A gyakran szétsugárzó kismedencei fájdalmakba hajlamosak a páciensek beletörődni: majd elmúlik, korral jár - így biztatják magukat. Pedig a könnyelműség, a gondatlanság ez esetben is sok felesleges fájdalmat, életre szóló kórokat és károkat idézhet elő a szervezetben. 

Legtöbb esetben a menopauzával járó, főként az 50-60-as korosztályt érintő problémákról van szó - mondja Willner Péter sebészeti részlegvezető főorvos. Tájékoztatása szerint az ilyen, ismeretlen eredetű panaszok hőhullámokkal, alvászavarral súlyosbítva kismedencei eredetűek lehetnek, súlyos esetben vizeletvisszatartási, székletürítési gondokat okoznak, esetleg hüvelyszárazságot, nehezített, kellemetlen szexuális életet. Az ok a többi között a korral együtt járó hormonális változás, a szülés, a túlsúly, a kevés mozgás, amelynek következtében hüvelyi sérv, méhelőreesés is gyakran előfordul.

Eddig az érintett elment nőgyógyászhoz, vagy urológushoz, vagy sebészhez. Jó esetben szerencséje volt és eredményesen kezelték tüneteit. Ám előfordult, hogy az orvos meggyógyította az ő szakterületére vonatkozó tüneteket, csak éppen nem nézett tovább és újabb panaszok jelentkeztek.

- Ezek a tünetek nem múlnak el önmaguktól, ellenkezőleg: ha kezeletlenek maradnak, egyre súlyosabbá válnak, és nagymértékben rontják az életminőséget - húzza alá a főorvos. - A kismedence bonyolult felépítésű, benne több, egymással szorosan összefüggő szerv is található - olyan érzékeny szervek, amelyek szüléskor vagy akár nagyobb teher cipelése esetén is károsodhatnak. A menopauza idején pedig azoknak a hormonoknak a szintje, melyek ezeket a szerveket támogatják, fokozatosan csökken. Ezért fordulhat elő, hogy a nyálkahártya elvékonyodik, a méhet tartó szalagok megnyúlnak, a méh lesüllyed, a hólyag és a belek helyzete megváltozik.

A kismedence ugyanis egy nagyon bonyolult, egymással szoros összefüggésben elhelyezkedő és működő szervek architektúrája. A fizika és a biokémia azonban az idő teltével egyre súlyosabb nyomokat hagy rajta.
Ezért született egy új szakma néhány éve a világon – neve perineológia, célja a női kismedencei szervek anatómiájának és működésének helyreállító gyógyászata. A perineológiai centrumban három orvos szakma dolgozik – urológus, nőgyógyász és végbélspecialista, vagyis proktológus sebész. Az ő tudásaik adódnak össze és emelkednek hatványra, amikor egy-egy esettel találkoznak.

Miért van szükség a perineológiára? A tünetek néha félrevezetőek. Még az is előfordul, hogy a kismedencei fájdalom a derékba sugárzik, és a páciens egy ortopédust keres fel problémájával. És az pedig szinte mindennapos, hogy nőgyógyászhoz megy az, akinek valójában urológus tudja a bajait megoldani, vagy urológusnál köt ki az, akinek panaszaira végül proktológus adja meg a valódi kezelést. Ki ne ismerné azt a helyzetet, amikor az orvosok egymáshoz küldözgetik a beteget. Senki nem talál semmit, a beteg pedig egyre rosszabbul van. A perineológia az a tudás, ami a szakmák együttes tudásának ötvözetéből származik – az urológus, a nőgyógyász és a proktológus tudásából.

Mátrixrendszer

Willner Péter felhívja a figyelmet arra, hogy ugyan korral járó jelenségről van szó, de nem megváltoztathatatlan állapotról, amelybe bele kell törődni. Új megközelítést jelent a perineológia, mely éppen arra hivatott, hogy a kismedence szerveit egységében szemlélje, az azzal foglalkozó orvosok közösen keressenek megoldást a problémára. Mert ebben a komplex, interdiszciplináris tudományágban három orvosi szakma - a sebészet, a nőgyógyászat és az urológia - szoros együttműködésére van szükség. E három szakma tudása ötvöződik, adódik össze a rekonstrukciós műtétek során egy teljesen új, funkcionális szemlélet alapján.

- A lényeg az, hogy egy egészségügyi központban, egy osztályon, úgynevezett mátrixrendszerben végezzük el a szükséges helyreállító műtéteket részletes, speciális kivizsgálás után - mondja a főorvos. - A beavatkozások egyre több "menopauzakorba" került nőt érintenek, vagy a későbbi években válnak panaszaik drasztikussá. Nem minden esetben kerül sor műtétre. Először konzervatív módon próbálunk segíteni a pácienseknek, például speciális biofeedback tornával. A medence-fenékizom-erősítő torna hatásos módszer, egyszerű gyakorlatokkal sok esetben csökkenthetők a panaszok, megakadályozható a súlyosbodás.

Kulcslyuksebészeti eljárás

A műtét tehát akkor következik, ha hagyományos terápiával nem mutatkozik javulás. Willner Péter a 21. század egyik legmodernebb technikáját alkalmazva, laparoszkópos műtéteket végez. Ismertetése szerint ez a minimálisan invazív technikai módszer - népszerű néven: kulcslyuksebészeti eljárás - egyre több hasi műtét esetén alkalmazható, és igen sok előnnyel jár: kíméletes, csupán néhány 0,5-1 centiméteres vágásra van szükség, a beteg gyorsan felépül, a szövődmények - hegesedés, összenövés - kockázata jelentősen mérséklődik, kevés a fájdalom, gyors a visszatérés a hétköznapi tevékenységbe.

Ez a fajta műtéti eljárás ugyanakkor nagy szakmai rutint igényel, és a modern technikai eszközök, a felhasznált anyagok költségigénye miatt tetemes befektetést is. Ma még kevés intézményben alkalmazzák a modern endoszkópos eljárásokat erre a célra, de a jövő útja minden bizonnyal ez lesz.

A kismedence indokolatlanul elhanyagolt területe a szervezetnek, összetett szerepe, bizonyos fontos élettani funkciói még kevéssé ismertek, és határozott panaszok esetén is gyakran tanácstalanok a páciensek, vajon milyen orvost, melyik szakma képviselőjét keressék fel. Gyakran előfordul, hogy az ismeretlen eredetű gáttáji, kismedencei fájdalmakkal, székrekedéssel, vizelettartási zavarral a reumatológust vagy a háziorvost keresik fel, és csak hosszas kerülő úton jutnak el ahhoz az orvoscsoporthoz, amely ismeri és gyakorolja a perineológia modern tudományának gyógyító módszereit.