A multikulturalizmus vált a szimbólumává annak a mainstream hiedelemvilágnak, „ideológiának”, amivel egyes politikusok láncon tartják Európát és képtelenné teszik a cselekvésre. Ki kéne csavarni a láncot és a korbácsot a jelenlegi politikai vezetők kezéből, hogy nevén nevezhessük a problémákat és talán megoldhassuk őket.
Felrobbantottak? Te vagy a bűnös!

A multikulti kifejezés szimbolizálja azt az ideológiát, amire ma az európai mainstream épül. A megértés, befogadás, PC beszéd és még egy csomó életidegen blabla kultúrájának központi eleme, hogy mindenki képes együtt élni egy nagy békés világban, ahol a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. Ha pedig mégsem férnének meg, akkor azért kizárólag mi, európaiak vagyunk a felelősek. Nem tehetünk másokat felelőssé a velünk való társadalmi konfliktusért, beilleszkedési problémákért. Mindig mi csinálunk valamit rosszul. Hiszen az elnyomottak nem lehetnek felelősek saját tetteikért, azt az elnyomók (európaiak) kényszerítik rájuk. Ahogy a német újságíró Gero Schliess tökéletesen demonstrálta ezt, amikor végre rájött, hogy nem igazán tudnak a török problémával mit kezdeni a jövőben: „Túl sokáig néztük, ahogy a törökök ebben az országban rasszizmusnak és diszkriminációnak vannak kitéve.”

Európa kicsit olyan, mint az úttörők, akiknek mindenképpen jót kell cselekedniük aznap, legalább egy vakot át kellene kísérniük az út túloldalára, de vak az istennek nem akar átmenni, ám hárman mégis átviszik valahogy. Európa pénzt, időt és energiát nem kímélve évtizedek óta próbája beilleszteni a muszlim bevándorlókat, de azok az istennek nem akarnak beilleszkedni. A győzelmi jelentések kedvéért úgy tesznek a kormányok, mintha sikerült volna átvinni őket a túloldalra, de az kimarad a hírekből, hogy éjszakánként mindig visszasétálnak.

Merénylők robbantanak a brüsszeli reptéren? El kell gondolkodnunk mit rontottunk el – teszik fel a kérdést. A többségi társadalom intoleranciája és rasszizmusa az, ami megakadályozza a beilleszkedést. Néhány elemzés odáig ment, hogy faji alapú társadalom építésével vádolta a belgákat. Ki más lenne hibás, ha felrobbantják az embert, mint ő maga és nem azért, mert épp ott volt, hanem mert kirekesztette azt a „szerencsétlent”, annak meg nem maradt más választása. (Ismerős Kunczétól a megélhetési bűnözés, a cigány azért lop mert a többségi társadalom erre kényszeríti.)

Történjen bármi, mi nem vagyunk elég előítéletmentesek, elég befogadók, elég megértők a mássággal szemben. Az energiák jó része arra megy el, hogy bizonygassuk, a másik be akar illeszkedni, szeret minket, de mi nem tudjuk megteremteni a megfelelő feltételeket. Aki felveti a muszlimok felelősségét az ügyben, az bélyeget kap, egy korbácsütést a multikulti által képviselt ideológiával. Tűnjön ez bármilyen tarthatatlan álláspontnak, életidegennek Európa jelenlegi vezetői szorosan tartják a láncot, nem engednek a szorításból. Ott lóg az európai közvélemény és politikai élet a multikulti ideológia lánca végén és ha szabadulni akar kap egyet a korbáccsal.

De mi van, ha valaki nyíltan megmondja, nem akar beilleszkedni?

Az Iszlám Állam mint prófécia megjelenésével a helyzet egyértelműbb lett, de úgy tűnik ez sem elég. Az Iszlám Állam meglehetősen sokszor Európa pofájába vágta, hogy nem szereti a keresztény nyugatot, el akarja pusztítani és „rabszolgává akarja tenni a nőiket” (csinos szőke kék szemű macákat). Nem akarnak beilleszkedni, tegyünk bármit is és híveik éljenek bárhol szintén nem akarnak beilleszkedni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy azok kevesen vannak, újra idézzük fel a kutatások szerint a nyugaton élő muszlim közösségek 15-25%-a szimpatizál az Iszlám Állam gondolatával, de a Németországban is a törökök 47%-a szerint a vallási parancsok betartása fontosabb, mint a német törvényeké.

Ferenc pápa jó szolgálatot tett a Nyugatnak, amikor nemrégiben azt mondta, nincs vallásháború a muszlimok és keresztények között, mire az Iszlám Állam egyértelművé tette egy közleményben, hogy igenis van. Céljuk elpusztítani a keresztény hitetlen világot. Ez egyértelmű beszéd és komoly lecke a Junckereknek. Azt gondoljuk ezek után nehezebb a nyugatot okolni a gondokért, saját intoleranciánkat kárhoztatni a másik intoleranciájáért, már ha a felkoncolásunk utáni vágyra megfelelő szó az intolerancia. A nyugati idiotizmus ilyenkor sem ijed meg. Hiába mondja ki az iszlám egyik ága, hogy vallásháborúban áll velünk és azért öldösi polgárainkat, akár rendes Európában felnőtt vagy itt született hívei által, ez sem számít, mert ők nem az iszlám egésze, ezért nem lehet az iszlámot okolni. Gyorsan előrángatnak néhány szakértőt és néhány muszlim vallási vezetőt, akik azt mondják, hogy ezek nem is rendes mohamedánok, ez nem iszlám. Ja, hogy ez a vita már 1300 éve tart, ennyi ideje öldösik egymást a muszlimok, hogy eldöntsék ki rendes hívő. De mi most megmondjuk a BBC-n, hogy aki megöl egy franciát Allah nevében az nem rendes muszlim, tehát nem az iszlám a felelős. A muszlimok vallásháborúja nem az, amiről a Hágai bíróságon fogják eldönteni, kinek van igaza. A békeszerződést majd sok vérrel írják és a következő 1000 évben még rengetegen halnak meg ebben a vitában. Az iszlám egyik ága háborúban áll a keresztény világgal és nekünk alapvetően mindegy, hogy azt egy másik ág nem tartja rendes iszlámnak. Ezt meccseljék le ők a maguk módján. Van benne gyakorlatuk. Európa egyet tehetne, hogy komolyan veszi, amit mondtak és kijelenti a radikális iszlám minden formája ellensége. Annak hívei nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni az európai életformába, ezért sem pénzt, sem energiát, sem bűntudatot nem pazarol Európa többé rájuk, hanem szépen kitoloncolja őket.  

