A metafizikai és pszichikus jelenségek már régóta ismertek a hagyományos tudományok és intézményeik számára. Az ESP, tisztánlátás, telekinézis és az asztrálutazás a főáramú kutatások hátsó ülésére szorult, és egyfajta hitrendszerként tekintettek rájuk annak ellenére, hogy ezekről a jelenségekről széles körben számoltak be számtalan kultúrában. Mindig is kihívást jelentett a tudományos szakemberek számára, hogy a mindenkori status quo mellett hitelesíthetőek legyenek ezen megfigyelések.
Ez mindenesetre 1995-ben megváltozott, amikor a CIA feloldott a titkosítás alól egy szigorúan titkos programot, melynek során a "Távolbalátás" ezoterikus tudományára képeztek ki egyéneket, amiről azt állították, hogy az ember képes távoli helyeken folyamatban lévő tevékenységeket és jövőbeli eseményeket látni.

Bár ez inkább a tudományos-fantasztikus irodalomra emlékeztet, a távolbalátókat alapos tudományos feltételek mellett tesztelték és alkalmazták, hogy adatokat gyűjtsenek külföldi kémtevékenységekről, a terrorizmus elleni küzdelem során és titkos katonai bázisokról illetve elrejtett rakétákról. Felismerték az emberben rejlő pszichikus potenciált, és megpróbálták kihasználni ezeket a különleges képességeket vagy "hatalmat" hírszerzési és gyakran létfontosságú célokra.

A kezdeti vizsgálatokat a Stanford Kutatóintézetében (SRI) végezték, ahol kiterjedt kutatásokat folytattak az emberi elme kapacitásának feltárására, amely képes túllépni az idő és tér határain. Az SRI kutatásait a CIA és más kormányzati szervek támogatták több mint két évtizeden keresztül.

Russell Targ, Hal Puthoff és Ingo Swann voltak a kezdeti alapító tagjai ennek az egykor titkos programnak. Feladatuk az volt, hogy megtanulják és megértsék a pszichikai képességeket, és információkat gyűjtsenek a Szovjetunióról a hidegháború idején. Több éves tapasztalat során azt találták, hogy az emberek képesek gyorsan megtanulni a távolbalátást, és gyakran ezt a közvetlen tudást a világról - mind a jelenről és a jövőről - fel tudják használni a saját életükben.


Eredetileg "Pszi kémeknek" nevezték őket Jim Marrsnak a jelenségről készített kimerítő tanulmánya után. A projekt keretében néhány figyelemre méltó eredményt értek el. Voltak köztük részletes információk titkos szovjet bázisokról, a Vörös Brigád terroristái által ejtett túszok hollétéről, az izraeli túszdráma áldozatainak helyéről, az első Öböl-háború Scud rakétáinak helyszíneiről, sőt a New Yorki-i ikertornyok elleni közelgő támadásról is (ezt egy magánvállalkozó végezte, és figyelmen kívül hagyták az esemény utánig). A program végül az "Operation Stargate" (Csillagkapu Művelet) nevet kapta.

A kezdeti média szélroham (Ted Koppel a Nightline-ban az ABC-n, a The Washington Postban, a The New York Timesban stb.), amelynek célja a titkosítás megszüntetése volt, 1995-ben néhány meglepő részletet tárt fel. Akkoriban kerültek napvilágra olyanok nevei, mint Ingo Swann, aki kezdetben irányította a projektet, Dr. Russell Targ, Pat Price, Dr. Hal Puthoff, Joseph McMoneagle és másoké, amely egy érdekes csoport volt tiszteletben álló magas rangú katonai személyekből, úttörő tudósokból és akadémikusokból. Az ABC műsorában az egyik ügynököt Joe McMoneagle-t nem más tesztelte, mint maga Ted Koppel. Bravúros eredménnyel sikerült bizonyítani a rendszer sikerességét.

