Saskia Rosendahl a hátán vitte el a Lore című, sikert sikerre halmozó drámát.
A holokauszt és Németország kapitulációja a náci szülők gyerekei szemszögéből – röviden így foglalható össze az ausztrál–német koprodukcióban készült Lore című film témája. A csütörtöktől a magyar mozikban is látható, nagy nemzetközi sikereket elérő film – mely többek közt Ausztrália Oscar-nevezettje volt, és elnyerte a Titanic fesztivál Hullámtörők-díját – eredményei nagyban a címszerepet alakító, tizenkilenc éves Saskia Rosendahlnak köszönhetők. Joggal, hiszen a német színésznő lenyűgöző alakítást nyújt a szülők eltűnése miatt hirtelen felnőtté váló és az ideológiákat felülvizsgálni kényszerülő tini szerepében.

Saskia Rosendahl, akivel nemrégiben a Művész moziban beszélgettünk, négyéves korában balettal kezdte az előadó-művészetekkel való ismerkedést, és bármily hihetetlen, színészi pályafutása szinte csak most indult. Balettoktatójának lánya színésznő, ő ajánlotta be Saskiát néhány ügynökségnek, és az ifjú hölgy igencsak kapósnak bizonyult. Először jött egy kétmondatos szerep a Für Elise című moziban, majd utána nem sokkal a Lore főszerepe. A színésznő elmesélte, hogy amikor ő „képbe került”, akkor már tulajdonképpen kiválasztottak valakit a szerepre, de mivel túl fiatal volt, a rendező végül újrakezdte a castingot. Ebben vett részt Rosendahl, és három fordulón keresztül izgulhatott, míg végül őt választotta ki Cate Shortland rendező.

„Nem volt sok időm készülni a szerepre” – mondja Rosendahl, mivel csupán néhány nappal a próbafolyamat előtt kapta meg a szerepet. Ahogy meséli, snellben megnézett néhány dokumentumfilmet, elolvasott néhány történelmi könyvet és magát az adaptáció alapjául szolgáló Rachel Seiffert-regényt – amelynek cselekménye egyébként eléggé különbözik a film forgatókönyvétől. A próbafolyamat során rengeteget improvizáltak Cate Shortland rendezővel, aki szinte anyjaként bánt vele. Nemcsak szakmailag – lévén jeles szakértője a holokausztnak és a második világháborúnak –, hanem emberileg is: egészen odáig, hogy ha például azt látta, elfáradt, akkor megállította a forgatást, hogy pihenhessen egy keveset. Maguk a felvételek harmincnyolc napon keresztül zajlottak, de a forgatás az utazásokkal együtt mintegy két és fél hónapig tartott, hiszen ugyanazt az utat kellett megtennie a stábnak, mint a karaktereknek. Dolgoztak tehát az egykori NDK területén, a Fekete-erdő környékén és persze Hamburg mellett is.

Arra a kérdésre: nem furcsa-e, hogy éppen egy ausztrál forgat német filmet a németek bűneiről és a lelkiismeretükről, Rosendahl nemmel felet, mondván, Shortland hosszú éveken keresztül tanulmányozta a korszakot, sőt a férje révén személyesen is érintett – a férfi családja akkoriban vándorolt ki Ausztráliába. Mint elárulta, a Thomas karakter tárcájában lévő fényképek tulajdonképpen a rendező saját családi fotói. Shortland egyébként egy szót sem tud németül, Saskiának ezért a közös munka felért egyben egy intenzív nyelvtanfolyammal.

Rosendahl sokszor látta a kész filmet, de mint mondja, egyre kevésbé élvezi, mert minden egyes alkalommal tökéletlenebbnek látja a játékát. Meglátása szerint ő nem az a típusú színész, aki képes egyik percről a másikra saját magáról a „karakterbe kapcsolni”, idő kell neki, hogy „elmélyedjen”, mielőtt a kamerák elé áll. De igazából akkor kezdte érezni a felelősség súlyát, amikor az egyik veterán színésznő a stábból közölte vele: ugye tudod, hogy ezt a filmet teneked kell elvinned?

„Nagyon furcsa helyzet” – mondja Rosendahl nevetve arra a kérdésre, hogy milyen a legtehetségesebb ifjú ausztrál színésznőnek lenni, elvégre tavaly ő kapta meg az „Aussie Oscart” a Lore-ban nyújtott alakításáért. A ceremónián azonban sajnos nem tudott ott lenni, épp Németországban volt, amikor az ügynöke telefonált, hogy valami nagyon nagy és fontos elismerést kapott. Mivel Saskia a stockholmi filmfesztiválon is legjobb színésznő lett, rákérdeztünk, hogy ott személyesen vette-e át az elismerést. Erre már igen volt a válasz, de sajnos ebben sem telt túl sok öröme, mert lázas beteg volt, és végig arra koncentrált, hogy ne essen össze a színpadon.

Persze a reflektorfény látványos kerülése nem puszta véletlen a fiatal díva életében. Mint mondja, nem is maga a forgatás volt a legnehezebb, hanem a film utóélete. Mivel a Lore nagy nemzetközi fesztiválsiker lett, Saskia beutazta vele a világot, és mindenhol állta a sarat az újságírókkal szemben. Bár nem tagadja, hogy egy idő után ez nagyon unalmas tud lenni, pláne hogy folyton ki kell öltöznie és mosolyogni, amikor ehhez semmi kedve sincsen. „A szakma része a média kezelése, tisztában vagyok vele, de nekem még sokat kell erről tanulnom” – summázta Rosendahl.

Saskia Rosendahl egyébként nem kifejezetten a Lore magyarországi premierjére érkezett, hanem épp Budapesten forgat az HBO-nak egy sorozatpilotot. Erről csak annyit lehet tudni, hogy a címe a Misszionárius, valamint hogy Berlinben játszódik a hidegháború alatt. A sztori ezen felül hétpecsétes titok, de Baltasar Kormákur rendezőről azért még megtudtuk: igazán vad és karizmatikus művész.

forrás: nol.hu