A rádióamatőrök olyan műszaki érdeklődésű emberek, akiknek kedvtelése, hogy - az adott ország hatóságai által kiadott hivatalos engedéllyel - rádió adó-vevő berendezéseket építenek,üzemeltetnek, és azokkal kapcsolatot létesítenek a világ más rádióamatőreivel.
Az amatőr rádióengedély feljogosítja a tulajdonosát, hogy maga tervezze és/vagy építse meg rádióadóját (vevő építéséhez és üzemeltetéséhez nem szükséges engedély*, de arra is, hogy berendezését készen vásárolja meg.
A rádióamatőrködés számos formája közül ki-ki a saját érdeklődésének és technikai felkészültségének megfelelően választhatja ki, és művelheti az őt érdeklő szakterületeket:
a) A rövidhullámú (RH) „klasszikus” rádióamatőr tevékenység során az amatőr állomások a
kapcsolatot közvetlenül egymással létesítik (csak saját adójuk, vevőjük, antennájuk használatával, és nem vesznek igénybe pl. átjátszóállomásokat vagy műholdakat). Kedvező hullámterjedés esetén, (az engedélyezett, vizsgafokozattól függő, Magyarországon jelenleg max. 1000W adóteljesítménnyel) a Föld bármely pontján lévő amatőr rádióállomással kapcsolatba léphetnek.
Az összeköttetés gyakori üzemmódjai a távíró (CW), a távbeszélő (PHONE), a távgépíró (RTTY), a lassú letapogatású televízió (SSTV). A mechanikus távgépírót, az SSTV kamerát és monitort az idők során az amatőr állomáson is felváltotta a számítógép, sőt, a korszerű amatőr adó-vevő berendezés beállítását, vezérlését is elvégzi. A Morse távíró (CW) üzemmódot ma már csak az amatőr rádiószolgálatban használják. Létjogosultságát az adja, hogy a rövidhullámú összeköttetéseknél gyakran jelentkező erős zavarok (hullámterjedési változások, légköri és ipari zavarok, más rádióállomások zavarása) mellett is lehetővé teszi a gyenge jelek vételét, amikor más üzemmódban már nem lehetne azokat érteni, feldolgozni. A rövidhullámú rádióforgalmazás egyúttal a különféle rádióberendezések, antennák kipróbálására, tökéletesítésére is alkalmat ad.
Természeti csapások esetén gyakran fordul elő, hogy a külvilággal akár több napon keresztül is csak amatőrállomások képesek kapcsolatot tartani, mert működésükhöz nem szükséges külső eszköz, pl. átjátszó, amely megsemmisülhetett a katasztrófában.
Újabb keletű, kifejezetten számítógépes üzemmód a packet (csomagkapcsolt) rádiózás, amelyhez a rövidhullámú sávokban is használnak átjátszókat (node). A csomagkapcsolt üzemben a begépelt szöveg nem kerül egyszerre leadásra, hanem a számítógép bizonyos mennyiségű információt összegyűjtve egy-egy „csomagot” képez, és azokat nagyobb átviteli sebességgel továbbítja az adóhoz.
b) Az ultrarövid hullámoknak (URH) a rövidhullámoktól eltérő, a fényhez hasonló terjedési tulajdonságai vannak. Emiatt elsősorban olyan összeköttetések létesítésére van lehetőség, ahol az ellen-állomásoknak egymásra optikai rálátásuk van. Ezért az ultrarövid hullámokat kedvelő amatőrök nagyobb távolságok áthidalására tett kísérleteikhez gyakran hegytetőkre települnek ki, ahonnan a látóhatár távolabbi. Szinte tetszőlegesen nagy távolság hidalható át egymással összeköttetésben álló átjátszó állomások láncolatával. Ha az átjátszó közel van, mindehhez kis teljesítményű rádióadó és igen egyszerű antenna is elegendő.
Az ultrarövid hullámok alkalmasak az űrtávközlésre is. A Föld körül rádióamatőrök által épített műholdak is keringenek, amelyek mint űrbeli átjátszók, lehetővé teszik az őket megfelelő, a műholdra irányuló antennával „látó” amatőr állomások közötti kapcsolatfelvételt. Szintén nagy távolság hidalható át különféle hullám-visszaverődési jelenségek kihasználásával. Ilyen visszaverődés létrejöhet a troposzféra (közvetlenül a Föld feletti légréteg 10 km magasságig) egyenetlensége miatt (szórthullám-tejedés, scatter); a Föld légkörében elégő meteoritok által ionizált légrétegen (meteor-nyomvonalas összeköttetés, meteorscatter); mágneses vihar következtében az északi-fény zónában keletkező ionizáció miatt (északi fény-, Aurora- visszaverődés); a légkör E rétegében (a Föld felszínétől 80…175 km magasságú réteg) keletkező szórt gócokról (visszaverődés a sporadikus E-rétegről), vagy a Holdról. Az ultrarövid hullámú amatőr rádióforgalomban is használják mindazokat az üzemmódokat, amelyeket rövidhullámokon, és ugyanúgy része lehet az állomásnak a számítógép is. URH-n az antennák kisebb méretűek, de sokkal nagyobb jelentősége van a sokelemes, irányított antennák alkalmazásának és az ezekkel való kísérleteknek, mint rövidhullámon.
