Napjaink egyik jellegzetes kórtünetévé vált az 1950-es években megjelenő úgynevezett MLM (multi-level marketing), más néven network marketing jelenség, ami mára egészen komoly méreteket öltött, és Magyarországon különösen termékeny talajra lelt. A jelenség valószínű, hogy az Amway-nek nevezett szerveződéssel indult, aminek szimbolikus jelentősége van, hiszen a név, az „American Way” rövidített változata, laza fordításban amerikai életstílus, sokatmondó; mintegy előre vetített számos olyan tendenciát, amik megjelenésükkor az amerikai emberek többsége számára is ízléstelen és visszatetsző volt. Mára viszont az Egyesült Államok határain túl is elfogadottá váltak.
Ennek a rövid írásnak nem célja a kimerítő történeti áttekintés, a szerteágazó politikai, üzleti és „felekezeti”, bírósági, stb. átfedések feltárása és elemzése. Ezúttal csak magát a jelenséget járjuk körbe a normalitás kontextusában.

Az MLM „lehetőségnek” többnyire egy egyszerű zavar következtében esnek áldozatul a jobb sorsra érdemes emberek. A zavar abból adódik, hogy üzleti, és nem ideológiai szempontból veszik figyelembe jelenséget. Noha az efajta zavar általános, és ugyanúgy jellemző a reálpolitikára, mint mondjuk a nagyvállalati életre is, az MLM jelenség körüli zavar azonban több szempontból is sajátos, hiszen szemben a konvencionálisabb (és persze más szempontokból, de ugyancsak aberrált) modern üzleti formációkkal, az MLM jelenség elsősorban ideológiai és csak másodsorban üzleti szempontból jött létre, nem véletlenül mindössze körülbelül 15 évvel a második világháború után.

Nem üzleti jelenséggel, hanem egy deviáns ideológiával állunk szemben, amit alattomos módon üzleti érvekkel propagálnak.

Az MLM nemcsak aláássa a legalapvetőbb organikus kapcsolatokat, ideértve a családi kapcsolatokat és a még tetten érhető, de egyre inkább eltűnőben levő valódi közösségi kapcsolatokat, hanem felbomlasztja az ugyan már rendkívül mechnikussá vált, de normalitást még itt-ott felmutatni képes egyéb kapcsolatokat is (konkrétan ilyen majdnem minden modern kapcsolat, legyen az kollegális egy munkahelyen, „haveri”, sokszor tévesen barátinak nevezett, vagy egyéb).

Itt ismét megjegyzendő, hogy a mechanikus természetet illetően nincs nagy különbség az MLM „biznisz” és a konvencionális modern biznisz között, ami hasonló károkat okoz, amikor az emberi kapcsolatokat és interakciókat puszta tranzakciókra redukálja.

Az MLM a szisztematikus és koreografált „beszervezést” üzleti modellé tette. Amikor egy egészséges identitástudattal, vagy legalább az identitását illető halvány intuícióval rendelkező ember először szembesül egy „megkereséssel”, a dolog deviáns jellege annyira szembeötlő, hogy a legtermészetesebb reakció a védekező álláspont.

A jól idomított balekok ebben a „megközelítési” fázisban szégyentelenül kihasználják az emberek jóindulatát, akik az első pillanattól kezdve ebben a kellemetlen, defenzív állapotban találják magukat. Udvariatlanok nem akarnak lenni, természetesen pedig nem tudnak viselkedni: (intellektuális) zavarban vannak.
Az egészséges reakció az azonnali hideg és kategorikus elutasítás, hasonlóan ahhoz, ahogy az ember megvédi magát, ha váratlanul rátámadnak az utcán. Elképzelhető, hogy az ügynök (legalábbis ha még új) maga is érzi a helyzet mélységesen beteg jellegét. Az MLM fenomén szektás jellege azonban tagadhatatlan: „(…) hamis ideológiákon alapuló dogmákhoz igazodnak; (…) egy rövid akklimatizációs időszakot követően a szektatagok teljesen azonosulnak a szervezettel és identitásukat a továbbiakban onnan nyerik – ha érvelünk ellenük, az egész szekta ellen érvelünk és nem egy személyiséget szólítunk meg; a szektatagok nem képesek még a racionális gondolkodásra sem, így emocionálisan, fizikailag és mentálisan is kontrollálhatók. A szektából való kilépés nehéz és gyakran jár fenyegetéssel és megaláztatással. Végül pedig a szektatagok a „kinti világhoz” nyílt vagy leplezett rosszindulattal és ellenséges szándékkal viszonyulnak.” (az idézet fordítás a Critical Thinking – Introduction to navigating the irrational című könyvből. 

