Helyszín: Latinovits kávézó terasz (Debrecen, Csapó utca 28)
Humorral és tiszta lappal!
Egy furcsa szatíra a nyolcvanas évek végéről. A helyszín és az idő: az új világ kezdete. Közel a rendszerváltás, félig kész budai otthonok, a pénz illata (nem szaga) a levegőben. A Vámos Miklós írásából készült film azokból az időkről szól, amikor a gyerekek hanyagolták az iskolát és a videótól tanultak beszélni. Amikor még kancsal volt a SZEM mozgalom, nem volt biztonsági kamera és a riasztó is éppen kezdett divatba jönni. Lassan volt mit félteni, félteni attól, hogy elviszik, nem csak elveszik. Ott ahol az odafigyelést felváltotta a megfigyelés. Hiszen De Sica óta tudjuk, hogy gyerekek figyelnek bennünket, (főleg ha mi nem tartjuk szemmel őket) ebben az esetben egy saját készítésű periszkóppal és gömbtüköráttétekkel. Figyelik apu huncutkodását a pamlagon, figyelik a szomszédok sörszagú rajcsúrozását, a megcsalásokat, a becsapásokat, a hazugságokat, sőt ők is füllentenek néha egy embereset. Úgy rakják össze a világot, ahogy látják: széthullva. Anyu, apu és a család tagjai nem nagyon érnek rá találkozni egymással, inkább egy fehér táblára firkálják fel fekete filccel az "SMS"- eket. Kérdés, hogy ez meddig tartható?
Mi lehet az, ami félbeszakítja ezt a fajta "nembeszélést"? Egyszer azért csak le kell ülni beszélni, hiszen lassan megtelik a tábla és le kell törölni. Kell egyet röhögni mert Sándor Pál már belénk plántálta, hogy "kell egy csapat" hiszen "egyedül nem megy". Ne feledjük Vámos a forgatókönyvíró és, ha felütjük az apák könyvét abból is csak az derül ki, hogy "Anya csak egy van!"
0 Megjegyzések