Politikus létére lehetőleg igyekszik mindig szembemenni választóival. Úgy közlekedik a lelkükben, mint elefánt a porcelánboltban. Az különösen kedves a szívének, ha az örömüket elronthatja. Amikor a fél ország a focistáink sikerének örül, a Hősök terén ezrek ujjonganak a hazaért válogatottat ünnepelve, akkor neki az jut eszébe, hogy „A foci négy-nullra nyert az ostoba nacionalista hőzöngéssel szemben.”
A profi politikus igyekszik ráülni a sikerre, hiszen pontosan tudja, hogy abból neki is haszna származhat. Lévén a szurkolók között ugyanúgy vannak MSZP-szimpatizánsok is, mint más pártokkal rokonszenvezők. Hogy nekik az európai versengés sokkal emlékezetesebb pillanata Gera portugáloknak rúgott szépségdíjas gólja, mint az a meditatív állapot, hogy amikor felugrik örömében a fotelból, akkor az ostoba nacionalista hőzöngésnek számít-e, vagy éppen felszabadult boldogságnak. Eleve ilyen hőzöngős marhaság az embernek eszébe sem jut. Mi köze a nacionalizmusnak a gólörömhöz?

Akkor az izlandiak is az ostoba nacionalista hőzöngők közé tartoznak, mert a magyaroktól eltanult koreográfiával ünnepelték az angolok elleni diadalt. Ugyanúgy ugráltak, tapsoltak a lelátón ünneplő tömegek, mint velük szemben a zöld gyepen fölsorakozó játékosok, akik visszaintegettek nekik, s a himnuszukat szívükre tett kézzel közösen énekelték. Mégse mondta az izlandiakról senki, hogy nacionalisták. Miért? Mert egyszerűen a közös ünneplésnek az égvilágon semmi köze nincs ehhez a rosszízűvé züllesztett kifejezéshez. S az izlandiak sokkal jobban szeretik és becsülik magukat és népüket annál, semhogy akadjon közöttük akár csak egy is, aki ilyen elvetemült, hazug, hamis minősítésre szánta volna el magát nemzete ellen. Aki ilyen emelkedett pillanatban, amikor a csapat elismerésre méltó teljesítménye után a fél ország örömmámorban úszik, akkor van képe belerondítani az emberek lelkébe, az az ember – megkockáztatom – önmagát sem szereti. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy Szanyi Tibornak magénemberként ne okozott volna örömet a franciaországi siker. És – normális esetben – még ellenzéki politikusként is örömet kellett volna, hogy okozzon neki. Hiszen örömet okozott az Együtt elnök Szigetvári Viktornak, Gyurcsány Ferenc is „gyerünk magyarok” biztatással szurkolt a fiúknak, ahogy Szanyi pártja, az MSZP közösségi oldalán is kiírták: „Csak azért is: szép volt fiúk!”

A televízió nézettségi adatai pedig komoly számokról árulkodnak. A Szanyi által leszólt Magyarország-Belgium EB-nyolcaddöntőt már a kezdésnél 2 millió 800 ezer néző nézte. A második félidőre ez a szám 2 millió 829 ezerre emelkedett. A meccs legnézettebb percében 3 millió 89 ezer ember nézte a televíziót, de a mérkőzés alatt többször előfordult, hogy a nézőszám meghaladta a 3 milliót. Ez a mérkőzés volt az utóbbi tíz év legnézettebb sporteseménye.

Pedig ez volt az a meccs, amely elé a magyarokat szinte csak a szívük ültette le. Mindenki tudta ugyanis, hogy a világ Argentína utáni második legjobb válogatottjával szemben, amely a németeket is megelőzi,  kicsiny esélye van csapatunknak. Ez sem csökkentette a nézőszámot, inkább növelte. Hiszen az addigi sikerek, az EB-re való kijutás, a csoportkör megnyerése ahhoz is hozzásegítette a magyarokat, hogy higgyenek a vakszerencsében. Mondják azt, hogy a labda gömbölyű, tehát bármi megtörténhet. Sajnos, megtörtént. Ám felejthetetlen heteket kaptunk a magyar válogatottól, így nem csoda, hogy a belgák elleni eredmény ellenére is büszkék vagyunk a fiúkra.

