A Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, 70-re a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól fekszik Dobóruszka (Ruská), a Dobó család ősi fészke. Itt temették el Eger várának híres főkapitányát!
A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára ismerős Gárdonyi Géza népszerű regényéből. Eger vára 1552. évi viadala után még húsz évig élt! Ferdinánd király erdélyi vajdává nevezte ki, majd mikor 1556-ban ezen országrész elszakadt Magyarországtól, elvesztett birtokai helyett megkapta Léva várát, s Bars vármegye főispánja lett. (Időközben Izabella királyné „jóvoltából” börtönben is ült Szamosújváron, ahonnan azonban 1557-ben megszökött.) 1569-ben koncepciós pert indítottak ellene, elítélték, s élete utolsó éveit – egészen pontosan 1283 napot – a pozsonyi várbörtönben töltötte. 1572-ben hunyt el szeregnyei otthonában (e település a mai Kárpátalján található, légvonalban félúton Ungvár és Munkács között), s holttestét június 28-án hozták Dobóruszkára. Arról nem maradt fent irat, hogy pontosan hol s méltóképpen temették-e el. A helybéliek azonban mindig is számon tartották, s nemzedékről nemzedékre hagyományozták, hogy Dobó István a ruszkai templomban nyugszik!
A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára ismerős Gárdonyi Géza népszerű regényéből. Eger vára 1552. évi viadala után még húsz évig élt! Ferdinánd király erdélyi vajdává nevezte ki, majd mikor 1556-ban ezen országrész elszakadt Magyarországtól, elvesztett birtokai helyett megkapta Léva várát, s Bars vármegye főispánja lett. (Időközben Izabella királyné „jóvoltából” börtönben is ült Szamosújváron, ahonnan azonban 1557-ben megszökött.) 1569-ben koncepciós pert indítottak ellene, elítélték, s élete utolsó éveit – egészen pontosan 1283 napot – a pozsonyi várbörtönben töltötte. 1572-ben hunyt el szeregnyei otthonában (e település a mai Kárpátalján található, légvonalban félúton Ungvár és Munkács között), s holttestét június 28-án hozták Dobóruszkára. Arról nem maradt fent irat, hogy pontosan hol s méltóképpen temették-e el. A helybéliek azonban mindig is számon tartották, s nemzedékről nemzedékre hagyományozták, hogy Dobó István a ruszkai templomban nyugszik!
Alakja akkor került ismét a köztudatba, mikor 1912-ben, az eredetileg lápos-mocsaras hely kiemelkedésén álló templom bővítését elhatározták. Ruszkának 12 filiája volt, a régi templomba már nem fért be a nép, ezért annak északi oldalához új hajót építettek. 1914-ben bizottság alakult Dobó hamvainak felkutatására, azonban az akkor feltárt kriptában nem találták meg (a hír az országos sajtóban is szerepelt). Trianon és az azt követő impériumváltások megakasztották a folytatást!
2006-ban fogtak csak hozzá újult erővel a keresésnek. Lakatos László polgármester vezetésével minden engedélyt megszereztek (államtól, egyháztól, műemlékvédelemtől), modern technikai eszközök segítségével, üregeket keresve mérték fel az egész templomot, s a ’14-es új szárny jobboldalán meg is találták a kriptát. Egy kamerát leengedve három koporsót és rengeteg csontmaradványt láttak – azonban rövidesen kiderült, ez a kripta a XVIII. században épült, így nem lehetett Dobó nyughelye. De nem adták fel a keresést…
A helyi plébános és a polgármester, olykor a falu neheztelése ellenére is kitartott: „Addig ásunk, míg meg nem lesz!” 2007 őszén újraindították a munkálatokat, s ekkor találtak rá a szentély alatt hét XIV-XV-XVI. századi sírra. A Dobó családéi voltak, s közülük a jobboldali első (egy hetvenes éveiben járó, 180 cm magas, robosztus férfi, akiről megállapították, hogy köszvényes) Dobó Istváné volt! DNS-vizsgálatokat is végeztek, s a feltárásnál, mint szakértő, mindvégig jelen volt a tőketerebesi múzeum egyik tudományos munkatársa. A sírmellékletek, ruhák és ékszerek, gazdagságról s kifinomult ízlésről árulkodtak – az ékszerek megmunkálása például arra utalt, hogy a család egy helyről rendelte azokat, nagyon tiszta aranyból készültek, s még Anjou-koriak is voltak közöttük! Ezeket ma sajnos nem lehet megtekinteni, az egyik tőketerebesi múzeumfiókban várnak sorsukra.
