Nagyon sok nő leszokik a dohányzásról, amikor teherbe esik. Nagy részük azonban a szülés után nem sokkal ismét visszaszokik.
A University of East Anglia kutatói 1031 amerikai és kanadai nőt kérdeztek meg arról, hogy mi motiválja őket abban, hogy ne gyújtsanak rá, és hogy ez a motiváció sokszor miért nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy ne szokjanak vissza a szülés utáni egy éven belül.

A Dr. Caitlin Notley által vezetett brit kutatócsoport 16 olyan tanulmányt összegzett, amelyek azt kutatták, hogy miért szokik vissza a szülés utáni fél éven belül a nők 75 százaléka a dohányzásra, illetve, hogy 80-90 százalékuk miért nyúl ismét a cigihez a szülés utáni egy éven belül. Eredményeiket az Addiction című szakmai lapban publikálták; az eredményekről a Medical News Today is beszámolt. 

Összességében a nők majdnem fele (45 százaléka) teljesen spontán módon abbahagyja a dohányzást, amikor teherbe esik. A leszokásban olyan tényezők segítenek, mint a magzat egészségének a védelme, a társadalmi elvárások, a fizikai averzió a füsttel szemben, valamint az elvonási tünetek gyengülés a terhesség okozta fiziológiai változások következtében. A kutatók szerint azért szoknak vissza nagyon sokan a szülés után, mert a motiváció, a fiziológiai tényezők, a társadalmi elvárások és a személyes identitás megváltoznak, viszont a stressz meghatározó tényezővé válik ebben az időszakban. Minél alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú egy anya, annál valószínűbb, hogy újra dohányozni kezd a szülés után.

A leszokási motiváció tekintetében fontos, hogy sok anya úgy gondolja, hogy a szülés után a dohányzás nem károsítja a babát. Nagyon sokan emiatt eleve kizárólag a terhesség idejére kívánnak megszabadulni a dohányzástól. Aki azonban tisztában van azzal, hogy a szoptatás alatti dohányzás is káros a babára nézve, kevésbé valószínű, hogy a szoptatás ideje alatt visszaszokik a cigarettára. Vannak azonban olyan anyák is, akik éppen azért választják el korán a gyermeküket, hogy minél hamarabb újra rágyújthassanak.

A visszaszokásban fiziológiai tényezők szintén szerepet játszanak: a terhesség alatt megszűnt kívánás, a cigaretta utáni vágy újra megjelenik, így könnyű újra visszaesni. Azok a nők, akik jól érezték ugyan magukat, amíg nem dohányoztak, de újrakezdve semmi kellemetlent nem éreztek, könnyebben visszaszoknak, mint azok, akiket a terhesség ideje alatt zavart a füst; őket általában a terhesség után is zavarja.

A társadalmi tényezőknek szintén jelentős szerepük van a nők visszaszokásában. Sokan úgy érzik, hogy barátaik elvárják tőlük, hogy ugyanazok legyenek, mint a szülés előtt voltak; ehhez az énjükhöz pedig hozzátartozott az is, hogy dohányosok voltak. Az anyák tehát sokszor azért szoknak vissza, hogy visszanyerjék korábbi identitásukat. Azok a nők, akiknek dohányzik a férjük, nehezebben maradnak füstmentesek, mint azok, akiknek a partnere nem dohányzik. Főleg azok számára nehezebb kitartani a füstmentesség mellett, akik hosszú ideje dohányosok, és ez a tevékenység az identitásuk integráns részévé vált.

A passzív dohányzás veszélyei a gyerekekre nézve
- A cigarettafüstnek kitett gyermekek könnyebben kapnak tüdőgyulladást.
A tüdejük fejlődése eltérhet a normálistól.
Nagyobb a veszélye a csecsemőhalálnak is.

A stressz minden esetben kiemelkedő jelentőséggel bír a visszaszokásban. Az újszülött ellátásával és nevelésével járó izgalmak, az álmatlan éjszakák, a magára hagyottság érzése, az identitás megváltozása mind abba az irányba hatnak, hogy az anya újra a cigarettához nyúljon. Ha valakinél elsősorban a belső motivációból fakadt a leszokások, sokkal valószínűbb, hogy füstmentes marad, mint ha az elvárások miatt tette le a cigarettát a terhesség alatt.

Nem utolsó sorban annak is szerepe lehet a leszokási motivációkban, hogy magának az anyának a hosszú távú egészségét is jelentősen befolyásolja a dohányzás. Arról nem beszélve, hogy a dohányos szülők gyerekei valószínűbb, hogy maguk is dohányosok lesznek.

A cikk a www.medicalnewstoday.com összeállítása alapján készült.