A karma = kiegyenlítődés.

A következményes cselekedet vonatkozik jóra, rosszra, gonoszra, és ártószándékra egyaránt.
A gonosz készen áll, villámgyorsan gyorsan teljesíti a rosszra irányuló kéréseket, és gyönyörködik mások szenvedésében, közben türelmetlenül vár a következő kérésre. Jöhet a cselszövés, a még nagyobb siker reményében... Az ördögi kör elindul.
A fekete mágiát alkalmazók, saját negatív energiájukban boldogan lubickolók, szinte élvezik az alantas cselekedeteiket, nem gondolnak a következményekre. Miért is gondolnának, hiszen nincs felelősségérzetük és lelkiismeretük, nem ismernek könyörületet, és alázatot. Ha lenne, nem a gonoszt szolgálnák. Ők nem istenfélő teremtmények.
Semmi nem marad következmények nélkül, egyszer csak előáll és kéri a jussát, nem csak kamatostól, hanem triplán. Súlyos árat kell fizetni a szolgálatáért, nála nincs halasztás, felmentés, senki nem maradhat adósa...

Megfigyelhető, lemérhető, ki, hogyan éli az életét. A másokat manipulálók, a fekete mágiát, boszorkány praktikákat alkalmazók között gyakoriak a hirtelen megjelenő változások, a sikertelenné válás, súlyos betegségek megjelenése, és a kilátástalan anyagi helyzet, ami már a földi életüket is pokollá változtatja.
Szolgálatom alatt párszor láttam, milyen siralmasan, rettegve készültek a végső útra...

Az Úr igazságos, "ki mint vet, úgy arat".


Nincsenek véletlenek, csak sorsszerű találkozások

Bizonyára kevesen gondolunk arra, hogy minden találkozásban tanuló folyamat rejlik, és minden találkozás befolyással bír az életünk aktuális szakaszára.
Vannak emberek, akik mindig önmagukhoz hasonló embereket vonzanak be, s amikor tükröt tartanak elébük, hátat fordítanak, nem bírják elviselni, hogy a saját hibáikkal kell szembesülniük...
Az ilyen találkozásokból soha nem alakulhat ki tartós barátság.

Másik eset, amikor olyan embereket vonzunk be, akik áldozattá válnak. Elébünk teszik őket, hogy megmentsenek bennünket a kudarctól, mégis egyre gyakrabban futunk bele magunk is hasonló helyzetbe, és válunk áldozattá.
Kérdezhetné bárki, miért? Talán, azért, mert meggyőzzük magunkat, velünk ez soha nem történhetne meg. Mégis, ha az egészséges önbizalom fölé kerekedik az egónk, figyelmetlenné válunk, és máris a rizikófaktorban találjuk magunkat...

No, és itt vannak a "rejtélyes találkozások". Olyanok, mikor az egyén életének egy szakaszában közös úton haladunk, vagy váratlanul bele csöppenünk.  

Megdöbbentő tapasztalatot osztok meg.

Évekkel ezelőtt egy irodalmi oldalon „találkoztunk” a hölggyel, ahol általában csak a nick neveket ismertük. Többször véleményeztük egymás írásait.  Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk, szinte természetes volt, hogy regisztrál majd a készülő saját oldalamon. A regisztrálás alkalmával az adatlapján derült ki, hogy szülővárosomban lakik, ahol van egy öröklött lakásom.
Az első hazautazásom alkalmával személyes találkozóra hívtam. Magyarázni kezdtem hova kell majd jönnie. Azonnal közölte, ismeri az utcát, mert valamikor a 3-as szám alatt laktak. Megdöbbentem, mi is abban lakunk, sőt kiderült, nem csak a szám egyezik, hanem a lépcsőház és a 7.- es lakás...
Ez a találkozás biztos nem tartozik a véletlen kategóriába. Egyébként sem hiszek a véletlenekben.

Ugye, milyen érdekes, állandó lakhelyem Nagykanizsa, születési helyem Szeged. Hol találkoztunk? Egy internetes oldalon. Kerestük egymást? Nem. Azt sem tudtuk, hogy létezik a másik.

Most már csak azt kell megfejtenünk mi az a pont, az a sorsszerűség, ami miatt létrejött a találkozásunk, és mi dolgunk egymással, és mi a tanulófolyamatunk…
Vajon milyen közös kötődésünk lehet a házhoz? Mi a karmánk?

Ígérem, ha rájövök, megírom. 

Kép: Boris Vanessza alkotása 

Lélek Sné Gizella Ekpafat