A packet-rádiós összeköttetések lehetőségét az egymással kapcsoltban álló node-k láncolata biztosítja, ezek igénybevételével – az ultrarövid hullámokkal a Földön közvetlenül áthidalható távolság korlátainak ellenére - más kontinensen üzemelő állomásokkal is könnyen kapcsolat létesíthető.
c) Vannak olyan rádióamatőrök, akik rádió adó-vevők, antennák, mérőműszerek tervezésében, építésében lelik meg leginkább az örömüket. A rádióamatőrködés „hőskorában” mindenki maga készítette a berendezését (sőt, az alkatrészei jó részét is, hiszen azokat nem lehetett készen beszerezni). A technika fejlődésével az amatőr állomásokkal szemben támasztott műszaki követelmények is nőttek, másrészt az amatőrök száma is gyarapodott, így egyre több professzionális rádiós cég kezdte meg kifejezetten az amatőrök számára (az amatőr frekvenciasávokon működő, a kiadott engedélyeknek megfelelő teljesítményű) adó-vevő berendezések gyártását. Ma már nagyon nehéz házi készítésű berendezéssel akár csak megközelíteni a gyári készülékek színvonalát, másrészt az elkészítéshez, beméréshez nagyon komoly szakértelem és műszerezettség szükséges, ezért az amatőrök nagy többsége készen veszi a berendezéseit. Sok cég kínál amatőr rádió kitteket, amelyekből az engedélyes a hozzá adott építési leírás alapján maga tudja összeállítani rádióját, és különösebb műszerezettség nélkül is be tudja azt indítani. (Az engedélyes amatőr gyári rádióberendezését is jogosult átalakítani, megváltoztatni, azonban a berendezés megfelelő műszaki állapotáért a hatóság előtt ő felel.) Azok a rádióamatőrök sem maradnak műszaki feladat nélkül, akik kész rádió adó-vevőt, vagy az amatőrállomás egyéb berendezéseit megvásárolják, mert a rádióállomás összeállítása, az antennák elkészítése, felszerelése, bemérése, a rádiók, a számítógép, az antennák, a különféle kiegészítők egymáshoz csatlakoztatása, a kábelek, csatlakozók elkészítése, bekötése is egyre nagyobb felkészültséget igényel.
A számítástechnika iránt fogékony rádióamatőrök amatőr rádióállomások üzemeltetéséhez
alkalmas speciális szoftvereket írhatnak, továbbfejleszthetik a számítógépes üzemmódokat.
d) A sportot, testmozgást igénylő rádiósok a rádiós iránymérés - „rókavadászat” - keretében szervezett versenyeken keresik meg az irányított antennával ellátott vevőkészülékeik segítségével a terepen elrejtett rádióadókat.
e) A versenyeket kedvelő rádióamatőrök számára - mind a rövidhullámú, mind az ultrarövidhullámú sávokban - a rádióamatőr szövetségek és szervezetek rendszeresen rendeznek rádióforgalmi éterversenyeket, amelyek helyezettjeit oklevéllel jutalmazzák. A világ rádiómatőr szervezetei szintén bocsátanak ki az amatőrök által nagy becsben tartott okleveleket („diplomákat”) a rádióamatőr tevékenység során hosszabb időszak alatt elért meghatározott teljesítmények elismeréseként.
Természeti csapások esetén gyakran fordul elő, hogy a külvilággal akár több napon keresztül is csak amatőrállomások képesek kapcsolatot tartani, mert működésükhöz nem szükséges külső eszköz, pl. átjátszó, amely megsemmisülhetett a katasztrófában.
Újabb keletű, kifejezetten számítógépes üzemmód a packet (csomagkapcsolt) rádiózás, amelyhez a rövidhullámú sávokban is használnak átjátszókat (node). A csomagkapcsolt üzemben a begépelt szöveg nem kerül egyszerre leadásra, hanem a számítógép bizonyos mennyiségű információt összegyűjtve egy-egy „csomagot” képez, és azokat nagyobb átviteli sebességgel továbbítja az adóhoz.
b) Az ultrarövid hullámoknak (URH) a rövidhullámoktól eltérő, a fényhez hasonló terjedési tulajdonságai vannak. Emiatt elsősorban olyan összeköttetések létesítésére van lehetőség, ahol az ellen-állomásoknak egymásra optikai rálátásuk van. Ezért az ultrarövid hullámokat kedvelő amatőrök nagyobb távolságok áthidalására tett kísérleteikhez gyakran hegytetőkre települnek ki, ahonnan a látóhatár távolabbi. Szinte tetszőlegesen nagy távolság hidalható át egymással összeköttetésben álló átjátszó állomások láncolatával. Ha az átjátszó közel van, mindehhez kis teljesítményű rádióadó és igen egyszerű antenna is elegendő.