Csak a legösszezavartabb lelkek, vagy abszolút senkik képesek tárt karokkal fogadni egy olyan ajánlatot, ami egyetlen funkcióra redukálja őket: a sejtépítésre.

A jelenség a ráksejtekkel és a parazitákkal hozható analógiába: a terjeszkedésen kívül semmi sem szent. Az ilyen egyéneket többé lehetetlen emberként kezelni és szinte messziről látható a felettük lebegő sötét felhő.

Hogy saját létüket igazolják, megvetik azt, ami vagy aki egészséges. Az az izgalom, amit akkor élnek át, amikor beszerveznek „egyet”, ugyanolyan beteg, mint amikor bármely más egészséges emberi kapcsolat vagy emberi minőség szenved el erőszakot az alsórendűség nevében és a pénzcsinálás lehetősége következtében. A pénzhez való viszony egyébként tisztán parazitikus. Az úgynevezett passzív jövedelmet (residiual income) teszik kilátásba, ami megfelel annak, ahogy a különböző spekulánsok és más részvénytulajdonosok keresnek pénz kizárólag mások munkájával.

Míg a spekulánsok egy álelitet alkotnak, de mindenképpen csak egy kisebbség válik taggá, addig az MLM rendszerek nem válogatnak: mindenki célpont. Ez persze azt eredményezi, hogy szinte kizárólag minőségtelen tömegemberekből állnak: nem egy olyan társaság, amivel egy normális ember akár érintőlegesen is hajlandó lenne kapcsolatba kerülni.
Attól a már említett beteg izgalomtól hajtva, hogy (potenciálisan) erőszakot tehetnek a felsőbbrendűn, külön erőfeszítéssel céloznak „elismert” embereket (ügyvédek, ügyvezető igazgatók, orvosok, stb.), és amikor ezeket is sikeresen beszervezik egy „sejtbe”, a győzelmeket nyilvánosan ünneplik – akaratlanul kinyilvánítva, hogy a többség mennyiségileg lúzerekből, minőségileg pedig senkikből áll. Természetesen ezek a meghódított trófeák csak a tömegek mennyiségi értékei szerint „elismertek”, és nem azok szerint az erények szerint, amik az igazán disztingvált emberekből mindig is elismerést váltottak ki.

Nem meglepő, hogy már némely „celeb” (olyan bohócok, akiken keresztül a tömeg magát ünnepli) maga is indított, vagy adta „áldását” ilyen kezdeményezésekre. Az ő helyzetük a lefelé épülő piramis csúcsán persze teljesen más, mint a szerencsétlen balekoké, akik második vagy harmadik jövedelem reményében vásárolják magukat be egy sejtbe azzal a céllal, hogy valamivel több pénzt keressenek és ezáltal végre elkezdjenek élni.

Zárómegjegyzésként érdemes megemlíteni azokat a jobb sorsra érdemes embereket, akikről az írásunk elején szóltunk. Arról a kisebbségről van szó, akiket potencialitásuk köre egy, a tömeg feletti létformára predesztinál. Ezeket az embereket számtalan olyan „támadás” éri, ami potencialitásaik meg-nem-valósítását célozza, szó szerint lerángatva őket a tömeg szintjére.

Feltehető, hogy ezek az emberek tudatosan élnek meg olyan sorsdöntő pillanatokat, amikor a választásuknak komoly súlya van. Nem egyszerűen „belépnek” mondjuk az Amway-be vagy más szánalmas, sötét szerveződésbe (ami analógiában áll a nagyvállalatoknál hozott korrupt döntésekkel), hanem jobb belátásuk ellenére, bizonyos mérlegelést követve, döntést hoznak a belépés mellett, és a jobb sorsra determináló stíluselemeiket, mint például a lojalitás, a nagyvonalúság, a gyengébbek segítése, stb. a hálózatban próbálják érvényesíteni.

A bennük „forrongó potenciálok” így mérgekké alakulnak, aminek révén a létrontás egészen konkrét megnyilvánulásokat eredményez, korrumpálva az egyébként pozitív erényeket is.