságnak megfelelő pénz lapul magyar állampolgárok svájci bankszámláin? Érdekes adat!
És figyelem! Hoppá! Eddig jórészt azt hittük, hogy a szemét multik és bankok vitték ki a pénzt! Erre kiderül, hogy nem, hanem a MAGYAR emberek! Nos, feltételezem, hogy a Kedves olvasók között aránylag kevés embernek van svájci bankszámlája. Mennyi ez a 25000 milliárd? Nos, átlagosan lennie kell 50 ezer magyarnak, akinek van kint 500 millió forintja. (Figyelem! Átlagosan!) Hihetetlen, mondhatnánk, nem lehetséges. Ez azt jelenti, hogy mondjuk Budapesten van 30 ezer és még megyénként, 1000 ember. Nem lehetséges, mondom magamban elsőként. Aztán azon veszem magam észre, hogy hirtelenjében tudok csak én 3-4 emberről a környezetemből, akiről feltételezem, hogy az említett körbe tartozik.
Alátámasztja az adatokat, hogy a kormány ez év végéig 10 százalék adóamnesztiával szorgalmazta az off-shore pénzek hazahozatalát. A NAV szerint kb. 80 milliárdot hoztak így haza. Felteszem, hogy a hazahozott pénz elenyésző része a valósan kimentett off-shore vagyonoknak. Igaz lehet a szám tehát, hogy 200 milliárd dollárt vittek ki MAGYAROK külföldre. Kérdés miért? Miért viszi ki valaki a vagyonát? Félti? Ugyan már! Nemigen tudok más választ találni, mint azt hogy szégyelli, szégyelli azt, hogy hogyan, miből szerezte. Mert az ember olyan fából van faragva, ha egy rossz dolgot tesz, azt szereti titokban tartani. Így van ez, és így is lesz mindig.
Halkan jegyzem meg, milyen magyar az olyan, aki kiviszi a pénzét az országból? Aránylag kevés nyugdíjast tudok elképzelni, amint félévente viszi ki pénzét Svájcba fialtatni. Ez inkább olyan nagyságos asszony és méltóságos úr passziónak tűnik. Nagyon remélem, az ilyen nem vesz részt a békemenetben és nem magyarkodik túlságosan.
Addig is arra biztatom olvasóimat, hogy tartsanak velem legközelebb is! Köszönöm!
0 Megjegyzések