A 19. és a 20. század fordulója, amely minden tekintetben rendkívül izgalmas világ volt, az egyik kedvencem. A szimfonikus zenék és az operairodalom területén is sokat kutakodom, hogy ennek a korszaknak az azóta elfeledett, de felfedezésre váró értékeit megtaláljam. Egy lemezboltban bukkantam rá – valamikor a 90-es évek végén – A halott város lemezére. Azonnal beleszerettem ebbe a zenébe. Mert Korngold műve – ezt minden túlzás nélkül mondom – megríkat, az áradó érzelmi hullámok szinte bebújnak a bőr alá, arra késztetik a hallgatót, hogy minden idegszálával belefeledkezzen egy zseniális opera élvezetébe.

Ennek a tulajdonképpen Magyarországon teljesen ismeretlen operának a zenéje valójában nem is olyan ismeretlen. Éppen ez az egyik ok, amiért népszerűségre tarthat számot, s ez Puccinire vezethető vissza. A világhírű olasz mester 1920 táján ismerkedett meg az akkor huszonéves Korngolddal, aki zeneszerzőként már nevet szerzett magának Bécsben, s Puccini is itt látta A halott várost. Puccini rajongásában talán az is közrejátszhatott, hogy értékelte Korngold zenéjében a puccinis hatásokat. Ezt csak feltételezem, de az kétségtelen tény, hogy A halott város olyan, mintha egy késői Puccini-operát Richard Strauss hangszerelt volna meg.

Rálik Szilvia és Nyári Zoltán (A halott város)Ez azt jelenti, hogy a hangszerelés képes a Puccinire jellemzően gazdag zenei anyag minden érzelmi árnyalatát és váltását lefesteni, a különféle atmoszférákat megjeleníteni. Ez az intenzív, másként fogalmazva, szövevényes hangszerelés szinte mindig teljes zenekart igényel – s így jön létre egyfajta totális akusztikus hatás, amely lehengerli, magával ragadja a hallgatót. A muzsika atmoszférateremtő, hangulatfestő szerepét emeli ki a debreceni előadásban az is, hogy zenekar a színpadra kerül, s nemcsak a zene, hanem maguk a zenészek is az előadás főszereplőivé válnak.

A remélt népszerűség másik oka a 20. század filmzenéje, amely a fülünkben van. A nácik elől Amerikába emigráló Korngold volt az egyike azoknak, akik – éppen a puccinis hatáson nevelkedve – megteremtik az úgynevezett hollywoodi hangzást. Ez az a szimfonikus filmzene, amely a mai közönségnek a Csillagok háborújából vagy A Karib-tenger kalózaiból lehet ismerős.

Rettenetesen nehéz a Marie-Marietta kettős szerep. Rálik Szilviára, akit legutóbb a Turandotban és A tüzes angyalban láthatott a debreceni közönség, nemcsak nagyszerű hangi kvalitásai miatt esett a választás, hanem azért, mert színészileg is képes megjeleníteni egy csábító, vágyakat korbácsoló táncosnőt. Paul szerepében a nemzetközi Armel operaversenyen az Egy halálraítélt napjával a szakmai zsűri és közönség szerint is a legjobb – színészi és énekesi – teljesítményt nyújtó Nyári Zoltán látható. Nem elegendő jól énekelni ezeket a szerepeket. Csak erős színészi játék tudja a színpadi valóságból egy látomásba repíteni, majd onnan visszahozni a nézőt. Talán nem szentségtörés egy komolyzenei produkció, egy magyarországi opera ősbemutatója kapcsán azzal csigázni a nagyérdemű kíváncsiságát, hogy A halott város – anélkül, hogy elárulnám, ki is a gyilkos (ha van egyáltalán gyilkos) – egy jó thrillerhez illően csavaros és izgalmas mű...

A tüzes angyal zenakari próbájánAz 1993-ban elkezdett munka végéhez értem a Csokonai Színházban. Az első másfél évben még volt önálló zenekara a színháznak, majd a város szimfonikusai látták el a színházi feladatokat – egy társbérlet minden hátulütőjével, amit 1999-ben már nem tudtam felvállalni. 2002-ben az Csokonai Színház zenés tagozatának ötven éves évfordulóján Wagner Lohengrinjét vezényeltem, 2004-től pedig a Debreceni Filharmónikus Zenekar (ma Kodály Filharmonikusok) vezetője lettem, 2006-tól újra a Csokonai Színház zeneigazgatójaként is dolgoztam. Remek előadások sora született ebből az együttműködésből – a teljesség igénye nélkül: A végzet hatalma, a Tosca, Liszt Krisztus című oratóriuma, a Mannon Lescaut, Az eladott menyasszony, a Ruszalka, az eredeti Bánk bán és a Hunyadi László, az Aida, a Carmen, a Turandot, a Borisz Godunov, az Egy halálraítélt utolsó napja, A tüzes angyal és a Háry János. Évi két-három bemutatóval a klasszikusok mellett különlegességeket is kínálunk a közönségnek. Az operairodalom nagy előadásaival megismertetni a felnövekvő generációkat és megörvendeztetni az operabarátokat éppolyan fontos feladat, mint az a munka, amit például Erkel Ferenc eredeti Bánk bánjával végeztük, vagy az a missziói és kockázat, amit az opera-ősbemutatókkal vállalunk. E munka méltó lezárásának tekintem egy magyarországi ősbemutató, egy igazi opera különlegesség, A halott város bemutatását.
Lejegyezte: Kornya István