Ez azonban nem történhet meg. A lánc és a korbács megakadályozza. Ennek keretei között nem lehet kimondani egyértelmű mondatokat, egyszerű igazságokat. Aki kimondja az bélyeget kap, erkölcsi és politikai értelemben törvényen kívülivé válik, a társadalmi béke ellensége lesz, eretnek, akivel szemben szinte bármi megengedhető, mint az eretnekekkel a középkorban. A multikulti hiedelemvilágával a politikai téren kívülre tolják, hogy ne kelljen velük versenyezni, ne kelljen őket komolyan venni.

A német alkancellár esete bizonyította ezt gyönyörűen. Amikor őt hazaárulóknak nevező tüntetőknek középső ujjat mutatott, amiért normális esetben akár le is mondatnák, akkor a média azonnal felmentette, mondván, ezek neonácik voltak. Azokkal meg bármit lehet. Azok nem emberek, hanem eretnekek a multikulti világában. A módszer csak annyiban különbözik a középkori eretnek ügyektől, hogy nem égetik meg, aki bélyeget kap. Egyelőre.

A multikulti és a kommunizmus

A multikulti ideológiájában ma még Európa polgárainak jelentős része hisz. 50 éve dolgoznak ezen a politikusok, nem tűnik el egyik napról a másikra. A lánc és a korbács csak addig működik, amíg a szavazók hisznek az ideológiában. Európa vezető politikai elitjének léte attól függ, hogy meddig képesek a valóságot elrejteni és becsapni az embereket. Ne legyenek illúzióink. Merkelek, Junckerek ismerik a valóságot, de politikai létük függ tőle, hogy hazudjanak. Nincs más eszközük ellenfeleik fékentartására, csak a multikulti lánca és korbácsa. Ezért hazudni kell hatalomért.

Ez rávilágít egy nyomasztó összefüggésre. Ha egy politikus azt mondta egy éve, a migránsok között terroristák vannak, akadályozzuk meg, hogy Európába jöjjenek. Az szívtelen, előítéletes, hazug, náci volt, hogy csak néhány szót emeljünk ki a korbács szótárából. A láncot tartó kéz egyetlen esélye, hogy a politikai téren kívül toljon mindenkit, aki veszélyes lehet rá. Nem attól függ, hogy igazat mond vagy sem.

A másik oldalon, ha valaki azt mondta, nincs bizonyíték, hogy terroristák vannak a migránsok között, a humánum azt diktálja segítenünk kell, akkor az emberségesség hőse volt, igazi európai, jó ember és jó politikus, hogy itt is csak néhányat említsünk. Egy évvel később a második személy egy normális világban felelőssé lenne tehető százak előre látható haláláért, mégis hős marad, és aki igazat mondott, az még mindig egy szélsőséges náci, akinek akár középső ujjat is mutathat egy államférfi.

És itt jön a lényeg

A multikulti szerint az első esetben politikai célokra használják az emberek félelmeit. A második viszont nem használja politikai céljaira a multikulti ideológiáját. Legalábbis az uralkodó közvélemény szerint. Mert a valóságban multikulti politikai fegyver, méghozzá egy aljas fegyver, amit a hatalom megtartására használnak, de aminek működéséhez folyton hazudni kell az embereknek.

A multikulti lassú enyészetre van ítélve. Nem kérdés, hogy 30 év múlva úgy fognak az egész befogadás, nyitottság, megértés és egyéb maszlagokra tekinteni, mint végtelen bűnre, amit elkövettek Európával szemben. Félreértés ne essék, nem vagyok sem befogadás, sem nyitottság, sem megértésellenes, vagy embertelen. Csak hiszek abban, hogy egy ország és polgárainak a biztonsága elé soha nem helyezhetők ideológiák. Nem szabad ezeket az ideológiákat dogmaszerűen gyakorolni a biztonság rovására. Tudjuk mi történik, ha dogmák szerint élünk, láttuk a kommunizmusban. Sajnos a multikulti nem bukik meg olyan gyorsan, mint a kommunizmus, mert ebben valóban hisznek emberek, míg politikusaik pont olyan cinikus hatalmi eszköznek tekintik, mint a kommunista elvek tekintették, amivel saját előjogaikat megőrizhetik.

A folyamat azonban túl lassú lesz ahhoz, hogy megvédjen bennünket és rengeteg nagyon káros politikai harccal jár majd, amely főként a multikulti szélsőséges erői és a szélsőjobb között zajlanak majd. A tét sajnos nagy, mert ebben a harcban, könnyen kicsúszhat a normális közép kezéből a gyeplő és azt a jobboldali szélsőségek kaparinthatják meg. Ezt úgy lehet megakadályozni csak, ha a normális közép politikai erői, minél előbb véglegesen megszabadulnak multikultitól.