Leginkább a funkcionális látásmódért, a kusza és végtelenségig bonyolult, de gyönyörű szerkezetű idegsejthálózatok működési logikájának felismerését segítő szemlélet elsajátításáért hálás Szentágothai Jánosnak Freund Tamás akadémikus. Az agy díjas kutató az MTA volt elnökével kapcsolatos emlékeit felidézve kiemelte, milyen sokat jelentett számára az a lelkesedés, ahogyan Szentágothai János tapasztalt tudósként is örülni tudott a fiatalabbak egy-egy eredményének.

"Szentágothai János példája meghatározó volt számomra abban, miként kell egy-egy problémát kutatóként megközelíteni, mi teszi a tudományos témákkal foglalkozó embert valódi kutatóvá" – mondta a magyar idegtudomány halhatatlan alakjára emlékezve Freund Tamás, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója. Mint kifejtette: Szentágothai János anatómusként a halott struktúrákat vizsgálta. E szerkezetek leírása ugyan fontos, de működésük ezáltal még nem válik érthetővé. Ehhez lényeglátásra, gazdag fantáziára és logikus gondolkodásra van szükség. Olyan látásmódra, amellyel az ember szisztematikusan keresi a szerkezet mögött az élő szöveti funkciót, a kettő szoros összefüggését. "Szentágothai János meglátta ezekben a hihetetlen kusza hálózatokban, a végtelenségig bonyolult, de gyönyörű rendszerekben, hogy mi fontos a működés szempontjából, és mi az, ami elhanyagolható" – fogalmazott az akadémikus, hozzátéve, hogy bár e területen sok a hibalehetőség, Szentágothai következtetéseinek nagy részét a későbbi funkcionális vizsgálatok fényesen igazolták.

"Meggyőződésem, hogy csak az lesz igazán jó kutató, és fog teljesen eredeti dolgokat fölfedezni, akiben van valami plusz, amit akár jó orrnak is nevezhetnénk. Nem elegendő a széles körű és korszerű ismeretanyag, a tudományos cikkek olvasása. Ha nincs meg az illetőben az az istenadta tehetség, hogy képes legyen meglátni valamiben a működés szempontjából relevánsat, akkor hiába gyűjtögeti az információt. Szentágothai Jánosnak megadatott ez a képesség - vélekedett Freund Tamás. – A lényeglátás mindazokban kialakulhat, akik szeretik kutatásuk tárgyát, és lelkesedni tudnak minden új felfedezésért. E gazdag érzelmi impulzusok hozzáadott értékként jelennek meg, miáltal magasabb szintre emelik az eredmények interpretációját. Ilyenkor szinte maguktól jönnek a jó meglátások, eredeti gondolatok, új munkahipotézisek."

Szentágothai János tudományos hagyatékát méltatva az akadémikus kiemelte: az idegtudósnak többek között a kisagy és a nagyagykéreg sejthálózataival vagy a hypothalamo-hypophysealis rendszerrel kapcsolatos eredményei maradandó értéket képviselnek, a modern agykutatás is épít rájuk. "Ami ma más, és amiben tovább tudtunk lépni, az kivétel nélkül az új módszereknek köszönhető, és csak ritkán koncepcionális. Ma már nem kell indirekt következtetésekre hagyatkoznunk a működés feltárásakor, a szerkezet alapján felállított hipotéziseket összetett technikákkal azonnal tesztelni tudjuk. Vannak apróságok, amelyek cáfolják az elképzeléseit, de az ő eredményeire ma is bárki nyugodtan támaszkodhat."

A mesterének az egykori Szentágothai-tanítvány Somogyi Pétert tartó, magát ezért inkább "Szentágothai-unokának" nevező Freund Tamás számára nemcsak szakmai szempontból, hanem emberileg is meghatározó volt az MTA egykori elnökével való ismeretsége. "Amikor az intézetébe kerültem, az akadémiai kutatócsoportba, akkor ő már rendkívül elfoglalt tudós és közéleti személyiség volt. Mégis, ha Somogyi Péter vagy én fölszóltunk a titkárnőjének, hogy »Professzor úr, van egy új, izgalmas felfedezésem!«, akkor az összes egyéb tanszéki, politikai vagy akadémiai üggyel szemben mindig bennünket részesített előnyben,.

"Az idegtudomány iránti elkötelezettségemet pedig csak megerősítette rendkívül lelkes hozzáállása, az, hogy még így, tapasztalt, sokat látott tudósként is tudott örülni egy-egy apró felfedezésünknek" – mondta Freund Tamás. Az akadémikus kiemelte: számára, mint gyakorló keresztény számára Szentágothai János azért is fantasztikus támasz és példakép, mert sohasem tagadta meg a hitét. "Az ő személyében ezért életemnek ez a fontos része is megerősítést nyert." 

(Várkonyi Benedeknek a Magyar Tudomány számára készített interjúja alapján)