A Pólus Médiahálózaton dolgozni, kultúrmisszió. Olyan feladat, amit szívesen csinál az ember, azon felül, hogy ez semmiféle anyagi juttatással nem jár. Még egy éve sincs annak, hogy elindult a Pólus Online-on az élet, de máris, több ezer, több tízezer ember olvassa cikkeinket, amiért köszönettel tartozok minden látogatónak.

Az elmúlt egy év sok mindenre megtanított. Elsősorban szembesültem azzal a ténnyel, hogy csak az visz eredményre, ha mindenki teszi a dolgát. Nem a pénzért, hanem Önmagáért, vagy valamely nemes cél érdekében.

De szembesülni kellett, azzal is, hogy a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alapon, vannak olyan emberek, akik nem kívánnak ennek a bloghálózatnak a munkatársai lenni. Inkább készítenek maguknak új internetes felületeket, azt remélve, hogy majd elérik azt, amit mi elértünk.

Hogy mit is értünk el valójában. Többek között azt, hogy mostanra irodalmi, színházi, zenei, női, férfi, mozi, kiállítás, sport és turizmus portálokat is kénytelenek voltunk legyártani. Persze ezeknek az oldalaknak a feltöltése, óriási munka. Ahogy óriási munka az is, hogy a közel 30 megyei portálunkat (Erdély és Magyarország területén) beüzemeljünk és pályára állítsuk. Nem kis feladat, de megbirkózunk vele.

De az elismerés joga nem engem illet elsősorban, hanem azokat a főszerkesztőket, akik ebben a pillanatban is azon fáradoznak, hogy portáljainknak legyenek szerkesztői, tudósítói. De legfőképpen hírei. És ettől vagyunk, ettől leszünk mi nagyok.

Ha belegondolok abba, hogy már most mekkora hatalmi erőt képviselünk, rádöbbenek, hogy média létjogosultsága, ha kultúrmisszióként fogja föl az ember, és nem valami pénzsóvár elképzeléseket dédelget álmaiban, az első számú hatalmi erő, ami meghatározhatja a politikát és a gazdaságot egyaránt.

Bár portáljaink eddigi szerkesztőinek megköszöntem a tevékenységet, de nem szabad elfeledkeznem azokról, akik ténylegesen szívüket-lelküket teszik ki a Pólus Médiahálózatért. Nem szabad köszönet nélkül hagyni, azoknak az igaz lelkű szerkesztőknek a munkáját sem, akik megírják a cikkeket és feltöltik blogjainkra.

Bár nehéz, de tudom, hogy lépéstől lépésre képesek leszünk új médiahatalmat építeni. Médiahatalmat, amely egy életfilozófia, egy kultúrmisszió, egy lehetőség mindannyiunk számára. Lassan fog menni, mint minden Európában. Ha Amerikában élnénk, már rég a facebookal vetekedne ez a kis projekt.

De hát, be kell élnünk kis Magyarországgal, ahol még mindig ember az embernek farkasa. De végül is így szép ez az ország. Vannak emberek, akiknek van valamire affinitásuk és képesek azt sikerre vinni elképzeléseiket, és vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nekik is sikerülni fog.

Hát nem. Mert ez kultúrmisszió. Keményen meg kell szenvedni érte.