Az ultrarövid hullámok alkalmasak az űrtávközlésre is. A Föld körül rádióamatőrök által épített műholdak is keringenek, amelyek mint űrbeli átjátszók, lehetővé teszik az őket megfelelő, a műholdra irányuló antennával „látó” amatőr állomások közötti kapcsolatfelvételt. Szintén nagy távolság hidalható át különféle hullám-visszaverődési jelenségek kihasználásával. Ilyen visszaverődés létrejöhet a troposzféra (közvetlenül a Föld feletti légréteg 10 km magasságig) egyenetlensége miatt (szórthullám-tejedés, scatter); a Föld légkörében elégő meteoritok által ionizált légrétegen (meteor-nyomvonalas összeköttetés, meteorscatter); mágneses vihar következtében az északi-fény zónában keletkező ionizáció miatt (északi fény-, Aurora- visszaverődés); a légkör E rétegében (a Föld felszínétől 80…175 km magasságú réteg) keletkező szórt gócokról (visszaverődés a sporadikus E-rétegről), vagy a Holdról. Az ultrarövid hullámú amatőr rádióforgalomban is használják mindazokat az üzemmódokat, amelyeket rövidhullámokon, és ugyanúgy része lehet az állomásnak a számítógép is. URH-n az antennák kisebb méretűek, de sokkal nagyobb jelentősége van a sokelemes, irányított antennák alkalmazásának és az ezekkel való kísérleteknek, mint rövidhullámon.
A packet-rádiós összeköttetések lehetőségét az egymással kapcsoltban álló node-k láncolata biztosítja, ezek igénybevételével – az ultrarövid hullámokkal a Földön közvetlenül áthidalható távolság korlátainak ellenére - más kontinensen üzemelő állomásokkal is könnyen kapcsolat létesíthető.c) Vannak olyan rádióamatőrök, akik rádió adó-vevők, antennák, mérőműszerek tervezésében, építésében lelik meg leginkább az örömüket. A rádióamatőrködés „hőskorában” mindenki maga készítette a berendezését (sőt, az alkatrészei jó részét is, hiszen azokat nem lehetett készen beszerezni). A technika fejlődésével az amatőr állomásokkal szemben támasztott műszaki követelmények is nőttek, másrészt az amatőrök száma is gyarapodott, így egyre több professzionális rádiós cég kezdte meg kifejezetten az amatőrök számára (az amatőr frekvenciasávokon működő, a kiadott engedélyeknek megfelelő teljesítményű) adó-vevő berendezések gyártását. Ma már nagyon nehéz házi készítésű berendezéssel akár csak megközelíteni a gyári készülékek színvonalát, másrészt az elkészítéshez, beméréshez nagyon komoly szakértelem és műszerezettség szükséges, ezért az amatőrök nagy többsége készen veszi a berendezéseit. Sok cég kínál amatőr rádió kitteket, amelyekből az engedélyes a hozzá adott építési leírás alapján maga tudja összeállítani rádióját, és különösebb műszerezettség nélkül is be tudja azt indítani. (Az engedélyes amatőr gyári rádióberendezését is jogosult átalakítani, megváltoztatni, azonban a berendezés megfelelő műszaki állapotáért a hatóság előtt ő felel.) Azok a rádióamatőrök sem maradnak műszaki feladat nélkül, akik kész rádió adó-vevőt, vagy az amatőrállomás egyéb berendezéseit megvásárolják, mert a rádióállomás összeállítása, az antennák elkészítése, felszerelése, bemérése, a rádiók, a számítógép, az antennák, a különféle kiegészítők egymáshoz csatlakoztatása, a kábelek, csatlakozók elkészítése, bekötése is egyre nagyobb felkészültséget igényel.
A számítástechnika iránt fogékony rádióamatőrök amatőr rádióállomások üzemeltetéséhez
alkalmas speciális szoftvereket írhatnak, továbbfejleszthetik a számítógépes üzemmódokat.
d) A sportot, testmozgást igénylő rádiósok a rádiós iránymérés - „rókavadászat” - keretében szervezett versenyeken keresik meg az irányított antennával ellátott vevőkészülékeik segítségével a terepen elrejtett rádióadókat.
e) A versenyeket kedvelő rádióamatőrök számára - mind a rövidhullámú, mind az ultrarövidhullámú sávokban - a rádióamatőr szövetségek és szervezetek rendszeresen rendeznek rádióforgalmi éterversenyeket, amelyek helyezettjeit oklevéllel jutalmazzák. A világ rádiómatőr szervezetei szintén bocsátanak ki az amatőrök által nagy becsben tartott okleveleket („diplomákat”) a rádióamatőr tevékenység során hosszabb időszak alatt elért meghatározott teljesítmények elismeréseként.
*A jogszabályok szerint a rádión továbbított közlemények tartalma távközlési titoknak minősül, így engedély nélkül csak a „mindenkinek” szóló (pl. műsor-) adásokat szabad venni. Ha valaki - akár tévedésből - nem neki szóló adást vett, annak tartalmát köteles titokban tartani.
0 Megjegyzések