Világba kiáltom bűneitek,
Az égre írom tetteitek,
Átkozott törvényalkotók,
Gátlástalan hazudozók!

Milyen nagy érdem nektek bűnben élni,
Bársonyszékből ásítozva „politizálni”?!
S amíg a munkás, munkájáért remeg,
Ti addig demokratikusan egy diktatúrát alkottok meg?
S a nép, az Isten adta nép, észre sem veszi,
Hogy már joga sincs neki!

A tudást, a néptől kaptátok,
Ma mégis ellenük fordítjátok?
Ne mondjátok, hogy a népet féltitek,
Amikor csak a magatok érdekét képviselitek!
Létünk csak félelem, és küzdelem,
Nagy lesz a lázadás, már kevés a türelem.
A múltunk beszédes, a jövőnk elhallgatva,
Mélybe taszít minket a hatalom zsarnoksága.

Szép ígéretek, mit eltemet sorba, rozsda és por,
A szegénynek nem maradt más, csak a nyomor!
Hallgat és remeg, a családnak enni kell adni,
Fél a szomszédtól, azt hiszi kormánypárti!

Sorsunk egy jobb világba, át nem menthetjük,
Térdre hullva, égre emelt kezeinkkel könyörgünk!
Várunk egy reménysugárt, villanjon földön és égen,
Csak ez jutott, reménytelen remény a reményben-
S amíg ti álltok, jó lakottan az éhezők fölött,
A szegénység lassan elpusztul a gazdagság mögött!

Már csak távoli legenda a múlt, ami létezett,
De volt a munkásnak lakás, és senki sem éhezett!
Összefüggést nem látunk, a múlttal és jövővel,
Hogy találjunk közös utat, a végtelen nagy renddel?
Minden embernek fontos a bizalom, és kell a remény,
De ettől még az életünk nem lesz csupa fény.

Hatalom,
Mily felemelő, és elvakító fogalom,
A törvényekkel módosított társadalom.
S kinek zsebe tömve valutával,
Az nem számol soha az éhhalállal.

És mily nagy szégyen,
Az adóstörvény, mely utcára küld több ezer családot,
S még egy törvény, és börtönbe jut, ki börtönt sosem látott!
De még kell egy törvény, mi megvédi sötét lelketek,
Ha a kétharmados szegénység fordul ellenetek-
Pecsétes papírok mögé bújtok el,
Véditek magatok egy öncélú törvénnyel!
De lesz idő, hogy sötét falak mögé rejtsük bűnös lelketek,
Hogy ne lássa a világ szeme, szégyenletes tetteitek!
Hisz szégyen, ahogy összehazudtátok a jövőt magatoknak,
Ahogy törvényt alkottatok a szolgaságnak!
S amíg ti hordjátok ki a pénzt a Svájci bankba,
Mi remegve félünk széthulló Hazánkba-
De vajon, van e itt Haza még?

Talán, ha milliónyi szív egyszerre dobog,
A szabadság lángja fáklyaként lobog,
Minden Magyar szív a Hazáért dobban,
Több millió szikra egyszerre lobban-
Akkor talán lesz Haza itt még!

Még most csak kér a nép, hát adjatok neki,
Mert holnap nem kér, fogja és elveszi,
Hisz a népé itt a hatalom, nem a tiétek,
S nevében kiáltom világgá bűneitek!
A börtön falán túl is felhangzik majd szavam,
Az áruló lelketek pusztuljon általam-
Mert a szikra én vagyok, de a nép a fáklya lángja,
S így győz majd felettetek, az igazság tiszta hangja!

Bűnösök vagytok!

Az igazságot nem lehet csak úgy elsüllyeszteni,
Mi vagyunk Európa szégyenei!
Hazánk, Magyarország, fogadj be minket,
Adj nekünk hitet, és hűséges szívet-
Hogy megértés legyen, minden Magyar szívben,
Egy lélekké váljon, a gazdagság, a szegénységben!
És bocsájtsd meg bűneink,
Mik voltak, s mik lesznek…