Dobó István újratemetése 2008. június 28-án volt. A hamvakat rozsdamentes ládikába tették – külön a családtagokét, külön Dobóét –, s abba a szarkofágba helyezték, melyet még 1610 körül készíttetett Ferenc fia. (A fedlap kivételével minden eredeti, az a fedlap ugyanis Egerben látható, aminek pontos mását készíttették el Dobóruszkára.) Történelmi zászlók alatt, történelmi ruhákba öltözött hagyományőrzők tisztelegtek Eger várának főkapitánya előtt, s a szertartáson oly sokan vettek részt, hogy még a templomkertben is álltak helybéliek és anyaországiak.
A helyi plébános és a polgármester, olykor a falu neheztelése ellenére is kitartott: „Addig ásunk, míg meg nem lesz!” 2007 őszén újraindították a munkálatokat, s ekkor találtak rá a szentély alatt hét XIV-XV-XVI. századi sírra. A Dobó családéi voltak, s közülük a jobboldali első (egy hetvenes éveiben járó, 180 cm magas, robosztus férfi, akiről megállapították, hogy köszvényes) Dobó Istváné volt! DNS-vizsgálatokat is végeztek, s a feltárásnál, mint szakértő, mindvégig jelen volt a tőketerebesi múzeum egyik tudományos munkatársa. A sírmellékletek, ruhák és ékszerek, gazdagságról s kifinomult ízlésről árulkodtak – az ékszerek megmunkálása például arra utalt, hogy a család egy helyről rendelte azokat, nagyon tiszta aranyból készültek, s még Anjou-koriak is voltak közöttük! Ezeket ma sajnos nem lehet megtekinteni, az egyik tőketerebesi múzeumfiókban várnak sorsukra.
Dobó István újratemetése 2008. június 28-án volt. A hamvakat rozsdamentes ládikába tették – külön a családtagokét, külön Dobóét –, s abba a szarkofágba helyezték, melyet még 1610 körül készíttetett Ferenc fia. (A fedlap kivételével minden eredeti, az a fedlap ugyanis Egerben látható, aminek pontos mását készíttették el Dobóruszkára.) Történelmi zászlók alatt, történelmi ruhákba öltözött hagyományőrzők tisztelegtek Eger várának főkapitánya előtt, s a szertartáson oly sokan vettek részt, hogy még a templomkertben is álltak helybéliek és anyaországiak.
Az újratemetésnek Magyarországon alig volt visszhangja. Pedig ha van közismert magyar történelmi személyiség, akinek sírja nemzeti zarándokhely lehetne, akkor Dobó Istváné az! A ruszkaiak mindent megtesznek ezért. Szeretnének a falu főterén szobrot állítani neki, a templom szomszédságában lévő egykori kántorlakban pedig múzeumot berendezni, ahol végre méltó helye lehetne a tárgyi emlékeknek is. Mindehhez egy 610 lakosú, kis felvidéki magyar végvár önereje kevés. A megmaradásukért/megmaradásunkért küzdők nagylelkű támogatókra várnak!
Hogyan is hangzik Dobó esküje?: „…a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében!”
Hogyan is hangzik Dobó esküje?: „…a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében!”
Ozsváth Sándor
művelődéstörténész
művelődéstörténész
0 Megjegyzések