Tucatnyi publikáció foglalkozott eleddig is a szcientológia viselt dolgaival. Nem véletlenül. Egy szektáról van szó, amelyben nincsenek normák. No de lássuk csak a történteket!
A Ripost mai száma beszámol arról, hogy szó szerint fekáliával fogadták szombaton a szcientológusok amerikai nagyfőnökét, aki éppen fővárosunkba érkezett hívei népes csapata körében:

„Szombaton kora délelőttől a Duna Plaza, a Váci út 169. számú ház környékén egyre több lakó adott hangot felháborodásának. A szcientológusok lényegében elfoglalták a környéket, akadályozva a környékbeliek mindennapi békés életét!”

Amint megtudtuk, már a nagy látogatás előtt terrorizálták a szcientológia ügynökei az Angyalföldön lakókat, így például figyelőállásokat foglaltak el a szomszédos lakóházak bejáratánál. Aki rákérdezett, mégis miért, durva válaszokat kapott (a legfinomabb az volt, hogy „mi köze hozzá?”). Ám a türelem cérnája elszakadt. David Miscavige szcientológus fővezér budapesti székházavató tervébe porszem vegyült, minthogy a szcientológusok elzárták a jelzett épület környékét, arra hivatkozva, hogy a rendőrségen tüntetést jelentettek be a „vallásszabadság”-ért. Ezt ráadásul a helybeli szcientológusok maguk is cáfolták. Szóval végül egy felháborodott lakó több vödör emberi ürülékkel leöntötte a szcientológus fővezért és környezetét, ami után a szekta hírzárlatot rendelt el.

Ennyi a történet. Ja meg, hogy a jelzett fővárosi kerületben komoly ingatlant birtokol e szekta. Mégis kiknek a pénzén? Korábban az Erzsébet körúton tette ezt. Ha nem tévedek, büntetlenül.

Eszembe jutnak az ókeresztény idők. Amikor Tertullianus hitvédő megtudta, hogy Marcion vele egy termában fürdik, inkább elhagyta az épületet, mintsem hogy vele közösködjék. Amikor pedig Marcion és Szent Polikárp vértanú s püspök egymásba botlottak, Marcion megkérdezte tőle, tudja-e, ki ő, mire Polikárp azt mondta: „Hogyne, te vagy a Sátán elsőszülöttje!” Vagy ott van Szent Ambrus, Milánó tudós püspöke, aki szabályosan felpofozta a Krisztus istenségét tagadó Áriust.

„Micsoda primitívség így harcolni ellenségünk ellen, legyen az akármilyen galád is!” – hallom utóbb. „A fekália nem megoldás! Annak alkalmazásával éppolyan primitívek leszünk magunk is, mint ők!” – toldják meg továbbá. Akár rá is bólinthatnék. De nem teszem. Nem, mert mindennek van határa.

Vannak pillanatok ugyanis, amikor a szép szavak, a feddő intelmek fabatkát sem érnek. Vagy mi, vagy ők! Utólag pedig bármit is mondatunk már. Szomorú, sőt tragikus, hogy ideáig süllyedtünk, hogy fővárosunkban nyugodtan grasszálhat egy eszement szekta, amit pedig a hőn imádott USA több tagállamában már régen betiltottak…