 |
Az orvosi diagnosztika mind jobban bővülő lehetőségeivel meghökkentően
új technikákat kínál a betegségek fölismerésére, sőt kockázatainak
jelzésére. Egy amerikai vizsgálat viszont azt bizonyította, hogy a
leggyakoribb szívritmuszavar bekövetkezésének valószínűségét egészen más
kórképek vizsgálatára használt műszerrel lehet mérni.
A pitvarremegés, a fibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar, amely az
életkor előrehaladásával mind gyakoribb. Statisztikák szerint 80 évnél
idősebb korban már minden második embernek így működik a szíve.
Különböző betegségek következtében ilyenkor a szív felső része, a pitvar – ahol a szívműködés ritmusa keletkezik – szabályos összehúzódások helyett remegni, fibrillálni kezd. Ebből a remegésből a szívizom összehúzódásának ingere változó ütemben jut át a szívkamrára, ezért a szív már nem ütemesen, hanem összevissza ver.
Ezt a beteg gyakran meg sem érzi, de nagy a kockázata annak, hogy a nem ritmusosan összehúzódó, hanem csak remegő falú pitvarban véralvadék keletkezhet, melynek darabjai leszakadva a szervezet más részeibe, például az agyba elúszva fontos ütőereket zárhatnak el, és így bénulást vagy halált okozhatnak.
A szív fájdalom nélküli vizsgálatára használt ultrahang visszhang formájában visszaverődik a billentyűkről, a szívüregek faláról, és ezzel azoknak mérete, formája pontosan mérhető. Michael A. Rosenberg és munkatársai ezzel a módszerrel egy nagy létszámú amerikai vizsgálatban átlagosan 12 éven keresztül rendszeresen ellenőriztek ezernél több korosodó nőt és férfit.
Az ultrahang segítségével a szívüregek ellazulásának időszakát figyelték, mérték a pitvarok tágasságát és a vér beáramlásának ütemét. A megfigyelés évtizede alatt kiderült, hogy a pitvarfibrilláció elsősorban azoknál jelent meg, akiknél a pitvar kitágulása igen jelentős volt, illetve a szívüreg telítődése másként alakult.
A bármikor ismételhető, vértelen vizsgálat lehetővé tette azoknak az idős embereknek a fokozott megfigyelését, akik a leírt változások alapján a ritmuszavarra nagyobb kockázatúnak minősültek. Ezzel a módszerrel lehetséges volt olyan gyógyszeres kezelés korai elkezdése, mellyel a ritmuszavar esélyét csökkenteni lehetett.
A vizsgálat eredményeit a European Heart Journal közölte.
Különböző betegségek következtében ilyenkor a szív felső része, a pitvar – ahol a szívműködés ritmusa keletkezik – szabályos összehúzódások helyett remegni, fibrillálni kezd. Ebből a remegésből a szívizom összehúzódásának ingere változó ütemben jut át a szívkamrára, ezért a szív már nem ütemesen, hanem összevissza ver.
Ezt a beteg gyakran meg sem érzi, de nagy a kockázata annak, hogy a nem ritmusosan összehúzódó, hanem csak remegő falú pitvarban véralvadék keletkezhet, melynek darabjai leszakadva a szervezet más részeibe, például az agyba elúszva fontos ütőereket zárhatnak el, és így bénulást vagy halált okozhatnak.
A szív fájdalom nélküli vizsgálatára használt ultrahang visszhang formájában visszaverődik a billentyűkről, a szívüregek faláról, és ezzel azoknak mérete, formája pontosan mérhető. Michael A. Rosenberg és munkatársai ezzel a módszerrel egy nagy létszámú amerikai vizsgálatban átlagosan 12 éven keresztül rendszeresen ellenőriztek ezernél több korosodó nőt és férfit.
Az ultrahang segítségével a szívüregek ellazulásának időszakát figyelték, mérték a pitvarok tágasságát és a vér beáramlásának ütemét. A megfigyelés évtizede alatt kiderült, hogy a pitvarfibrilláció elsősorban azoknál jelent meg, akiknél a pitvar kitágulása igen jelentős volt, illetve a szívüreg telítődése másként alakult.
A bármikor ismételhető, vértelen vizsgálat lehetővé tette azoknak az idős embereknek a fokozott megfigyelését, akik a leírt változások alapján a ritmuszavarra nagyobb kockázatúnak minősültek. Ezzel a módszerrel lehetséges volt olyan gyógyszeres kezelés korai elkezdése, mellyel a ritmuszavar esélyét csökkenteni lehetett.
A vizsgálat eredményeit a European Heart Journal közölte.
forrás: MTI/mno.hu
0 Megjegyzések