Ennek a nem mindennapi növénynek kb. 750 fajából a
Tillandsia usneoides-t mutatjuk most be, melyet magyarul spanyol mohának is
hívnak. Őshazája Közép- és Dél-Amerika köderdei és magas hegyvidéki erdei, ahol
a fákon él, mint egy összefüggő ősz szakáll, hosszúsága elérheti akár a 3-4
métert is.
Innen kapta másik elnevezését: szakállbromélia. 4-5
változatuk ismert, melyek különböző levélfinomsággal és szőrözöttséggel
rendelkeznek.
Látványa lenyűgöző, de sajnos itthon a tartása igen
körülményes, hiszen viszonylag magas páratartalomra van szüksége ahhoz, hogy
életben maradjon. Épp ezért kevés helyen tudjuk beszerezni, főleg orchidea és
bromélia kiállításokon és vásárokon juthatunk hozzá.
A növénynek nincs gyökere, a nedvességet és minden szükséges
tápanyagot testének egész felületén lévő pikkelyszőrökön keresztül veszi fel a
levegőből, épp ezért otthon is fontos a napi egyszeri permetezés, hetente egyszer
pedig az öntözővízbe keverjünk némi tápoldatot is.
Ha szeretnénk egy ilyen különleges növényt otthonunkba a
legjobb, ha egy floráriumban helyezzük el, és egy üvegtetővel lezárva
biztosítjuk számára a megfelelő párát. De ha elég párás a lakásunk akasszuk fel
valahová vagy tegyük rá egy nagyobb faágra.
Akár csak az élőhelyén, sok fényt igényel, és egész évben
meleg, 20 fok körüli hőmérséklet kell neki. Virágai aprók, kénsárga színűek és
illatosak, de alig észre vehetőek, inkább az ezüstös leveleivel díszít.
A növény igényei:
Fényigény: Világos helyen fejlődik szépen, nyáron
kiakaszthatjuk a kertbe, fák alá.
Hőmérséklet: Egész évben 20 fok körüli egyenletes meleget
igényel.
Öntözés: Rendszeresen naponta permetezzük vagy merítsük
állott vízbe.
Páratartalom: Közepes, 60-80%-os páratartalmat igényel.
Forrás: news.kertvarazsmagazin.hu
0 Megjegyzések