Csáth Géza (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka közelében, 1919. szeptember 11.) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezső unokatestvére. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitűnően hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor első zenekritikái a Bácskai Hírlapban megjelentek. Érettségi után Budapestre került Szabadkáról orvostanhallgatónak. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd a Nyugatnak is munkatársa lett. 

Bartók és Kodály első méltatói közé tartozik. 1910-ben megszerezte az orvosi diplomát, rövid ideig a Moravcsik-féle ideggyógyászati klinikán dolgozott mint tanársegéd; ekkor szokott rá a morfiumra. Nyaranta vidéken volt fürdőorvos. A világháborúból súlyos betegen tért haza, s elhatalmasodott rajta a morfinizmus. Földesen, majd Regőcön működött mint községi orvos. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de innen hazaszökött; július 22-én revolverlövésekkel megölte feleségét, megmérgezte magát és felvágta ereit. A szabadkai kórházba szállították, ahonnan újból sikerült megszöknie, a budapesti Moravcsik-klinikára akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát. 

Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia „diabolikus” írók hatása érződött; később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta; a korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája hűvös elemzőkészséggel párosult. Kosztolányi írta róla: „Csáth Géza orvos. 

Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre.” Az emberi lélek új tájait térképezte fel, legjobb elbeszéléseivel, keményre fogott, szuggesztív írásaival a századelő magyar prózájának megújítói közé tartozik. A magyar Maupassant-ként is emlegetik.