A legendát – miszerint a népszerű indiánregények szerzője, Karl May a magyar Xantus Jánosról mintázta Old Shatterhand alakját – egy újságíró élesztette fel az 1970-es években. Franz Remmel azt okoskodta ki, hogy May regényeinek bizonyos részletei olyannyira hasonlítanak Xantus anyjának Amerikából küldött leveleire, hogy az nem lehet véletlen.

A “bizonyítékok” között vannak hasonló antropológiai leírások (indiánok ábrázolása), emberi és fizikai tulajdonságok egyezőségei (kék szem, erős testalkat, lobbanékonyság), életrajzi hasonlóságok (indián területeken átvezető pionírakciók, “oltalmazó” barátság az indiánok iránt) és állítólagos tárgyi bizonyítékok (egy Gödöllőn kiásott, Xantus nevével ellátott ismétlőkarabély, ami emlékeztet Shatterhand fegyverére). Az elmélet hívői szerint May a magyar világjáró írásait fordításból ismerte meg, majd ezt követően levélben kérte a tudós engedélyét, hogy főhőst csinálhasson belőle.

A bestselleríró és a magyar tudós kapcsolatát azonban Magyarországon kívül sehol nem emlegetik – mutat rá a HVG cikk szerzője, Sindelyes Dóra. Manfred Hecker német irodalmár szerint tévedés lenne a hasonlóságok alapján szándékosságot feltételezni, és ugyanígy gondolkodik Sándor István etnográfus is, aki szintén nem talált semmiféle tudományos bizonyítékot a teóriára.

Karl May egyébként úgy nyilatkozott, ő maga volt Old Shatterhand mintaképe, sőt Amerikában járva “még sokkal több mindent” átélt, de már kortársai se nagyon hittek neki. Többször a szemére vetették, hogy “önéletírásai” hemzsegnek a csúsztatásoktól. Ami tény: May Amerikába csupán 1908-ban – évekkel az indiánregények megírása után – jutott el, és akkor sem utazott a New York állambeli Buffalónál nyugatabbra.

A cikket az urbanlegends honlapján, a részleteket pedig a HVG e heti számában találhatják.