Karrierem és családom is lehet egyszerre

Volt idő, amikor az ilyen gondolatokért még meglincseltek volna, de ma már megállja a helyét kijelentésem. Hiszen a világ változik. Gyorsan fejlődik, robog előre, mint egy gyorsvonat. Ma már mehetünk szavazni, hordhatunk nadrágot, és szinte mindent megtehetünk, amit egy férfi.
Na de mit is kezdhetünk ezzel a nagy függetlenségünkkel?

Bármit: küzdhetünk, érvelhetünk, dolgozhatunk. A mai kor nőjére millió feladat és teher vár minden egyes nap. Tudjuk ezt mindannyian. Nem csak szépnek és kedvesnek kell lennünk, de okosnak és divatosnak is. Na meg jó és megértő társnak, türelmes anyának. De hogyan lehet összeegyeztetni ennyi mindent? Talán akarattal, szerencsével, kitartással sikerülhet. És sok-sok megalkuvással, hiszen nem tudunk mindig mindenkinek tökéletesen megfelelni, még ha állandóan törekszünk is rá. Mondhatnánk, ez a női sors.

Ma már tudjuk, hogy nem csak azért születtünk, hogy gyerekeket neveljünk és otthon üljünk a férjünket várva. Persze tagadhatatlan hogy, vannak és lesznek nők, akiket ez boldoggá tesz, de lássuk be, a mostani feltörekvő fiatal nemzedék már nem éri be ennyivel. A tanulás fontossága egyre nagyobb hangsúlyt kap. Egy jó diplomával, nyelvtudással jó esetben mindannyian kaphatunk egy olyan állást, amellyel megalapozhatjuk a jövőnket, egy önálló független életet teremthetünk magunknak. Így nem kell, hogy anyagilag támaszkodjunk bárkire is, ezáltal nem kell függnünk egy férfitól sem. Csak választásunk kérdése. Na meg a körülményeké.

Sok fiatal hölgy úgy gondolja, a karrier a világon a legfontosabb dolog. Sőt, egy ideig el is hiszik ezt. Úgy érzik nincs szükségük semmire és senkire hosszú távon, teljesnek vélik az életüket. De az idő múlásával szinte kivétel nélkül minden nőben kialakul egy hiányérzet. Biztonságra, megértésre, és talán családra vágynak. Nem tudnám megmondani, hány olyan történetet is halottam ahol, már sikeres, érett nők vallottak a magányról, az egyedüllétről, a gyerek utáni vágyról. Úgy hiszem, nincs recept arra, mikor is fogjunk bele a családalapításba.

De ha már megadatott és végre van egy jól működő kapcsolatunk, sőt egy „csemeténk” is, akkor aztán kössük fel azt a bizonyos alsóneműnket, mert ekkor kezdődik az élet igazán. Nemcsak azzal kell megküzdenünk, hogy az életünk egy véget nem érő rohanássá válik, de még azzal is, hogy soha nem lesz időnk semmire. Sok-sok szervezést és segítséget igényel, ha az ember családos anyuka és sikeres a munkában is. Ha támogató családi hátterünk és megértő párunk van, akkor talán még boldog, kiegyensúlyozott és elégedett nők is lehetünk.

Célunkhoz fárasztó és kemény út vezet, viszont az „eredmény” életre szóló büszkeséggel tölthet el minket.

Forrás: fokuszbanano.hu