A Jóban Rosszban egykori színésznője, Szorcsik H. Viki egyedülálló anyaként nevelte gyermekeit az utóbbi időben, ám jelenleg volt párjánál vannak a kicsik, aki állítólag nem adja vissza őket többszöri felszólítás után sem.
Szorcsik H. Viki öt évig élt együtt szerelmével, akivel kéthónapnyi ismeretség után költözött össze anno. Akkoriban többször úgy nyilatkoztak, hogy teljes harmóniában és boldogságban élnek egymás mellett, és nagyon örültek gyermekeik érkezésének. A színésznő azonban most teljesen másképp emlékszik vissza a múltjukra.

„Nem volt már normális az életünk! A mindennapos veszekedések pokollá tették a régi szerelmet. Sokszor költöztem el édesanyámhoz, de a gyerekek miatt mindig visszamentem Andráshoz. Tavaly nyáron már rendőrök segítségével kaptam csak vissza Andriskát – mesélte Viki a Blikknek. Nővéremhez mentem a gyerekekkel, a volt párom pedig közben a húgával, a sógorával és az anyukájával beköltözött a nevemen lévő önkormányzati lakásomba. Ezt is eltűrtem, mert próbáltam normális mederben tartani a kapcsolatot. A testvéreimmel apa nélkül nőttünk fel, nem akartam ilyen sorsot a gyerekeimnek. Három hete három napra odaadtam a gyerekeket láthatásra az apjuknak, azóta nem találkoztam velük – mondta ekkor már sírva a színésznő, aki azt is elárulta: amikor teherbe esett, a párja nem örült. Az anorexiám miatt az orvosok szerint meddő lettem, így nagyon boldoggá tett a hír, hogy állapotos vagyok. A párom nem örült velem, de mondtam neki: vele vagy nélküle, de felne­velem a picit. Akkor úgy döntött, hogy vele. A második babánkat már egyenesen el akarta vetetni. Egyszer sem fürdette őket, nem segített semmiben négy és fél évig. Érthetetlen, hogy most miért vette el tőlem őket. Talán velük akar érzelmileg zsarolni, vagy bosszút állni, amiért szakítottam?”

Szorcsik H. Viki exének azonban erről teljesen más a véleménye: „Nem vettem el a kicsiket Vikitől. A helyzet az, hogy tizedike körül a volt élet­tár­sam a gyerekeinket a nővérénél hagyta, majd eltűnt. Jó néhány üzenetet küldtem neki, hogy jöjjön meglátogatni a kicsiket, de még erre sem hajlandó.”