Terrorista vagy anarchista olyan főként magányos merénylő, aki egyedül száll szembe a fennálló hatalommal, és merénylettel kívánja befolyásolni a történelem menetét. Például Gavrilo Princip aki 1914-ben megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban.
Terrorista vagy szabadságharcos, azaz kisebb nagyobb csoportokban saját országuk „felszabadításáért” harcoló magukat hazafinak nevező polgárai az adott országnak. Például Che Guevara és gerillái, akik célja egész Dél-Amerika fellázítása volt, ez Kubában sikerrel járt, Bolíviában nem.

Terrorista vagy szélsőséges politikai nézeteket valló a kapitalizmust és annak szimbólumait elutasító főként fiatalok néhány fős szervezete, például Vörös Brigádok szélsőbaloldali csoport, akik legismertebb tette 1978-ban Aldo Moro olasz miniszterelnök elrablása és meggyilkolása.

Terrorista vagy egy nagyhatalom mely, ha érdekei úgy diktálják katonai akcióval is képes hatalmi ambícióit érvényesíteni egy másik országgal esetleg egy adott régióval szemben. Például Irak ellen az USA vezette NATO támadás.

Terrorista vagy ideológiai alapú muszlim katonák, akik számára minden más vallású potenciális ellenség, és ezért fegyverrel kívánnak érvényt szerezni saját – iszlám – hitük mindenek felettiségének.

A modern kori másként gondolkodást, az akaratérvényesítés erőszakos formáját, vagy a politikai szándék ellentmondást nem tűrő érvényesítését hívhatjuk terrorizmusnak. Olyan cselekvés, vagy cselekvéssor ez, mely a közvéleményben akkor vált ki megütközést, ha drasztikus, főként merénylet formájában jelentkezik, és kelt félelmet, vált ki időszakosan pánikot. Nem kívánom a terrorizmus fogalmát az eddig ismert tudományos meghatározással definiálni, mert nem lehet csupán egy fogalmi rendszerben megjeleníteni. Ráadásul azt látjuk, hogy a terrorizmus igazi, és valóban történelmet befolyásoló formája nem egy-egy bombatámadás, vagy fegyveres merénylet. Ezek taktikai elemei egy sokkal összetettebb stratégiának.. Kijelenthetjük, hogy a XXI. század a „terrorizmus” évszázada lesz. Mégpedig azért, mert iparággá nőtte ki magát az erőszakra épülő a törvényeket figyelmen kívül hagyó érdekérvényesítés. Olyan élethelyzetben látjuk ezt, amikor a kisebbség érdeke immáron abszolút értelemben képes felülírni a többség akaratát és korábbi életminőségét.

2016-ban Európa kétségbeesetten keresi azt a néhány terroristát, akik elég elvetemültek, hogy megzavarják a kontinens nyugalmát. Robbantásoktól és merényletektől fél, és képtelen megérteni – különösen a politikai elit – hogy a terrorizmus egy folyamat, amely során emberi akarat szerint alakul át a konszolidált életünk és válunk ez esetben muszlim katonák célpontjává.

Európa elég óvatlan volt ahhoz, hogy ne ismerje föl a migrációs politika életveszélyes öngólját. Napjaink iszlám terroristái muszlim katonák, akik nem robbantani vagy gyilkolni akarnak, hanem elhiszik saját parancsnokaiknak, hogy háborút vívnak a hitetlen keresztényekkel és zsidókkal. Teszik ezt azért, mert élettérre van szükségük, mert a fejlett világ az ő kárukra gazdagodott az elmúlt évtizedekben, mert a nyugati demokráciák beleavatkoztak mindennapjaikba és szétdúlták hagyományos társadalmi formációjukat. Európa ellen támadó muszlim hadsereget képzett katonatisztek és operatív munkában jártas volt titkosszolgálati vezetők irányítják. Akik ma kiadják a parancsokat, főként volt iraki fegyveres testületek a NATO által földönfutóvá tett tisztjei.

Szó nincs terrortámadásról, vagy terrorizmusról. Kristálytisztán látszik az a stratégia, mely komoly csapásra képes az elkényelmesedett és önmaga nagyságától megrészegedett demokráciák rendjére. Abban a pillanatban, hogy Európa önként megnyitotta kapuit a bevándorlók előtt azonnal ráépülte a lehetőségre, és annyi muszlim katonát telepítettek kontinensünkre, amennyit éppen mozgósítani tudtak.

Ugyanakkor már az terrortámadás, ahogy a mára több mint másfélmillió ember illegálisan az unióban tartózkodik. Totális zavart keltettek, mert törvénytelen módon érkeztek keresztülgázolva a zöldhatáron és a vérszegény határőrizeti szerveken és közben megállapíthatatlan identitásuk. Ezzel lekötötték a rendvédelem figyelmét, erejét és egyes régiókban teljes káoszba taszították az állami bürokrácia működését. Megosztották a társadalmat és esélyt adtak arra, hogy a politikai szélsőségek megszilárdítsák népszerűségüket a választók körében.

És közben tökéletes operatív munkát végeztek. Azért, hogy elfedjék az igazi harcosokat kijelöltek hangadókat, akik a kritikus létszámú – 3-5 ezer fős - tömeget mozgatták és egyben magukra vonták a hatóságok figyelmét. A kiképzett katonák eközben akadálytalanul jutottak Európa belsejébe és kezdhették el feladataik végrehajtását. A legfőbb parancs a beilleszkedés, a feltételek megismerése és olyan támogatók beszervezése, akik európai polgárok és megfelelő identitással nyelv- és helyismerettel is rendelkeznek. Vannak köztük robbantásra és merényletre kiszemeltek, de nagyobb számban vannak a segédkategóriás ügynökök, hálózati kapcsolatok. Az ő dolguk, hogy konspirált lakásokat biztosítsanak a találkozókra és az elrejtőzéshez, autókat béreljenek, bankszámlát nyissanak.

A cél persze az, hogy a megfelelő feltételek esetén konkrét támadásokat hajtsanak végre robbantsanak, fegyveres akciókat bonyolítsanak. Tartsák napirenden Európa polgáraiban a félelmet és rettegést. S ha lehet, változzanak utcai harctérré az Unió városai olyanná, mint ami Irakban, Szíriában, Afganisztánban, Líbiában, vagy bármely fegyveres konfliktussal terhelt országban van.

A terrorcselekmény egyszeri akció, ami most zajlik az egy katonai támadás és félő, hogy hosszú ideig eltart.

Szerző: Földi László