Akár a huncut, fogócskázó gyermekek, kergetőznek fejemben tegnap óta a gondolatok. Meg-megállnak, „házat” keresnek, majd utolérik egymást és jó nagyokat vitáznak, hogy megvolt-e másik… hogy ki a fogó… hogy a ki a győztes… és persze, hogy merre fussanak tovább.
Aztán én veszem át az irányítást, és elcsípek egy apró, kissé képtelen gondolatot…

Ha Orbán Viktor lennék, büszkén rúgnám be a kaput Brüsszelben és képviselném több mint hárommillió ember szavát… de ugyanazzal lendülettel rugdosnék ki néhány önjelölt kampánytanácsadót a hátsóajtón.

És hopp, elcsípek még egyet!

Ha viszont Gyurcsány Ferenc lennék… többet a számra nem venném azt a szót, hogy demokratikus!