A nyugati nagyhatalmak és Irán kapcsolatát tizenhárom éven át beárnyékoló vita végére került pont, amikor Irán és a hatok (az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja és Németország) tavaly július 14-én Bécsben megállapodást kötött Teherán atomprogramjáról. A történelmi jelentőségűként értékelt egyezség nyomán nem csak az olajtermelő ország gazdasági elszigeteltsége szűnik meg, de eltolódás állhat be a Közel-Kelet erőviszonyaiban és az iráni belpolitikában is.
A megállapodás életbe lépésének feltétele volt, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) igazolja, hogy az iszlám köztársaság nem használja katonai célokra nukleáris programját. Az ENSZ-ügynökség december 15-én valóban le is zárta az iráni nukleáris tevékenységgel kapcsolatos vizsgálatát, az atomprogram lehetséges katonai dimenziójáról szóló fejezetét is beleértve.
A fejlemények nyomán a 80 millió lakosú, OPEC-tagállam Irán közelebb került gazdasági elszigeteltsége megszűnéséhez. Az egyezmény politikai jelentőségét az adja, hogy eltolódás állhat be a Közel-Kelet diplomáciai viszonyaiban, valamint az iráni belpolitikában.
A Teherán számára húsbavágó nyugati gazdasági szankciók 2016 első negyedévétől kezdve szűnhetnek meg. Irán újból részt vehet a nemzetközi pénzügyi tranzakciók rendszerében (SWIFT), és a kőolaj-kereskedelemben is korlátozások nélkül vehet részt.
Az olaj- és földgázkereskedelmi embargó, amelyet az Európai Unió bevezetett Iránnal szemben, az iráni gazdaság fő tényezőjét, az olajipart kötötte gúzsba eddig. Az iráni export történelmi mélypontra csökkent az elmúlt év során, a szankciók előtti időszakhoz képest a felére. Az új olajfinomítók építése sem haladt olyan ütemben, mint azt remélték, ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy az olajban gazdag ország kénytelen volt benzint importálni. A nemzetközi kereskedelemben való részvételt megnehezítette, hogy az ország nem vehetett részt a SWIFT-rendszerben.
Irán 2016-ban várhatóan ismét közvetlen hozzáférést kap a globális kőolaj-piachoz. Ezzel - ha minden más tényező változatlan marad - egyúttal fokozódhat a jelenlegi túlkínálat a világpiacon.
A szankciók megszűnésének gazdasági hatása az iráni hétköznapokban is kézzelfogható lesz, legalábbis erre utalnak azok a külföldi beszámolók, amelyek szerint a lakosság nagy része szeretne nyugati gyártmányú termékeket vásárolni, ezek ugyanis a szankciók miatt nem jutnak el hozzájuk. Megfigyelők szerint legalábbis részben ennek szólt, hogy az egyezség megkötésének estéjén az iráni utcákat ünneplő tömeg árasztotta el.
Politikai téren a megállapodás végrehajtása automatikusan az Irán és a nyugati világ, ezen belül is főként az Irán és az Európai Unió közötti diplomáciai kapcsolatok javulását hozza magával. Elérhető közelségbe került a közeledés az Egyesült Államokhoz is, még a 35 évvel ezelőtt a teheráni amerikai nagykövetség elleni túszejtő akció után megszakadt diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele sem kizárt. Washington a síita többségű Iránnal fenntartott kapcsolatok normalizálásától az Iszlám Állam dzsihadista szervezettel és a szír kormánnyal szembeni szövetség szorosabbra zárását reméli.
A nukleáris egyezmény az Irán és térségbeli riválisa, Szaúd-Arábia közötti hatalmi versengést is befolyásolja. Irán térségbeli súlya növekedni fog, a szunnita szaúdi királyság Iránnak a - Libanontól Szírián és Irakon át Bahreinig terjedő - "síita félholdban" élvezett befolyásának erősödésével kénytelen szembesülni. A szaúdi vezetés - Washington kiemelt szövetségese az arab világban - az egyezmény megszületését követően aggodalmát hangoztatta amiatt, hogy az atomprogramról szóló megállapodás több teret adhat Teheránnak mások mellett jemeni és szíriai szövetségesei támogatására, miután a nemzetközi közösség feloldja a Teheránnal szembeni nemzetközi szankciókat.
A nukleáris megállapodás jelentőségét mutatja az is, hogy az várhatóan a belpolitikai erőviszonyokra is kihat az iszlám köztársaságban. A fejlemények a mérsékelt táborhoz tartozó Haszan Róháni elnök és a reformorientált erők pozícióját erősítik a keményvonalasokkal szemben, s elemzők szerint ez tükröződni fog a 2016. február 26-án tartandó parlamenti választásokon is. A parlamenti választással egy időben újítják meg a Szakértők Tanácsa nevű befolyásos testületet is. Ez utóbbi feladata megválasztani az ország legfőbb vallási és politikai vezetőjét. Az egész életre szóló tisztséget 1989 óta az idén 76 éves Ali Hamenei ajatolláh tölti be, s mivel a legközelebbi választás a Szakértők Tanácsában csak 2023-ban esedékes, a mostani választás eredményeként alakuló Tanács összetétele határozza majd meg, hogy milyen irányultságú vezető kerül következőként az ország élére, egyben eldöntheti azt is, hogy a következő évtizedekben milyen irányt vesz az iráni belpolitika.
Forrás: MTI
0 Megjegyzések