A felvonulás betöltötte a feladatát, sőt felbukkant egy új (külföldről is ismert) jelenség, a tőle elzárkózó új bringások tömege. Mert bármennyire a legkompromisszumosabb tagjai vagyunk a nemzetközi Critical Mass mozgalomnak, ez nagy létszámú utcai akciót könnyű radikálisnak látni, ha nem ismerik a történetét, csak a 10 kilométeres, 3 órás folyamot látják. Hiába szervezik részben autótulajdonosok, a bicikli mellett rendszeresen tömegközlekedők, hiába írjuk rá a matricákra hogy okos mobilitás a célunk, nem egy autómentes város, a híradások ehhez rövidek. 

A demonstrációk és erőteljes növekedés nyomán a kerékpárosok túlzott öntudatossága kerül a közbeszéd központjába. Járdázás, lecsengetés, centizés, pirosozás, stb. Autót vezetve, gyalogosként vagy külföldi városokban biciklizve ugyanígy látom a csoportokra jellemző szabálytalanságokat, csakhogy a biciklis új és szapora lakó az erdőnkben, túl gyors a változás ahhoz, hogy ne szegeződjön rá mindenki figyelme. 

Ezt a helyzetet belülre természetesen a Critical Mass is tompíthatja, van is ebben mulasztása, de ez nem egyszerű a növekedési szakaszban, amikor egyre kisebb az elérés hatásfoka. Sokaknál nincs idő a mozgalom mélyére nézni, felszínesen pedig egy hőzöngés, ami a külsősök megnyerésében kontraproduktív is lehet, ami nem csak kerékpározásra csábít, hanem távol is tarthat tőle. Pedig biciklire váltani a kívülállóknak kell, nem a már bringázóknak. Az arányokat becsülni sem tudom, de a két ellenhatás meglétét minden nap tapasztalom. Győztes forradalom, elmaradt intézményesülés. A teljes közleményt elolvashatjátok a Critical Mass oldalán: A hordozórakétát nem lehet a Holdra vinni