Tanyán lakom Bács megyében. A legközelebbi település 5 km, ahol van orvos, meg ügyelet. Itt felénk, mivel szórvány tanyák vannak, kell a jármű, mert ha nincs, bizony megdöglik az ember. No, az én kis történetem arról szól, ha nincs valakinek kocsija.
A napokban délben felhívott a szomszédasszonyom, aki bizony, hogy is mondjam, elég egyszerűen él. Mondta, hogy rosszul van, segítsek, mert mindjárt elájul, annyira fáj a feje, meg szédül. Kocsija nincs. Férje, családja nincs, egyedül él egy nagyon szerény kis putriban és várja a halált, tüdőrákos lévén.
Mivel nekem se volt otthon az autóm, így kikihívtam az ügyeletet a legközelebbi településről, ami mint leírtam öt kilométerre van. Rendes volt a doktor. Jött is a terepjáróval és csekély három óra alatt stabilizálta a szomszéd 220-as vérnyomását 140-re, aztán mentőt hívott és bevitette a 20, kilométerre levő súlyponti kórházba/Kecskemétre/, hogy vizsgálják meg a beteget magasabb szinten.
Nos, a történet tulajdonképpen itt kezdődik. A szomszédot háromtól este hétig vizsgálták a sürgősségin. Volt vérvizsgálat, EKG délután, csupa rutin dolog. Kapott infúziót és a 140-es vérnyomás leballagott 110-re. Hurrá, mondhatnánk, ha tudta volna bárki is, miért volt az a magas vérnyomás, ami a szédelgést és fejfájást okozta. Mert ugye szakvizsgálat nem történt. Gondolok itt egy pl, CT-re. Aztán este hétkor mondták, hogy lehet hazamenni!
Mondja a szomszéd, hogy nincs már busz, mire az orvos, hát hívjon taxit, itt nem maradhat, mert Ön járóbeteg. Betegszállító már nincs. este lévén, úgyhogy kiülhet a folyosóra és megvárhatja a reggelt, vagy akár haza is gyalogolhat. Szerencsétlennek volt ezer forintja a nyugdíjig, az volt nála. Ott állt a kórházban a sürgősségin kezében a szatyra, amiben a hálóruha volt, mert a mentősök azt mondták, hogy benn fog maradni néhány napot, és nézett a fejéből kifelé, mit csináljon, hogy menjen haza?
Ennyi a történet. A végszó az, hogy visszahívást kért tőlem, lévén elfogyott a pénze a telefonról és megkért jöjjek be érte és vigyem haza. Este nyolckor öltöztem és elmentem érte. Mikor elköszöntem tőle, a markomba nyomta az ezrest. Tessék, itt van, talán kifutja az üzemanyagot!
Forrás: praxis.blog.hu
Mivel nekem se volt otthon az autóm, így kikihívtam az ügyeletet a legközelebbi településről, ami mint leírtam öt kilométerre van. Rendes volt a doktor. Jött is a terepjáróval és csekély három óra alatt stabilizálta a szomszéd 220-as vérnyomását 140-re, aztán mentőt hívott és bevitette a 20, kilométerre levő súlyponti kórházba/Kecskemétre/, hogy vizsgálják meg a beteget magasabb szinten.
Nos, a történet tulajdonképpen itt kezdődik. A szomszédot háromtól este hétig vizsgálták a sürgősségin. Volt vérvizsgálat, EKG délután, csupa rutin dolog. Kapott infúziót és a 140-es vérnyomás leballagott 110-re. Hurrá, mondhatnánk, ha tudta volna bárki is, miért volt az a magas vérnyomás, ami a szédelgést és fejfájást okozta. Mert ugye szakvizsgálat nem történt. Gondolok itt egy pl, CT-re. Aztán este hétkor mondták, hogy lehet hazamenni!
Mondja a szomszéd, hogy nincs már busz, mire az orvos, hát hívjon taxit, itt nem maradhat, mert Ön járóbeteg. Betegszállító már nincs. este lévén, úgyhogy kiülhet a folyosóra és megvárhatja a reggelt, vagy akár haza is gyalogolhat. Szerencsétlennek volt ezer forintja a nyugdíjig, az volt nála. Ott állt a kórházban a sürgősségin kezében a szatyra, amiben a hálóruha volt, mert a mentősök azt mondták, hogy benn fog maradni néhány napot, és nézett a fejéből kifelé, mit csináljon, hogy menjen haza?
Ennyi a történet. A végszó az, hogy visszahívást kért tőlem, lévén elfogyott a pénze a telefonról és megkért jöjjek be érte és vigyem haza. Este nyolckor öltöztem és elmentem érte. Mikor elköszöntem tőle, a markomba nyomta az ezrest. Tessék, itt van, talán kifutja az üzemanyagot!
Forrás: praxis.blog.hu
0 Megjegyzések