Őssejtkutatók kapták megosztva az idei orvosi-élettani Nobel-díjat. A brit John Gurdon és a japán Jamanaka Sinja azért a felfedezésükért érdemelték ki a rangos elismerést, hogy érett sejteket őssejtekké tudnak átalakítani, amelyek bármilyen típusú sejtté tovább tudnak fejlődni.
Gurdon a bélrendszerből kinyert sejtek segítségével klónozott békákat, Jamanaka pedig a gének módosításával átprogramozta a sejteket. A Nobel Bizottság indoklásában úgy fogalmaz, hogy a két kutató munkájával „forradalmasította” a tudományt.
John Gurdon még 1962-ben bebizonyította, hogy egy béka bélrendszeréből vett sejt az összes információt tartalmazza, ami egy új béka létrehozásához szükséges. A kinyert genetikai információt egy békapetesejtbe helyezte, és az így létrehozott klónból normális ebihal jött létre. Később ennek a módszernek a felhasználásával hozták létre az első klónozott bárányt, Dollyt is.
Jamanaka Sinja negyven évvel később más megközelítést alkalmazott. Ahelyett, hogy a genetikai információt vitte volna át egy petesejtbe, inkább átprogramozta a sejteket. Kísérlete során kifejlett egerek bőrsejtjeit néhány gén megváltoztatásával pluripotens őssejtekké alakította vissza. Felfedezésének köszönhetően lehetővé vált az őssejtek előállításának új módszere, ami már nem veti fel az emberi magzatokkal kapcsolatos korábbi etikai aggályokat.
A Nobel Bizottság úgy véli, Gurdon és Jamanaka felfedezései azt bizonyítják, hogy a specializált sejtek bizonyos körülmények között visszaforgathatják a fejlődés óráját. Az áttörések új eszközöket biztosítottak a kutatók számára világszerte, és figyelemreméltó fejlődéshez vezettek az orvostudomány számos területén.
A szakértők azt remélik, hogy az új technikák azáltal forradalmasíthatják a gyógyászatot, hogy egy beteg saját bőrmintájából lehet majd őssejteket létrehozni. Az alapötlet az, hogy ezeket az őssejteket például szívrohamot követően a szív helyreállítására, vagy az Alzheimer-kór folyamatának visszafordítására lehet felhasználni.
„Rendkívüli megtiszteltetés, hogy nekem ítélték ezt a rangos elismerést, és külön öröm számomra, hogy a díjat Jamanaka Sinjával együtt kaphatom meg, akinek munkássága az egész kutatási területet reális közelségbe hozta a terápiás alkalmazáshoz” – nyilatkozta Gurdon.
John Gurdon még 1962-ben bebizonyította, hogy egy béka bélrendszeréből vett sejt az összes információt tartalmazza, ami egy új béka létrehozásához szükséges. A kinyert genetikai információt egy békapetesejtbe helyezte, és az így létrehozott klónból normális ebihal jött létre. Később ennek a módszernek a felhasználásával hozták létre az első klónozott bárányt, Dollyt is.
Jamanaka Sinja negyven évvel később más megközelítést alkalmazott. Ahelyett, hogy a genetikai információt vitte volna át egy petesejtbe, inkább átprogramozta a sejteket. Kísérlete során kifejlett egerek bőrsejtjeit néhány gén megváltoztatásával pluripotens őssejtekké alakította vissza. Felfedezésének köszönhetően lehetővé vált az őssejtek előállításának új módszere, ami már nem veti fel az emberi magzatokkal kapcsolatos korábbi etikai aggályokat.
A Nobel Bizottság úgy véli, Gurdon és Jamanaka felfedezései azt bizonyítják, hogy a specializált sejtek bizonyos körülmények között visszaforgathatják a fejlődés óráját. Az áttörések új eszközöket biztosítottak a kutatók számára világszerte, és figyelemreméltó fejlődéshez vezettek az orvostudomány számos területén.
A szakértők azt remélik, hogy az új technikák azáltal forradalmasíthatják a gyógyászatot, hogy egy beteg saját bőrmintájából lehet majd őssejteket létrehozni. Az alapötlet az, hogy ezeket az őssejteket például szívrohamot követően a szív helyreállítására, vagy az Alzheimer-kór folyamatának visszafordítására lehet felhasználni.
„Rendkívüli megtiszteltetés, hogy nekem ítélték ezt a rangos elismerést, és külön öröm számomra, hogy a díjat Jamanaka Sinjával együtt kaphatom meg, akinek munkássága az egész kutatási területet reális közelségbe hozta a terápiás alkalmazáshoz” – nyilatkozta Gurdon.
0 Megjegyzések