Mindannyian olvastunk már könyveket, memoárokat, vagy láttunk filmeket a történelmi jelentőségű lázadásról, amely 1789 tavaszán tört ki egy angol királyi hadihajó, a Bounty fedélzetén. A legsikeresebb és legszélesebb körben ismert filmet 1962-ben mutatták be Mutiny on the Bounty (Lázadás a Bountyn) címmel, melyben a főszerepet, azaz Fletcher Christian a lázadók vezérének szerepét a kiváló színész Marlon Brandó kapta meg. De nézzük mi is történt valójában. A Bounty-t 1784-ben építették az angol királyi flotta számára egyetlen céllal,hogy Tahitiról élelmet szállítsanak a Nyugat-Indiákra a rabszolgák élelmezésére. Kapitányának a 33 éves William Bligh-t tették meg és 1787 karácsonya előtt egy nappal el is hagyta Spithead kikötőjét. Az időjárási viszonyok miatt a hetekig tartó próbálkozás ellenére sem sikerült Bligh-nak megkerülnie a Horn-fokot, így végül úgy döntött, hogy kelet felé a Jóreménység fokát megkerülve folytatják útjukat. Mire a Bounty 1788 októberére elérte Tahiti partjait, a fedélzetmesteri feladatokat John Fryer leváltása után Fletcher Christian látta el. A hajó és legénysége 5 kellemes hónapot tölthetett a szigeten, tekintve, hogy Bligh-t nem követelt meg túl nagy fegyelmet ott tartózkodásuk alatt. A legénység minden tagja engedélyt kapott rá, hogy kényük-kedvűk szerint töltsék idejüket, melynek jelentős részét jó szokás szerint a szigeten élő hölgyek társaságának szenteltek. Az újonnan kinevezett fedélzetmester még feleségül is vette egyiküket. A Bounty, 1789 április első hetében ismét vitorlát bontott és megkezdte útját végcélja felé. A tény, hogy a szigeten megszokott laza életet felváltó kegyetlen munkát a legénység nem tudta és valószínűleg nem is akarta újból megszokni, elkerülhetetlenné tette az 1789. április 28-án bekövetkezett zendülést. A lázadók vezetője a feleségét hátrahagyó Fletcher volt, aki egyes vélemények szerint kedvese unszoló szavainak tett eleget, mikor megtagadta Bligh-t parancsait. A lázadás vér nélkül zajlott le. A kapitányt és 17 megmaradt hűséges emberét a Bounty mentőcsónakjában 50 km-re Tofua szigetétől engedte sorsára az angol hajó újdonsült legénysége. Blight végül 1790 tavaszán érkezett haza Angliába, ahol azonnal jelentette az esetet. Bár a lázadók alapvető szándéka az volt, hogy Tubuai szigetén telepednek le, a helyi lakosok ellenállása végül visszakényszerítette őket Tahiti-re. 1790 novemberében a Pandóra nevű hajót küldték a Bounty legénységének elfogására, amit a kegyetlenségeiről híres Edward Edwards kapitány kormányzott. 1791-ben a Pandora kikötött Tahitin és tizennégy lázadót sikerült letartóztatniuk. A Bountyt azonban nem találták és a felkutatásával telő elkövetkező három hónapnak a Pandóra zátonyra futása vetett véget 1971 augusztusában. A tragédiában 31 ember vesztette életét, köztük négyen a fogvatartottak közül. A túlélőknek végül Timor partjai jelentették a végső megmenekülést. Napóleon fenyegetése aztán elterelte a figyelmet a lázadók felkutatásáról, tekintve, hogy az angol haditengerészet fókuszát inkább a francia forradalom vonta magára. A Bounty legénysége végül a tengerészeti térképeken nem lelhető Pitcairn-szigeteken telepedtek le, és hogy az őket kereső tengerészek soha ne találjanak rájuk, a Bountyt felgyújtották. A HMAV Bounty-ból mára csak két dolog maradt. Az eredeti kormánylapát, melyet a Fidzsi Múzeumban őriznek és ez a tökéletesen élethű makett melyre, ha egy pillantást vetünk, tiszteleghetünk az emberi szabad akarat előtt. Az hogy az eredeti kormánylapát mindenkinek ott lógjon a falán egyértelműen nem megoldható, de a szabadság érzését bárki átélheti, akinek oly szerencséje van, hogy birtokol egy ilyen kis ékszerdarabot.