Kétnyelvű ház (Forrás: Wikimedia Commons / chenyingphoto) |
A kétnyelvűségről való gondolkodás sokat változott az idők folyamán. Sokáig gondolták, hogy a kétnyelvűség káros. Ma azonban már úgy tűnik, sokszoros előnyben vannak a kétnyelvűek az egynyelvűekhez képest.
Egyértelműnek tűnik, hogy két nyelven jobb beszélni, mint egyen. A mai
globalizált világban a kétnyelvűségnek (többnyelvűségnek) kézzelfogható,
mindennapi haszna van. A kutatások azonban azt mutatják, hogy azon
túl, hogy igen praktikus két nyelven problémák nélkül kommunikálni,
sokkal alapvetőbb előnyök is származnak abból, ha az ember kétnyelvű. Ez
ugyanis fejleszti az agyat, nemcsak a nyelvi, hanem a nyelvnél
általánosabb kognitív képességeket is, és idős korban használhat a
demencia ellen is.
A kétnyelvűségre azonban nem mindig néztek ilyen egyértelműen pozitív
dologként. A 20. század nagy részében ugyanis úgy tekintettek a második
nyelvre, mint ami kölcsönhatásba lépve a másikkal megzavarja annak
működését, és ez által akadályozza a gyermek kognitív fejlődését.
Abban, hogy a két beszélt nyelv hatással van egymásra, nem tévedtek
nagyot a tudósok, pedagógusok, akik a kétnyelvűségről gondolkodtak. Sok
érv és megfigyelés azt mutatja, hogy mindkét ismert nyelv rendszere
aktív akkor, amikor a kétnyelvű személy csak az egyiket használja. Tehát
biztos vannak olyan helyzetek, amikor az egyik nyelv „zavarja” a
másikat. De az újabb kutatások azt mutatják, hogy ez sokkal inkább az
agyat tréningező, megedző előny, mint zavaró hátrány. És ezeknek az agyi
edzéseknek meg is van az eredményük.
Például a kétnyelvűek jobban teljesítenek bizonyos rejtvények megoldásában, mint az egynyelvűek. Ellen Bialystok és Michelle Martin-Rhee pszicholingvisták 2004-es vizsgálatukban
kétnyelvű és egynyelvű óvodásokat vizsgáltak. A gyerekek feladata az
volt, hogy egy képernyőn megjelenő kék köröket és piros négyzeteket
helyezzék el a képernyőn megjelenő kosarakban. A kosarak is meg voltak
jelölve: az egyik egy kék négyzettel, a másik pedig egy piros körrel.
Az első feladatban a gyerekeknek szín szerint kellett szétválogatniuk
a formákat a megfelelő színű kosárba. Tehát a kék köröket kellett a kék
négyzettel jelölt kosárba tenniük, és a piros négyzeteket pedig a piros
körrel megjelölt kosárba. Ebben a feladatban mind az egy-, mind pedig a
kétnyelvűek jól teljesítettek.
A következő feladat már nehezebbnek bizonyult: ebben forma szerint
kellett szétválogatniuk a köröket és a négyzeteket. Tehát a köröket a
körökkel megjelöltbe, a négyzeteket a négyzettel megjelöltbe –
függetlenül a színtől. A kétnyelvűek ebben a feladatban gyorsabban
teljesítettek, mint az egynyelvűek.
Az ehhez hasonló kísérletekből számos érv mutat arra, hogy a kétnyelvűség fejleszti az agynak az úgynevezett végrehajtó funkcióját.
Ezt egy utasításrendszernek képzelhetjük el, amely szabályozza a
figyelmünket tervezéskor és problémamegoldáskor. Ezek a folyamatok
teszik lehetővé azt, hogy kizárjuk a zavaró tényezőket, és magára a
feladatra koncentráljunk.
De hogyan is fejleszti a két nyelv használata ezt a képességünket? –
Egészen mostanáig a tudósok azt gondolták, hogy az előny abból
származik, hogy a kétnyelvűek jobbak a gátlás képességében, mert
azzal, hogy állandóan olyan helyzetbe kerülnek, amelyben az egyik nyelvi
rendszert le kell, hogy nyomja a másik, megedzették erre magukat. Úgy
gondolták, hogy ez az elnyomási képesség segíti a kétnyelvűeket abban,
hogy kizárják a zavaró, a figyelmet elterelő tényezőket a feladatok
elvégzése során. Ez a magyarázat azonban megdőlni látszik, ugyanis a
kétnyelvűek olyan feladatokban is jobban teljesítenek, amelyekben
egyáltalán nincs szükség erre a fajta gátlásra.
A különbség a két- és az egynyelvű beszélők között még alapvetőbbnek
tűnik. A valódi különbség az, hogy a kétnyelvűek sokkal inkább képesek a
környezetük állandó monitorozására, mint az egynyelvűek. A
kétnyelvűeknél minden napos lehet az, hogy igen gyorsan kell tudni
váltani, reagálni a környezetre – például mert az egyik szülővel az
egyik, a másikkal pedig a másik nyelven beszélnek. Ennek sikeres
megvalósításához pedig az kell, hogy folytonosan figyeljék a környezetük
változását, és megfelelően reagáljanak is rá.
Abban persze soha senki nem kételkedett, hogy a nyelv fontos szerepet
tölt be az intellektuális képességek sorában. De ki gondolta volna,
hogy a kétnyelvűségnek ilyen általános, meghatározó hatása lehet a
kognitív képességekre?
forrás: nyest.hu
0 Megjegyzések