A székelykakasdi női viselet korán, még az 1930-as években elpolgáriasodott, a falunak a városhoz való közelsége miatt. A XIX. század végén és a XX. század elején még főkötőt hordtak az asszonyok, amelyre három sor fekete csipkét varrtak „cakkenyesen”, s gyöngyök is díszítették. A leányok többsoros gyöngyöt viseltek a nyakukon. 1983-ban Cs. Sz. K. 69 éves adatközlőm így beszélt a régi viseletről: „Vót édesanyámnak piros lájbija, piros szoknyája három sor zsinórral”.
A gyönggyel kivarrt lájbit adatközlőm már nem látta, csak hallott róla. A XX. század elején a fersing és a szoknya itt is bokáig ért, csak később rövidült meg lábszárközépig.
A régiek réklit vagy blúzt viseltek világos színű gyolcsból, vagy piros babos anyagból, ünneplőnek selyemből. Szabott ujja volt csipkés mandzsettával, fodros-csipkés gallérral.
A szőttes fersing volt az alsónemű, rajta a hosszú szövetszoknya, az elé kötötték a fehér vagy krémszínű, szögletes vagy fodros kerek kötényt levasalatlan rakásokkal kartonból vagy selyemből, az alján hajtásokkal. A nők ruházata a korukat is jelezte. 40 éves korukig világos ruhákban és fejkendővel jártak, 40-en felül még a lékri és a szoknya is sötét, s 55 éves koruk után tiszta fekete lett az öltözetük. A női viselet hozzátartozott a leány kelengyéjéhez, s módjuk szerint a leányok több ünneplő ruhát is kaptak férjhezmenetelükkor. A szoknya rövidülése után a ’30-as évektől rakott szoknyában jártak fehér vagy világos színű köténnyel, de a kötény hamarosan végleg lemaradt a ruháról.
Megmaradt a háromnegyedes blúz, a selyem-keszkenyő ünneplőnek, a fersing és a rakott szoknya, s száras cipőt, már az idősebbek is kemény szárú ünneplő csizmát viseltek bokában három ránccal. A mezőre maradt tovább is a csepű ruhanemű, de az ünneplő rendre teljesen elpolgáriasodott. Legtovább élt a fejkendő divatja. Asszony nem lépett ki az utcára fejkendő nélkül még az 1990-es évek elején sem, főleg az öregek ragaszkodtak ehhez. A régi viselet a nőknél teljesen polgárivá vált, nem viselnek semmilyen régifajta ruhadarabot.
A régiek réklit vagy blúzt viseltek világos színű gyolcsból, vagy piros babos anyagból, ünneplőnek selyemből. Szabott ujja volt csipkés mandzsettával, fodros-csipkés gallérral.
A szőttes fersing volt az alsónemű, rajta a hosszú szövetszoknya, az elé kötötték a fehér vagy krémszínű, szögletes vagy fodros kerek kötényt levasalatlan rakásokkal kartonból vagy selyemből, az alján hajtásokkal. A nők ruházata a korukat is jelezte. 40 éves korukig világos ruhákban és fejkendővel jártak, 40-en felül még a lékri és a szoknya is sötét, s 55 éves koruk után tiszta fekete lett az öltözetük. A női viselet hozzátartozott a leány kelengyéjéhez, s módjuk szerint a leányok több ünneplő ruhát is kaptak férjhezmenetelükkor. A szoknya rövidülése után a ’30-as évektől rakott szoknyában jártak fehér vagy világos színű köténnyel, de a kötény hamarosan végleg lemaradt a ruháról.
Megmaradt a háromnegyedes blúz, a selyem-keszkenyő ünneplőnek, a fersing és a rakott szoknya, s száras cipőt, már az idősebbek is kemény szárú ünneplő csizmát viseltek bokában három ránccal. A mezőre maradt tovább is a csepű ruhanemű, de az ünneplő rendre teljesen elpolgáriasodott. Legtovább élt a fejkendő divatja. Asszony nem lépett ki az utcára fejkendő nélkül még az 1990-es évek elején sem, főleg az öregek ragaszkodtak ehhez. A régi viselet a nőknél teljesen polgárivá vált, nem viselnek semmilyen régifajta ruhadarabot.
0 Megjegyzések