Két zseniális tudós, Edison és Berliner vetélkedéséből jött létre a fonográf, illetve a gramofon. A ma is használatos, élvezhető hangú lemezjátszók őse nem a fonográf, hanem annak egy évtizeddel később, Berliner által tökéletesített változata, a gramofon.
“A jövő nemzedékek akár húsz percbe sűríthetik egy teljes élet hangos képét: öt perc a gyermeki gügyögésből, öt perc az ifjú diadalokból, öt perc a férfi elmélkedéseiből és öt perc a halálos ágyon elsuttogott szavakból” – így mutatta be a gramofont Emile Berliner német-amerikai feltaláló.
Emile Berliner német származású amerikai feltaláló 125 éve, 1888. május 16-án Philadelphiában mutatta be találmányát, a gramofont.
A gramofon lett a megoldás
A hang felvételére és lejátszására alkalmas első szerkezetet, a fonográfot az amerikai Thomas Alva Thomas Edison találta fel 1877-ben. A meglehetősen egyszerű gépezet lelke egy forgó henger volt, amelynek felületére cinkfóliát vitt fel. E fölött mozgott spirális alakban a rögzítőfej, egy csillámlemez membrán, közepén a vágótűvel, amely a hangtölcsérbe beszélő hangja által keltett rezgéseket a henger bal oldaláról indulva az anyagba karcolta. Lejátszáskor a barázda megmozgatta a tűt, ezzel a membránt, amely a tölcséren keresztül hangot adott. A felvétel halk volt és torz, de felismerhető. A még ma is használatos, élvezhető hangú lemezjátszók őse azonban nem a fonográf, hanem annak egy évtizeddel később, Berliner által tökéletesített változata, a gramofon.
Emile Berliner 1851-ben Németországban született, és tizenkilenc évesen nyomdászinasként érkezett Amerikába, ahol a Bell Telefontársaságnál helyezkedett el. Ő és Edison 1877-ben szinte egy időben jöttek rá arra, hogy ha a Bell által feltalált telefon szénmikrofonja elé fémmembránt helyeznek, számottevően javul a hangminőség. Bár a szabadalmi kérelmet az akkor szinte ismeretlen Berliner két héttel előbb adta be, a bíróság tizenöt éves jogi huzavona után Edison javára döntött.
Tíz évvel később akaratlanul is “nemes bosszút” állt, amikor feltalálta az Edison szerkezetét rövid idő alatt kiszorító gramofont. Legjelentősebb újítása az volt, hogy a sérülékeny viaszhengert vékony cinklemezzel helyettesítette, amelyen a tű nem függőleges, hanem vízszintes mozgást végzett. Ezzel nemcsak jobb minőségű hangot sikerült elérnie, hanem az Edison-féle fonográf tűjére ható gravitációs torzítást is kiküszöbölte. A gramofonban a hangszedő tű néhány centiméter átmérőjű fémmembránt mozgatott, a membrán által keltett hanghullám a csőszerű hangszedő karon és a tölcséren jutott ki a légtérbe.
Vetélkedés Berliner és Edison között
A készülékre 1887. szeptember 28-án kapott szabadalmat. A híres Franklin Intézetben tartott philadelphiai bemutatón ismertette a gramofon működési elvét, majd felvázolta jövőjét: “A jövő nemzedékek akár húsz percbe belesűríthetik egy teljes élet hangos képét: öt perc a gyermeki gügyögésből, öt perc az ifjú diadalokból, öt perc a férfi elmélkedéseiből és öt perc a halálos ágyon elsuttogott szavakból.”
Berliner másik, gyakorlati szempontból legalább akkora jelentőségű felfedezése a hanglemezgyártást alapozta meg. A cinklemez ugyanis drága és nehézkes volt, ezért az eredeti “mesterlemezről” negatívot készített, amelyről sajtolás útján immár korlátlan példányszámban sokszorosíthatta a felvételt. A hanglemez anyaga először keménygumi, később cellulóz volt, végül pedig sellak lett. A világ első lemezprés üzeme 1898-ban indult a Berliner testvérének németországi telefongyárában, a Deutsche Gramophon Gesellschaft tíz év múlva már évi hatmillió hanglemezt állított elő.
Engesztelhetetlen vetélytársa, Edison azonban lemásolta a hangrögzítő szerkezetet. Az éles versenyben ismét végeláthatatlan pereskedésbe bonyolódtak. A jogi eljárás azzal zárult, hogy végül betiltották a Berliner-féle eljárással készített lemezek forgalmazását, és a társaságot még a Gramophon szó használatától is eltiltották.
Berliner érdeklődése később a repülés felé fordult, repülőgép-motorokat tervezett, fia pedig felügyelete alatt már 1919-ben működőképes helikoptert épített. Sikeres kampányt folytatott a nyers tej ellen is, a pasztörizálás elterjesztéséért vívott küzdelme szó szerint sok életet mentett meg. 1929. augusztus 3-án, Washingtonban halt meg.
forrás: cultura.hu
0 Megjegyzések