A távolbalátók gyakran képesek kapcsolatba kerülni, megtapasztalni és leírni egy elrejtett tárgyat, vagy egy távoli természetes vagy épített helyszínt egy együttműködő személy jelenléte alapján, vagy amikor földrajzi koordinátákat vagy valamilyen más célpont körülhatárolást kapnak, amit ők "címnek" hívnak. Alakot, formát és színt sokkal megbízhatóbban írnak le, mint a célpont nevét, funkcióját, vagy más analitikus adatot. Az élénk vizuális képek mellett a látók néha képesek leírni a hozzájuk kapcsolódó érzéseket, hangokat, illatokat, sőt az elektromos vagy mágneses mezőket is. Elég nagy pontosságot sikerült elérni ezekben a dupla vak kísérletekben, melyek megbízhatósága 80 százalék feletti volt.

1984-ben Targ szervezett egy pár sikeres, 16 ezer kilométeres távoli kísérletet Moszkva és San Francisco között a híres orosz gyógyító Eugenia "Juna" Davitashvili segítségével (1). Juna feladata az volt, hogy leírja, hogy hol bújkál egyik kollégája San Franciscoban. Figyelmét több ezer kilométerre kellett fókuszálnia nyugatra, és két órával a jövőben helyesen írta le a helyét. Ezeket a kísérleteket a Szovjet Tudományos Akadémia égisze és ellenőrzése alatt végezték el. Juna minden szempontból eltalálta a célpontot, és a kísérletet átütő sikernek nyilvánították.

Tíz évvel korábban 1974-ben Russell Targ és kollégája Hal Puthoff egy bemutatót tartott a pszichikus képességekről a CIA-nak. Pat Price nyugalmazott rendőrbiztos egy titkos szovjet fegyver laboratóriumot írt le belül és kívül, amelyhez csak szélességi és hosszúsági földrajzi koordinátákat kapott referenciaként, vagyis nem volt helyszíni együttműködő személy. Ez a vizsgálat annyira lenyűgöző sikert aratott, hogy kénytelenek voltak alávetni egy hivatalos kongresszusi vizsgálatnak annak megállapítására, hogy nem sértette-e meg a nemzetbiztonságot. Természetesen semmi ilyesmit nem találtak, és a kormány újabb tizenöt évig támogatta őket.
Mindezen adatok a formális és ellenőrzött SRI vizsgálatok során statisztikailag igen jelentősek voltak (ezerszer nagyobb, mint a véletlen elvárás), és a világ legrangosabb folyóirataiban jelentek meg, mint a Nature, a The Proceedings of the Institute of Electrical and Electronics Engineers, és a The Proceedings of the American Academy of Sciences. A CIA-nak végzett húsz évnyi távérzékelési kutatást kifejtették "Az elme csodái: A nem helyi tudatosság és spirituális gyógyítás felfedezése" című könyvben Russell Targ és Jane Katra társszerzők.

A legújabb kutatások olyan különböző területeken, mint például a távgyógyítás és a kvantumfizika összhangban vannak az indiai bölcsek legrégebbi szellemi tanításaival, akik azt mondták, hogy az "elkülönülés csak egy illúzió". Az erőket, melyeket most fedezünk fel már leírták a Rishis-ben mint a "sziddhi"-t, vagy a mély bűnbánat és a misztikus jógatechnikák gyümölcsét, amelyet szóban adtak tovább és csak belső körökben volt ismert.

Ennek az időtlen jelenségnek a katonai és intézményi kihasználása mindenesetre aggasztó. Hogy a világ kormányai a kozmikus katasztrófapolitikai játékaikban kihasználják, miközben közülük egyik sem ismeri a látensen pusztító erők szerteágazó következményeit, és nem értik a világegyetem minden élettel összefüggő holisztikus jellegét.

Mindazonáltal figyelemre méltó az a tény, hogy a parapszichológia, metafizika és az okkult tudományok terén kibújt a szög a zsákból. Az úgynevezett "főáram" nem csak felismerte a pszichikus energiában rejlő lenyűgöző potenciált, de olyan messzire ment, hogy él is vele. Az emberi fajnak csak fel kellene ismernie a hatalmas nyers erő tartalékait, mely rendelkezésre áll ahhoz, hogy globális mértékben érjen el mély és valódi átalakulást az emberi létezésben.