Persze megeshet, hogy Szanyi Tibor tényleg nem tudott örülni a focisikereknek, bár ezt még igazából most sem akarom nagyon elhinni. Meglehet, hogy elragadta a szocialista sárga irigység, hogy politikai ellenfelei jó munkáját dicséri mindaz, ami a pályán történt. Akik ebből – tetszik, nem tetszik – akár politikai tőkenövelésre is szert tehetnek. Belátom, ez komoly hangulatrontó tényező lehet az álmából felébresztve is szíves örömest stadionozó ellenzéki képviselőnek. Ez a téma mindig nagyszerű terep volt arra, hogy belerúgjanak Orbán Viktorba. Szemére vessék, hogy bezzeg az oktatás, meg az egészségügy szénája rosszul áll. Csak halkan: mindkét területé jobban áll, mint amikor a szoclib koalíció kiszavaztatott a hatalomból.

De a sportfejlesztések terén ajánlanám Szanyi Tibor figyelmébe az izlandi példát. Olyan még nem fordult elő az EB-k történetében, hogy valamely csapat az ötödik kalapból közvetlenül jusson ki a tornára. Izland gazdasági teljesítményén az elmúlt években ámult a világ. Alkotmányában rögzítik, hogy a politika főszereplője a polgár, s nem a politikus. Mint az Index beszámolt róla, a sport terén a stadion- és pályaprojektekből, az edzőképzés átalakításából profitál most a válogatott. Míg 2002-ben csak 5 műfüves pálya létezett a magyarországnyi területű, de mindössze 330 ezer lakosú országban, addig 2010-ben már 17-re nőtt ez a szám. Hét futballozásra alkalmas csarnok épült, ahol futócsarnokok is vannak. Közel 130 minipályát hoztak létre a fiatalok felkészítésére.

Fölösleges ezeket az önmagukért beszélő sportadatokat kommentálni, illetve összevetni a hasonló magyar fejlesztéseket durván, rendszeresen és mérhetetlenül demagóg módon elutasító ellenzéki megnyilatkozásokkal. A legjobb válasz erre azokból az adatokból derül ki, amelyek a most induló nyári sporttáborokból érkeznek. Legtöbben a strandfocira és a hagyományos focira iratkoznak be, fellelkesedve a franciaországi magyar sikereken. Ez egyértelműen az utánpótlás fejlődéséhez, a magyar foci további erősödéséhez vezet. Magyarország tehát jó úton jár a sportról való gondolkodás és cselekvés terén is.

Látható, Szanyi Tibor tudományának nincs köze a közösségépítéshez, a társadalom számára vonzó célok megfogalmazásához, az emberek számára legfontosabb értékek képviseletéhez. Szanyi egyszerűen szembeköpi a választóit, most nekik mutat be középső ujjával, nem a képviselőknek a parlamentben. Ahol teheti, megalázza őket. Miközben az idétlen megjegyzései keltette rivaldában sütkérezik, s rendre hihetetlen becsvággyal rugaszkodik neki, hogy följebb jusson a hatalom grádicsain. De Szanyi nem kell még a saját pártjának sem! A minapi elnökválasztás során az első körben kiszavazták.

Igazság szerint azonban az a párt is megéri a pénzét, ahol Szanyi Tibor elnökjelölt lehetett. Szanyi csepp a szocialista tengerben. Nyilván ezért sem jutnak előre majd az új elnökkel sem.

Pedig egy nemzeti elkötelezettségű baloldali pártra nagy szüksége lenne a társadalomnak.